Szerintetek ha különváltak az útjaink a 4 éves kisfiam édesanyjával, azért illik az édesanyjának anyák napjára, névnapra, stb virágot vennem, hogy a pici felköszöntse?
Ebben a formában ez szülői feladat, és nevelési szempontból van szerepe, párkapcsolati jelentősége nincs. Ha "csak" azért csinálod ezt, mert burkoltan te akarod felköszönteni, akkor nem "takaróznék" a gyerekkel, hanem megtenném a magam nevében - főleg, ha "venné a lapot", és viszonozná. Nem azon múlik, hogy mikorra teszed magad túl rajta, hogy adott esetben évente 2-3 alkalommal veszel-e naki egy szál virágot vagy sem. Ha így lenne, sokkal egyszerűbb lenne az élet és kevesebb a fájó szív:S - Én 10 év után is mindig felköszöntöm az egykori "nagy szerelmem" a születésnapján + írunk egymásnak pár sort karácsonykor stb. (messze él, ajándék így nem jön szóba, "csak" üzenet). Nekem jobb így, mint amikor azon dolgoztunk, hogy teljesen elfeledjük egymást, és mivel őszintén megköszöni / viszonozza, úgy gondolom, neki sincs ellenére:S Végülis attól, hogy már nem vagyunk együtt, és már túltettük magunkat egymáson és más életünk van, egykor fontosak voltunk egymásnak, és az nem változik.
A szüleim 30 évvel a válás után is felköszöntik / megajándékozzák egymást (igaz, egyiküknek sem lett új kapcsolata, és a válás utáni első kb. 10 évben azért még tartották a 3 lépés távolságot - aztán, ahogy "enyhült" a helyzet, először az én születésnapomat kezdték közösen ünnepelni, aztán lassacskán egyre inkább kiterjedt a közös családi ünnepek köre, ami mára tartalmazza a karácsonyt, húsvétot, a születés- és névnapokat is:))
Persze ez kényes ügy, és teljességgel attól függ, milyen volt köztetek a kapcsolat, miért, hogyan váltatok szét, és milyen új életetek van / lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!