Velem van a gond?
Sokszor úgy érzem, hogy talán velem lehet a gond, hogy valamit mindig elrontok.
Azt is érzem, hogy a családom valamiért nem szeret engem, legfőképpen anyám.
Messze lakunk egymástól, tehát csak ritkán adódik meg az alkalom, hogy láthassuk egymást. A ritka pillanatokból mindig vita és veszekedés adódik.
Mivel már nem lakom otthon, mert családom van ezért már nem tartozom anyagiakkal. Amikor elmegyünk "nyaralni" nekem ki kell fizetnem a vizet+villanyt+fűtést arra az időszakra, de még vinnem kell kis adag mosóport és öblítőt, hogy kimossam a gyerekek ruháit + sajátunkét. Természetesen kifizetem, mert nem szeretném költségekbe verni a családom. Párommal látjuk, hogy el kéne egy bevásárlás mert üres hűtőre érkeztünk együtt elmentünk vásárolni. Amit anyám és a testvérem vásárolt azt szépen elosztották 3 fele azaz nekem is be kellett szállnom. Ez rosszul esett nekem..
Amikor átmegyünk egy hétvégére, senki nem dolgozik tehát otthon van mindenki. Mondtam nekik, hogy csináljunk valamit, szalonna sütés vagy bogrács.. hát arra nekik nem telik. Semmi baj, megveszem én csak jól esne ha együtt leülnénk, beszélgetnénk, családias, gyerekek játszanának addig, tehát szerintem tök jó lenne. Tulajdonképpen a fát is a páromnak kellett összevágni, és szépen elvoltunk a mi családunkkal mert senki (SENKI) nem ült oda hozzánk. Legalább a gyerekek élvezték..
2 éve megváltozott anyám, teljesen más lett amióta Jehova tanúja lett. A fenti problémákhoz szerintem semmi köze, mert 2 évvel ezelőtt is ilyen volt hozzám, tehát nem fogható arra, hogy azért mert ő tanú lett.
Amikor felhívom telefonon, hogy beszélgessünk együtt + a gyerekek teljesen rá vannak kattanva a telefonra és élveznek mamáékkal beszélgetni. Sokszor nem ér rá, mert sietnie kell, bibliát tanulmányoz, tanít, házal, gyülekezet stb.. tehát sokszor leráz.
Többször is megcsörgetett vagy írt sms-t, hogy hívjam vissza mert baj van. Pénz kellett neki sürgősen, én balga 2 gyerekkel szaladtam neki feladni. Azóta se láttam vissza, de úgy vagyok vele, hogy túléltem, kiszorítottam nekik.
Eljöttek egy hétvégére hozzánk, párom kivett szabadságot arra a hétre, hogy eltudjunk menni együtt helyekre, parkba, tervbe volt véve, hogy elmegyünk együtt az állatkertbe. Ez mind dugába dőlt. Borzasztó volt az a hét. Anyám el szeretett volna menni megnézni a helyi Jehova gyülekezetet. A gyerekek nyafogtak, anyám veszekedett velük.. hiába mondtam neki, hogy a gyerekeket ez nem érdekli, ők rá vannak készülve az állatkertre.. Éhség sztrájkba kezdett anyám.. sehova nem akart jönni, nem érdekelte semmi, csak ült a fotelban és sírva olvasta a bibliát. Néha-néha felolvasott nekem és megjegyezte, hogy én vagyok a sátán.. Rosszul nevelem a gyerekeket.. Fiamat/unokáját egyszerűen lehülyézte amikor az iskolában tanult kis versecskét énekelve mondta el neki. Páromnál ekkor elszakadt a "cérna".. Sokáig tűrt de az, hogy szavakkal bántsa a gyereket azt már nem. Szegénykém annyira lelkére vette, hogy a mama mit mondott neki.
Ekkor veszekedés volt, azt mondta anyám nekünk, hogy mi sose foglalkoztunk azzal, hogy mi van vele. Párom megjegyezte neki, hogy miért mondasz ilyet? egy telefon és már küldi is nektek a pénzt ha szükséges. Apám erre felállt és elkezdett veszekedni, hogy milyen pénz?... fogalma se volt róla, hogy én küldözgettem, tehát folytatódott a veszekedés akkor már apám anyámmal. Gyerekek megijedtek nagyon, sírtak.. párom megelégelte és hazaküldte őket.
