Miért hiszik sokan, hogy ahol van pénz, ott nincs probléma?

Ha okosan keresik a pénzt akkor általában nincs probléma. A szüleim nem mentek ki nyugatra a kommunista diktatúra elől, pedig a lehetőségük meglett volna rá. Aztán édesanyám a TSZ-ben megrokkant a sok munkában. Igaz hogy van mit a tejbe aprítanunk, de folyton azt mondogatták hogy nekem több eszem legyen, tanuljak az ő kárukból és ne mások profitját termeljem. Sajnos igazuk volt. Valószínű egyidős a történelemmel az hogy a munkát végző alsóbbrendűnek van tekintve. A régi rendszerben a pártember, ma meg a tőkés a nyerő.

Most komolyan, van értelme a pénznek ha például nehéz gyári munkával mások pénzéért kell dolgozni és a munkát végzőnek meg dobnak egy kis ételmaradékot? Meg kifizeti belőle a munkaerő tárolására alkalmas helyiség fenntartását? Akinek ez tetszik az nem alkalmazott vagy pedig jelentéktelen munkáért túlfizetett alkalmazott.

Én ma azt a mentalitást is látom, hogy akinek van pénze, mit ad isten tehetős, gazdag az nem is szereti a gyerekét.

A gyerekkorom azzal telt hogy de könnyű nekem, mert a szüleim kőgazdagok. Úgy hét éves koromig tényleg viszonylag könnyű volt. Aztán jött egy iszonyú szárazság és aratás előtt két nappal levert mindent a jég. Na akkor tudtam meg, mi az hogy éhezni. Édesanyám önkormányzati segélyt kért, de nem kapott, mondván, hogy ott vannak a földjeink. Azokon a földeken, amiken kevesebb gabona termett, mint ahány mázsa vetőmagot szórtak el. Az állatoknak pedig takarmányt kellett venni. Tönkrement két mg gép is.

Mai viszonylatba átszámolva 100ezerből éltünk hatan.

Na, nekem akkor kellett napszámba mennem. Két faluval odébb, mert helyben mindenki gazdagéknak tartott minket.

A pénz nem mentesít a bajoktól, de ha az lesz rákos akinek nincs tbje, vagy annak ég le a háza, akinek nincs pénze biztosításra, vagy akit azért carnak le a szülei mert 12óráznak és így se jutnak egyről a kettőre azok kvázi sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint akinek van pénze, lehetősége továbblépni.

A pénz nem boldogít, nem óv meg a bajoktól.

De pl lehetőséget nyújt egy egészségesebb életre.

Valószínűleg irigységből, de ennek sok összetevője van. Tudományosan bizonyított tény, hogy a nélkülözés, az olyan szintű nélkülözés, ami a napi létfenntartás előteremtéséről szól, az beszűkíti a tudatot és csökkenti az intelligenciát. Egy ember, aki azon retteg hétfőn, hogy mit fog enni kedden és lesz-e fűtése szerdán, úgy ítéli meg, hogy élete legnagyobb problémája, sőt, egyetlen problémája az anyagi gondja. Holott dehogy is ... de ezt ebben a helyzetben nem látja.

Az irigységfaktor itt lép be: aki nem küzd napi gondokkal anyagi szempontból, annak nem is lehet semmi fontos baja, hiszen ehet, fűthet, nyaralhat. Mintha ennyi és nem több lenne az élet.

És sokan azt is hiszik emiatt, hogy az ő életük a valódi, míg azé, aki megteremtette magának a jó élet körülményeit rengeteg munkával és fenn is tarja azt, az lenézendő.

De csak az ostobák és az irigyek gondolják így.

(Le leszek pontozva, ha betalálok.)

A boldogsághoz érzelmi biztonság és anyagi biztonság is kell ( legalábbis a legtöbb országbana világon szükség van az anyagira is)

A legtöbb embernek sajnos egyik sincs. Így aki érzelmi bizonytalanságban él, ezt nem vallja be magának, hanem inkább arra fogja, hogy nincs pénze, azért boldogtalan.

Akinek van pénze, pedig eljátsza hogy boldog, miközben nincs lelki békéje, de az számít neki hogy a külvilág lássa, hogy neki milyen sokmindene van, és ő milyen "boldog" (miközben nincs magával megelégedve, ezért a visszajelzést másoktól várja, ezért rak fel 8000 képet magáról facebookra)

Így a szegényeknek ez úgy tűnik, hogy a gazdagok boldogok. miközben csak annak tűnnek.

Lehetne még ezt részletezni, most csak egy általános példát írtam ami szerintem jellemző a mai társadalomra.

nyilván vannak kivételek, mintkét oldalon. bárcsak több kivétel lenne...