Ha elakarom adni a testvéreimnek a közös házból a részemet, akkor ők kötelesek megvenni azt?

Nem kötelezhetőek. Ha nincs pénzük rá vagy nem akarják megvenni, akkor senki sem kényszerítheti rá őket.

Te viszont ebben az esetben eladhatod a részedet másnak - már ha van, aki megveszi egy ház felét. :-(

Viszont ha ők használják a házat, te meg nem, akkor kérhetsz tőlük használati/bérleti díjat, illetve nem vagy köteles beszállni a rezsibe.

Nem közös a tulajdon, hanem fele-fele. Kötelességed először neki felkínálni, hogy vegye meg, de ha nem kell neki, eladhatod másnak is, a beleegyezése nélkül.

Az meg nonszensz, hogy ő lakja, ő használja, a költségek felét meg veled fizetteti meg. Én kerek-perec megtagadnám, hogy bármit fizessek a házba állagmegóváson kívül. A kazánt is ők használják, akkor javíttassák meg ők. Sőt, még neked járnak használati díj, amiért a saját tulajdonrészedet is használják.

"ha valaki el akar adni valamit, akkor "nem lehet őt megakadályozni."

Ebben tévedsz mert itt közös tulajdon van, nem kizárólagos saját tulajdonod.

"Nem közös a tulajdon, hanem fele-fele"

A házat nem lehet kétfelé vágni.

A közös tulajdoni viszony nem kényszerközösség, annak fenntartására tehát senkit nem lehet kötelezni. A tulajdonközösség megszüntetését bármelyik tulajdonostárs - akár indokolás nélkül is - követelheti a többiektől

A tulajdonközösség megszüntetésének módjára nézve elsősorban a tulajdonostársak megállapodása az irányadó. Elvileg bármilyen megszüntetési módot alkalmazhatunk (például az ingatlan természetbeni megosztása, ingatlanhányadunk eladása, elajándékozása, az egész ingatlan értékesítéséből befolyt vételár felosztása stb.), sőt, megegyezhetünk többféle megszüntetési módozat kombinációjában is. Abban az esetben azonban, ha a megszüntetés módjában nem tudunk megegyezni, bármelyikünk kérésére a bíróság szünteti meg a közös tulajdont és dönt a rendezés módja felől.

Ha az ingatlan természetbeni megosztása nem lehetséges, akkor a bíróságnak a sorrendben következő, úgynevezett megváltással történő megszüntetési módot kell megvizsgálnia. Ennek az a lényege, hogy a bíróság az egyik tulajdonostársat arra kötelezi, hogy a másik (többi) tulajdonostárs tulajdoni hányadát megfelelő ellenérték (megváltási ár) fejében magához váltsa. A gyakorlat azt látszik igazolni, hogy a megszüntetéseknek ez a leggyakrabban alkalmazott formája, mivel az ingatlantulajdonosok (például bentlakásuk miatt) általában abban érdekeltek, hogy az egész ingatlanon szerezzenek kizárólagos tulajdonjogot. Hangsúlyozandó, hogy ehhez a megszüntetési módhoz a tulajdonjogot szerző tulajdonostárs beleegyezése is szükséges, hiszen akarata ellenére senkit sem lehet tulajdonszerzésre kötelezni. Kivétel ez alól, ha a tulajdonostárs az ingatlanban bent lakik, mivel akkor a magához váltásra beleegyezése nélkül is kötelezhető. Ilyen esetben is vizsgálni kell azonban, hogy a bennlakó a megfelelő ellenértéket méltányos érdekeinek sérelme nélkül meg tudja-e fizetni, hiszen, ha nem teljesítőképes, akkor ez a megoldás sem jöhet szóba.

Amennyiben a közös tulajdon megszüntetésének ez utóbbi módja sem alkalmazható, a közös tulajdonban lévő ingatlant értékesíteni kell, és a vételárat kell a tulajdonostársak között megfelelően felosztani. Természetesen a legcélszerűbb, ha a felek az ingatlanjukat saját megállapodásuk alapján, maguk értékesítik, mivel ha a közös tulajdon megszüntetését már a bíróságtól kérik, akkor az csak árverés útján történő értékesítést rendelhet el. A legkisebb árverési vételárat a bíróság az ítéletében határozza meg.