Vettem anyámnak egy cipőt de még fel se próbálta..
Mit mondhatnék két kicsi gyereknek amikor szomorúan megkérdezik tőlem, hogy miért ilyen a mama? akkor most a mama nem szeret minket?..... szívem szakad meg, és ez annyira rosszul esik, hogy ezt is sírva írom le..
Nagyon fáj, hogy láttam amikor a gyerekek játszani akarnak a mamával, beszélek hozzá és egy szót sem szólt hozzájuk. Mondtam neki, hogy ha rám haragszol akkor ne a gyerekeket büntesd, hanem mond meg nekem mi a bajod. Neki nincs semmi baja és folytatta tovább az olvasást..
Fogtam a két gyereket és inkább kimentünk a játszótérre. De amikor visszamentünk veszekedett, hogy ezért jöttek el minket meglátogatni, hogy én fogom a gyerekeket és elmegyünk otthonról?!... mit kellene tennem? leülni olvasni vele gyerekestől? Egyszerűen tényleg nem fogja fel, hogy engem nem érdekel, hogy ő milyen "pályát" választott, csinálja ha ez neki a legfontosabb! De nekem viszont az a legfontosabb, hogy a gyerekeknek CSALÁDIAS környezetet teremtsek.
Azóta fel se hív, hiába írok neki nem válaszol de még a testvéreim sem. Múlthéten nagyon beteg volt a picim, írtam neki és azt is , hogy antibiotikumot kapott, de semmi válasz. Egyszerűen nem értem, hogy mivel érdemeltem ezt ki, tényleg.. amikor megkérdeztem tőle, hogy miért utálsz ennyire arra se válaszolt.. Magyarázatot nem kapok. Nagyon rosszul esik, hogy ő így viszonyul hozzám/hozzánk. Jelenleg a gyerekek nem hajlandóak mamához menni. Próbáltam elmagyarázni de hogy is lehetne két kicsi gyereknek, hogy a mamának rossz napja volt és ő szereti őket..
Párom árva, nincs felőle mama/papa. Talán lehet ezért is ragaszkodik a legjobban a családhoz, gyerekekhez, mert csak mi vagyunk neki. Nagyon jó apa.
Gyerekeknek csak az én anyám/apám van mint nagyszülők. Egyszerűen nem csak én hanem a párom se érti, hogy miért nem lehet leülni együtt egy ebédre, szalonna sütésre vagy csak úgy beszélgetni. Együtt, mint egy nagy család.
Esetleg valakinek van rá magyarázata?
válasza:Anyadnak at lett mosva az agya, ez tortenik, mikor vlami szektahoz csatlakoznak az emberek. Amugy szerintem depis is, es nem csak mostanaban. A depresszio fiatal korban kezdodik.
En nem jarnek hozzajuk tobbet. Nagyon izgulsz, hogy a gyerekekre es parodra milyen hatassal vannak a szuleid. Ha nekik jot akarsz, megszakitod a szuleiddel a kapcsolatot. Nagymama, nagypapa kell, de minden aron?
válasza:Megértem a kötődésed indokait.
Ennek ellenére én biztosan nem mennék feléjük sem. Véleményem szerint nagyjából semmit sem jelentesz anyukádnak, és ez visszafordíthatatlan. Az, hogy veled milyen, egy dolog. De, hogy a gyerekekkel is!!!
Fogadjatok örökbe nagymamát. Csomó normális öreg van család nélkül. Ismerettségi körömben is van "szerzett" mama-papa.
Elég érdekes egy történet és be kell, hogy valljam manapság már semmin se lehet meglepődni. Te veled annyi baj nincsen, mint a legdrágább Suzukin egy porszem, inkább azzal a naivitással van gond, ami beléd költözött.
