Mit szólnátok, ha a párotok megígérné nektek, hogy végre egy kicsit ő is besegít a háztartásba, majd pont az egyik barátja segítségül hívja, és ehelyett oda megy neki segíteni?

Nem kitérőként írom, csak nálunk már az elején tisztázva volt, hogy nem besegítés, hanem közös feladat, úgyhogy eleve nem alakulhatott ki olyan szituáció, hogy egyedül csinál az egyikünk mindent.

Ha már ellustult a párod, nehéz lesz helyrehozni, én a helyedben biztos, hogy komolyan elbeszélgetnék a fejével, és nem főznék/takarítanék rá/utána, amíg nem változtat.

A férjemmel (annak ellenére, hogy mint írtam, ő nem tekinti kizárólag női munkának a házimunkát) volt egy olyan időszakunk, hogy sehogy sem bírtam rávenni, hogy a zoknikat egyből a szennyesbe tegye, ne a cipőkben, radiátoron és egyéb helyeken tárolja. Végül meguntam, direkt hagytam pár hétig a szerte-szét hagyott cuccait, majd mikor már jó porosak meg büdösek voltak, rátornyoztam az íróasztalára őket :D Azóta nem találtam egy zoknit sem a lakásban.

Szerintem nem mindegy a szituáció. Ha mondjuk éppen csináljuk a nagytakarítást és odaszól az egyik barátja, hogy nem tudna-e átszaladni hozzá, mert át kéne vinni két szekrényt egyik szobából a másikba és egyedül nem bírja, akkor azt mondanám jó, menjen, fél óra az egész, addig boldogulok magam is.

Ha viszont egész napra szóló segítségről lenne szó, nekem sem esne jól, ha csak úgy ott hagyna az otthoni munka kellős közepén.

Én kiakadnék. Nálunk is volt ilyen.

Azzal indult, hogy ő nem akar bent segíteni, mert annyi dolga lenne odakint, hogy azt sem tudja mivel kezdje, meg egyébként is miért a női munkával foglalkozzon.

Egyedül hagyott két beteg gyerekkel, pedig én is csak futottam az események után egész héten, szóval nem kértem volna nagy dolgot, csak figyeljen rájuk, amíg utolérem magam. Ha eddig ráért a kinti munka, ezen már nem múlik, mindegy.

Elment apukájához egy szerszámért, aztán útközben megállt a barátjáéknál, és ottragadt segíteni. Egyébként senki sem kérte rá, másrészt telefont se vitt, és utol sem lehetett érni. Nálam akkor nagyon kicsapta a biztosítékot. Szerencsére alapvetően nem ilyen, besegít, ha van ideje.

Nagyon egyszerű lenne, szépen meghagynám a részét, és küldenék egy sms-t ,hogy úgy ossza be a mai napját és a barátjánál lévő elidőzést, hogy ma még itthon is vár rá a munka,amit természetesen ma még megcsinál(hisz megígérte,azt pedig szokás betartani). Attól,hogy még ő másnak segít, nem jelenti azt,hogy az övét Neked kell megcsinálni.

Addig csinálnék neki valami finomat vacsorát,hisz az egész napos munka után biztos éhes lesz. Am nem haragudnék :)