Házas/párkapcsolatban élő emberek hogy szerezhetnek új barátokat, ha?

Van férfi barátom, de az még a házasságunk előtti, és ő is megnősült. A felesége is a barátnőm lett, de a jó viszony szerintem abból is fakad, hogy tiszteletben tartom, hogy én csak barát vagyok, és nem ütöm bele az orrom olyan dolgokba, ami szerintem a feleségére tartozik.

Arra nincs igényem, hogy új férfibarátot szerezzek, mert nálam a barát kifejezés azt jelenti, hogy a lelki dolgaimat is meg tudom vele beszélni, de ezt inkább férjemnek tartogatom. Tehát tegyünk különbséget barát, haver, meg kolléga/kolléganő között, akivel szünetben meg lehet inni egy kávét.

Nekem belefér, ha a már meglevő barátnővel tartja a kapcsolatot, az is, ha baráti házaspárral együtt/ vagy külön elvagyunk (de mindkét fél mindkettőnk barátja), és az sem zavar, ha a munkahelyén jóban van valakivel, vagy egy buliban beszélget valakivel...stb.

Viszont a fentebb említett rangsor szerint nem örülnék neki, ha egy barátnő befurakodna az életünkbe. Mivel a felesége vagyok, velem bármit megbeszélhet, nem látom értelmét, hogy erre még egy személyt keressen. A munkaidő után kevés idejét, meg az estét elvárnám, hogy velem, és ne egy másik nőnemű illetővel vagy a chat előtt töltse. Ne értsetek félre, ez nem azt jelenti, hogy kisajátítanám, mert sportol, van, hogy nélkülem megy el valahová...stb, de mivel így is kevés az időnk egymásra, nem örülnék, ha még egy barátnő is "rabolná" a potenciálisan együtt eltölthető időt. Mivel úgy döntött, hogy feleségül vesz, és gyerekeket is vállaltunk, a fontossági sorrend azért ez legyen.

Szóval én nem preferálnék még egy nőt, pedig nem gondolom, hogy meg akarna csalni.

hja hogy fiatal vagy meg, most mesz egyetemre?

akkor annyi baratod lehet amennyit csak akarsz. amugy sem huzza ki a kapcsolatotok, ha mindketten most mentek a felsooktatasba. tok mindegy kivel baratkozol.

Teljesen értem a kérdésed, és igazad is van: barátkozz nyugodtan.

De az én életemben azt figyeltem meg, hogy ha túl közel engedtem magamhoz fiú barátokat, akkor az első pillanatban, hogy az aktuális kapcsolatom épp lefelé kezdett ívelni, ezt valahogy kiszúrták, ha nem is mondtam rögtön, és elkezdtek hajtani, ami csak még nehezebbé tette a helyzetem.

Most, 30 évesen már óvatosabb vagyok, persze érettebb is, jobban szét tudom választani a magánéletem a barátoktól, szóval persze vannak ellenkező nemű haverjaim, barátaim, jó ismerőseim, akikkel néha lejárunk ide-oda, de általában nem kettesben. Kevés olyan pasi ismerősöm van, akivel kettesben szoktam találkozni, nem szeretném, ha sok év után egy hirtelen fellángolással veszélyeztetném azt, ami mindennél többet jelent: az igazit. :)