Mit tehetnék, ha szeretnék segíteni a házimunkában, de béna vagyok, és csak lecsesznek?

Mintha a ferjem irta volna szorol szora, csak anya helyett rolam van szo :))

Nagyon nem kell erolkodnod, mert ha anyukad is azert csinalja ezt, amiert en, akkor az van, hogy o szereti is csinalni, meg leginkabb az a baja, hogy o akkor nyugodt, akkor erzi teljesen elvegzettnek a munkat, ha tudja, hogy az "jol" van megcsinalva. A "jol" ertsd: ugy, ahogy en szeretem.

Esetleg megkerheted, hogy mutassa meg, hogyan kell hajtogatni, momdja el, mi a szisztema a teregetesnel (en pl egy sorba teritem a polokat, egy sorba a nadragokat, egybe az agynemut, tehat nem keverem ossze-vissza a dolgokat).

1: szerintem tök más , ha ez a férjeddel van így, vagy ha egy anya-lánya között.

ezzel életképtelenné nevelne, kérdező.. abba nem gondol bele, hogy egyszer el fogsz költözni, saját háztartást vezetni, és ugyanúgy meg kéne tanítani ezeket a dolgokat neked is, és hagyni hogy csináld.

próbáld ezt megbeszélni vele. és igen, senki nem születik mesterszakácsnak, vagy olyannak aki egyből patyolat tisztára kitakarít mindent.

meg kéne tanítgatnia rá, nem pedig elküldeni , hogy úgyse tudod megcsinálni.

Lehet, hogy nem tudsz mit tenni abból a szempontból, hogy nem fog neked megtanítani semmit, és nem fogja hagyni, hogy segíts, és ezáltal fejlődj, felnőj, önállósodj.

Az egyetlen, amit tehetsz, hogy nem hiszed el, hogy ügyetlen vagy. Ezek olyan munkák, amiket még egy értelmi fogyatékos is el tud látni (elnézést, de így van), tehát nyilván te is kiválóan meg tudnád/már most is meg tudod csinálni.

Ő valamiért nem akarja hagyni, hogy felnőj, és tőle független legyél. Ez az ő betegsége, neked ehhez semmi közöd, te attól még egy jó képességű ember vagy.

Ha majd saját életed lesz, akkor megtanulod, késve. Addig is igyekezz jól érezni magad, és ne hidd el a rosszakat, amiket rólad mond.

Én harmincas nő vagyok, hosszú évek óta főzök, anyukám mégsem enged a konyhájába, max. krumplit pucolni, mert én úgyis ügyetlen vagyok. Úgy tartja, hogy én még a mosógépet sem tudom bekapcsolni, ezért azt sem engedi meg nekem.

Hát ez van, nem lehet szerintem mit tenni. Főzni én is elég nehezen tanultam meg, mert mindenre magamtól kellett rájönnöm, és a kezdetekben elég ehetetlen dolgokat csináltam. De ezen hamar túllendül az ember, annyira nem bonyolult dolog. Legtöbbször magam találom ki az ételeket, mert recepteket sosem tanítottak nekem. Így elég kreatív lettem a konyhában.

Az biztos, hogy sokkal könnyebb valamit megcsinálni, mint valakit megtanítani arra, hogyan is kell azt a valamit jól megcsinálni.

De ha nem vesszük a fáradságot, nem áldozunk időt, energiát arra, hogy azt a másikat tanítsuk, ... ez az eredménye, amiről írsz.

Ezek szerint:

- valóban le kellene ülnöd édesanyáddal megbeszélni ezt a dolgot, és én rákérdeznék nála, őszerinte mégis honnét kellene tudnod, mit-hogyan, ha örökké kiveszi a kezedből??

- ha a beszélgetésnek nincs eredménye, akkor marad az, amit írsz, a sajátodat megcsinálod, és előbb-utóbb majd addig-addig próbálkozol, hogy belejössz a dolgokba a gyakorlás révén. És főzni is csak magadnak főzzél-süssél, ha nagyon jó az illata, szép a tálalás, stb. stb. előbb-utóbb nem fogják tudni megállni, és majd belekóstolnak. Te ne kínálgasd nekik, annál rosszabb lesz a helyzet!

így van, ahogy az utolsó mondja, te ne kínáld, amit főztél,

mert a kritika elveszi az önbizalmadat.

saját tapasztalat, hogy ha nem is olyan rossz az étel, mégis éles kritikát kap. így az embernek a kis éledező önbizalmát is elveszi.

hát vannak ilyen anyák... egyszer a lányom aszonta, hogy azért nem porszívóz, mert utána nagyítóval megyek végig az általa kitakarított területen...és habár a nagyító túlzás volt, rájöttem, hogy csak igaza van.:)

baromira felháborodtam egy ottfelejtett pormacskán...azóta visszafogom magam....

de az is tény, hogy nagytakarításkor az a legnagyobb segítség nekem, ha mindenki elmegy otthonról....