Keresztapám bemutatta a barátnőjét. Jogosan döbbentem le? Normális, ha nem nagyon vagyok oda a csajért?

45 éves férfi a kapuzárási pánik küszöbén nem biztos, hogy józanul gondolkodik...

Egyébként nem a te dolgod, úgysem tudsz mit tenni, nem hiszem, hogy hallgatna rád. Különben is, jön a gyerek, ez már bevégzett ügy. Amire nem lehetsz ráhatással, engedd el, kár miatta idegeskedned, szerintem a felnőtt, korban hozzá közelebb álló családtagoktól úgyis meg fogja kapni a véleményeket, jótanácsokat.

23 voltam, amikor megismerkedtem a párommal, aki akkor volt 40.

12 éve együtt vagyunk, 2 gyerekünk van. Ő 3 műszakban dolgozik, nem kifejezetten pénzes, nem mondhatja tehát senki, hogy a pénzéért választottam. Nem vagyok se ronda, se buta, tehát választhattam volna a korosztályomból is.

Miért pont őt választottam akkor...? Mert mellette biztonságban éreztem magam. Mert már elegem volt az elköteleződni képtelen, felszínes pasikból. Mert vele beszélgetni is tudtam. Mert szeretett.

Volt, aki ránk is furcsán nézett. Volt, aki nem értette. De a saját életünkért mi felelünk, felnőttek vagyunk, senki nem dönthet helyettünk. Én pl nem értem azokat, akik hagyják magukat testileg-lelkileg megalázni egy viszonylagos anyagi jólétért cserébe. Vagy azokat sem, akik a külvilág felé gyönyörű, boldog családot prezentálnak, miközben otthon majdhogynem ellenségek, és nincs mondanivalójuk egymás számára...

De nem ítélkezem, mert mindenki a maga életéért felelős. Véleményünk lehet, de ítélkezni, beleszólni nincs jogunk.

Szerintem a 45 éves körösztapád jobban tudja, mit akar az élettől, mint te.

Ez valami magyar betegség, hogy az emberek kényszeresen bele akarnak pofázni egy másik felnőtt ember életébe?!