Mi az oka annak, hogy a gyerekek (főleg lányok) nem szeretik az édesapjuk új barátnőjét?

A gyermekek, és sokan kamaszkorban, álomvilágban élnek. Nekik a szülők hibátlanok, az ő szemükben egy pár. Tudat alatt, titkon vágynak arra, hogy a család újra együtt lesz.

És amikor ebbe belecsöppen egy új partner, mindez összeomlik, benne látják ennek az akadályát. Még akkor is, ha a szülők enélkül sem találnának újra egymásra.

A barátom szülei elváltak, ő alapból elvan az anyukája új pasijaival, azokat utálta akik elhatározták, hogy ők bizony pót-apukák. Egy kamasznak már nem pótapja valami random pasi. Egy kisgyereknek még lehet, de én is utáltam volna, ha 12 évesen valami jöttment fazon nekiáll engem nevelni.

Egyébként meg azért, mert mégiscsak bántó, hogy nem anyu és apu van együtt, hanem valami harmadik fél "pofátlankodik be" a családba. Majd feldolgozza.

Nem minden eset ugyanaz. Persze mindegyikben benne van az is nyilván, hogy apuka újra szerelmes, minden idejét a barátnővel akarja tölteni, a lány meg vagy jogosan, vagy jogtalanul, de úgy érzi, hogy elhanyagolják, meg apa nem szereti. És ezt most nemcsak kamaszokra értem, ovisoknál is van "harc". Meg most őszintén, jobb esetben, ha alapvetően nem voltak véres veszekedések, a gyereknek az a vágya, hogy a családja együtt maradjon...

Aztán az új barátnő hozzáállása sem mindegy. Ha érezteti a gyerekkel, hogy kolonc, egy szóra sem méltatja, vagy éppen kitalálja, hogy ő az új anyuka, és elkezdi nevelni a gyereket, amihez nincs joga. Nyilván vannak a szélsőséges esetek, amikor igenis szükség van a nevelésre, pl. hogyha anyuka nem tanította meg neki az alapvető illemszabályokat, de olyan kisebb dolgokban, mint hogy pl. 8kor vagy 9kor menjen a gyerek aludni, vagy vegyen-e fel (nem mini) szoknyát a suliba, rakhasson-e fel szempillaspirált, olyanban nem kellene nyíltan az anya ellen menni.

függ a szülővel való kapcsolattól. Az én szüleim elváltak, de mindketten elmondták, hogy nem haraggal válnak, már nem szeretik egymást. Anyunak lett először új párja, akkor apukám is elmondta, hogy ne legyek dühös, fogadjam el, fontos, hogy anyu boldog legyen...

A szüleim mindketten kijönnek egymás új párjával is, nincsenek balhék közös ünnepen sem.

"Egyébként meg azért, mert mégiscsak bántó, hogy nem anyu és apu van együtt, hanem valami harmadik fél "pofátlankodik be" a családba."

Ezt csak azok a gyerekek fogják fel így, akik csak saját magukra gondolnak, mert arra, hogy nekik legyen jó és mindenki ugráljon körülöttük.Én anno tizenévesen megértettem, hogy a szüleim nem szeretik egymást és nem boldogok együtt, és azt is, hogy erről nem a következő párok tehetnek.Nem is volt soha rossz viszony a mostohákkal.