Mi az oka annak, hogy a gyerekek (főleg lányok) nem szeretik az édesapjuk új barátnőjét?

Nekem semmi bajom nem volt a mostohámmal, 16 voltam, mikor apával összejöttek.

Örültem, hogy apa végre boldog, szerelmes, és a nővel is jól kijöttem.

Aztán 18 éves voltam, mikor összeköltöztünk (apával kellett mennem hozzájuk), és onnantól kezdve már nem színlelt tovább. Egyértelművé tette, hogy koloncnak tart, megvet, és húzzak el minél hamarabb.

Amikor hozzám szólt, lenézően, megvetően, kioktatott, hlyének nézett, mindenbe belekötött, amit csináltam. Letorkollt, a véleményemet bromságnak titulálta, hiába volt igazam, akkor is. Állandóan kutakodott nálam, leugatott, dagadtnak nevezett 58 kilósan is, stb...

Persze apa előtt mézes-mázaskodott, így ő nem értette soha, miért kerülöm a nőcit.

Én egyszer sem szóltam vissza/e, próbáltam neki megfelelni, de totál elutasító volt, és tönkretett testileg-lelkileg.

Visszahúzódó lettem, félek bármit mondani, mert az csak hülyeség lehet, csúnyának látom magam...

Ezek után miért kéne őt szeretnem?

A vicc, hogy máig nem tudom, pontosan mi baja velem, mert soha nem mondott semmit.

Bár, lehet az, hogy apa 40sok évesen már nem akart gyereket, ő viszont szeretett volna közöset, így féltékeny volt rám... vagy a fne tudja.

Visszagondolva.

Az én apám,akkor hagyott itt minket mikor én 4 éves voltam.

Most vagyok 20,elköltöztem.

Ez idő alatt anyámnak 3 kapcsolata volt,az uccsó lett a férje.

Kiskölyök koromat egy másik nevelőapával töltöttem 5 évet volt itt 11 éves koromig,őt szerettem.

Az új társához semmi nem fűz,sose akart megismerni,viszont erőszakkal állandóan nevelt,beszólt,leszólt,kiszólt.

Szóval persze függ a gyerektől,de nem igaz,hogy zsigeri utálat van egy új pár iránt.

Nézzük meg a másik oldalt,hogy hogyan viszonyul(vagy iszonyul) egy-egy nevelőszülő a gyerekhez.