Téged ezer meg egy jó szándék vezérelt, mint írtad is -"kovácsoljuk össze a családot" címszó alatt, - de viszont ez nem lett vagyis nincs értékelve, ami felettébb bánt - megjegyzem; joggal. Nem akarlak elkeseríteni, de áltatni sem, mert akkor ugyan oda lyukadnál ki, ahol most vagy. Adnék egy tanácsot, de azért gondold át te is, mielőtt cselekszel, mert nem akarom, hogy ebből baj legyen. Nos a tanács kinek mi egyszerű, de ez lenne: NE KERESD, HA NEM VÁLASZOL. Értem ezalatt, ha ő nem keres téged, akkor te ne törd feleslegesen magad csak azért, hogy a gyerekek vagy a férjed más esetben te magad idd kárát a dolognak. Ne bántson a tudat, vagy a gondolat, hogy nem keresed, elég, ha arra gondolsz mi mindent tettél már meg érte és ebből mennyit kaptál vissza. A többi meg már csak az édesanyádon múlik, hogy mennyire fogja fel a dolgokat. A másik tanácsom - ehhez képest az első egyszerűbb - próbálj meg vele beszélni. De csak négyszemközt, hogy ne érezze magát egy fogvatartott madárnak. Had engedje ki, ami benne van. Hátha... :) hát nem ígérek semmit, mert a mai világban már abban is csalódhatunk, akit mindennél jobban szeretünk. Tapasztalat... De azért neked sok sikert kívánok és.remélem rendbejön minden. :))
válasza:Én aztán igazán fontosnak tartom a családot, és sok mindent alárendelek neki, de ez az a helyzet, amikor azt mondom, az elszakadás az egyetlen olyan út, ami a legkevésbé sebez tovább téged és a gyerekeidet.
Ha anyagilag vagy egészségügyileg komolyan segítségre szorulnak, akkor segíts (anyagilag és szervezésben), de több érzelmet ne fektess ebbe a látatólag hosszú ideje egyoldalú kapcsolatba!
válasza:Anyukád ilyen rideg, önző tipus. Ismerek néhány Jehova tanút, de szerintem ez rájuk nem jellemző ami a te anyukádra. Sajnos az ott kapott tanításokat is vaskalaposan , bigottul kezeli anyukád. Ők azt hiszik hogy nemsokára jön a világ vége és ők az egyedüli vallás akik megmaradnak. A többi ember pusztul.
Lehet hogy nem érdemes érzelmeket várni onnan ahol sosem volt érzelem. Sajnos nagyon rossz ez, mert láthatod hogy másoknak milyen mama-unkokája kapcsolatuk van. Ha a te gyerekeid kevésbé sérülnek ha távol tartjátok magatokat tőlük akkor tegyétek azt. A legfontosabbak a gyerekek.
válasza: válasza:Nem veled van a baj.
Anyámmal is vannak problémák, rengeteg, őt én nem érdeklem csak az unokája. Nemrég volt egy nagyobb veszekedésünk, amire jött az érzelmi zsarolással. Akkor betelt a pohár és leírtam neki mi a bajom, tele kérdésekkel. Válasznak egy közhelyekkel teli, érzelgős levelet kaptam amiben nem válaszolt a kérdéseimre.
Tudom milyen nehéz amikor a saját anyád viselkedik így. Ha anyósom lenne ilyen már rég megszakítottam volna vele a kapcsolatot de így szörnyen nehéz. Én őszintén örülnék neki ha nem érdekelné az unokája sem mert akkor nem kéne vele találkoznom.
Nem tudsz mit csinálni, meg kell vele szakítani a kapcsolatot, pénzt meg eszedbe se jusson többet küldeni neki. Ő vállat téged, nem te akartál a világra jönni, nem bánhat így veletek. A gyerekek érdekében ne találkozzatok vele, szegények nem értik mi a baj, ahogy írtad azt hiszik ők a rosszak. Ez mély nyomot hagyhat bennük később is. Ne tedd ki őket ennek. Neked már a saját családod a fontos, az ő lelki békéjük és nyugalmuk. Mondom ezt úgy hogy még én sem zártam le anyámmal, de tanácsolni csak ezt tudom neked, nekem is rá kell szánnom magam. Nem éri meg ilyen emberekre pazarolni az idődet.
Iszonyatos fájdalmat tudnak okozni a szülők, de egy valamit megfogadtam sohasem leszek olyan mint amilyenek ők voltak.
Köszönöm szépen mindenki hozzászólását!
Nem olyan könnyű csak úgy kitörölni egy anyát az életből. Bár már 2 hete nem keresett de én se addig amíg ő nem teszi meg.
Természetesen nekem a két gyermekem a legfontosabb és az, hogy ilyen dolgoktól mentes gyerekkoruk legyen.
Nem vette még egyszer sem a kezébe a kislányom aki jelenleg 9 hónapos. A "nagy" fiacskám aki örömmel kezdte énekelni az orgona ága című dalt nekem már a gyomromba dobogott a szívem. Csak annyi lett volna, hogy ügyes vagy és kész. De ehelyett előkapva a bibliát, hogy nincs ünneplés ez helytelen amit ő énekel. Már megpróbáltam beszélni vele többször is de ezt már feladtam mert reménytelen. Azt kapom, hogy semmi közöm hozzá.
Annyira jólesik amikor megyünk a játszótérre vagy a boltba és "idegenekkel" jókat beszélgetünk, megdicsérik a csemetéimet. Talán az a probléma, hogy anyás vagyok és sajnos én valahogy kiestem a kosárból.
Párom nevelő anyukája nagyon kedves, úgy tekint a gyerekekre mintha az unokái lennének. Mamának szólítják, és ha kell öregsége létére leül a földre játszani velük :) Ha egy szóval kellene kifejeznem csak azt mondanám, hogy egy angyal. Mindenki úgy hívja, hogy anyuka. Sajnos ebből is volt vita, mert amikor meglátogatott anyám hozott neki egy szatyor újságot + 1 bibliát amit anyuka nem fogadott el. Akkor tört ki szerintem a 3. világháború..
Nekem is vannak hibáim mint mindenkinek. De már belefáradtam, hogy próbálok összehozni egy családot. Nekem itt vannak a gyerekek, elvagyunk, boldogok vagyunk, majd ha keresni fog akkor beszélünk. Nem tudok jobbat.
válasza:7-es vagyok.
Kitartás! Nem lehet kitörölni, de szépen lassan elhalványul a fájdalom amit most érzel. A gyerekeknek van nagymamájuk még ha nem is vér szerinti sokkal többet ér mint a te anyukád. Nem is értem hogy viselkedhet így egy felnőtt ember, a gyerekek semmit nem vétettek ellene. Nem értem. Tedd félre a gondolataidat, foglald le magad. Egyszer te is érezni fogod hogy nem hiányzik.
Apukáddal milyen a viszony? Ő is ilyen?
válasza:Szia!
Sajnálom! Nekem az egyik nagymamám volt ilyen mint a te anyukád, ezért leírom a tapasztalatimat, hátha segít a gyerekeid szemszögéből látni!
Szóval ő is megrögzött vallásos volt. És mivel én nem vagyok megkeresztelve, ezért már kiskoromtól kezdve semmibe vett. Nem tudta mikor van a szülinapom, míg a többi unokának mindig sütött akkora tortát. Karácsonykor mindig vallásos dolgokat kaptam, de emlékszem hogy úgy hogy én mondjuk egy könyvjelzőt, míg a többi tesóm/unokatesóm meg szép könyveket, édességet stb.
És ezek még ovis koromban voltak, mégis megmaradtak bennem, tudtam hogy a mama nem szeret engem.(voltak egyéb dolgok is)
Szóval nem hülyék a gyerekek, tényleg ők is megérzik ha nem úgy viszonyulnak hozzátok a nagyszülők.
Én minimálisra csökkenteném a kapcsolatot velük.
És igen, zárd el a pénzcsapot.
Ilyet, hogy vinned kell mosóport ha ki akarod mosni a ruháid amíg ott vagy????
Ez nagyon nem normális.
Tényleg sokszor ezt teszi a vallás, átmossa az emberek agyát.
Az én nagymamám is a majdnem 300 ezres jövedelméből kb 260at az egyháznak küldött !! Vagy még volt amikor többet is, kis omladozó házban lakott, víz stb nem volt bevezetve, mert minden elment az adományaira.
És akkor persze elvárta hogy a szüleim és a többi gyereke kisegítsék stb.
Bennem ezek tényleg mélyen megmaradtak, és szerintem neked és a férjednek sem tesz jót lelkileg ez az egész.
Apukádról nem írtál semmit, ha vele nincsenek gondok, akkor vele ne szakítsd meg a kapcsolatot!!!. Ha a testvéreid pedig leszarnak amiért anyukáddal ez van, akkor nem is érdemlik meg,hogy keresd őket.
Annyit tudsz tenni, hogy a gyerekednél nem követed el ezeket.
És szerintem ! a férjed nem mer szólni meg nem is akar, de tuti neki is az agyára megy már hogy ilyen sóher, kapzsi emberekhez járnia kell, akik nem is foglalkoznak veletek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!