A ti családotok ismeri a csengőt?
Lehet hülye kérdés, de kíváncsi vagyok, mi az átlagos :) Két véglet van nálunk: a csörgetős, meg a benyitós.
Társasházban élünk, a kaput csak csengőszóra tudjuk nyitni, így ha valaki bejelenti hogy meglátogat, az első dolgom hogy elmondom, milyen számot üssön be.
Eddig egyetlen haveromnak sikerült magától megtalálnia a nevünket és a beírandó kódot, de ő postás, szóval könnyű dolga volt :D
Az én részemről a családtagok telefonálnak. A kódot nem jegyzik meg, nem néznek utána, ha ideértek, megcsörgetnek. Nem ülök egész nap a mobilon, volt már hogy nem hallottam, míg a csengő az egész lakásban üvölt. Természetesen én lettem letolva :) És persze ezesetben is kénytelenek beütni a kódot, mert azért nem mászkálok emeleteket, hogy kinyissam a kaput, ha egyébként az egy gombnyomás lenne...
A férjem családja a "ránknyitós" kategória. Valami, számomra érthetetlen logika útján egyáltalán nem szólnak nekünk, mindig megvárják míg beengedi őket valaki - elég nagy itt a forgalom napközben -, majd váratlanul ránk törnek idefent.
Nem is tudom hirtelen, melyik eset a jobb :D Lehet csak nekem lenne túl egyszerű, ha érkeztükkor felcsörögnének, én meg gond nélkül beengedném őket.
Ismerik a csengőt.
Kódunk nincs, de nem is adnám meg senkinek.
Általában telefonál, aki jönni akar, mert nem ülünk mindig itthon. Anyukámnak van kulcsa a kapuhoz, ott beengedi magát, de a lakásba nem jön be, ott csenget.
Nálunk eleve nincs kód :)
Proxis beléptetés van. Egy bilétát csak képes mindenki oda tartani.
Apámnál tudom a kódot, amivel be lehet menni a házba, mire kijön ajtót nyitni, már felérek a lifttel - a többiek csöngetnek, de ő a lakásból be tudja engedni őket.
Nálunk mindig elromlott a csengő, évek óta nem vesződünk vele (kábel nélküli volt, volt, hogy nem működött, volt, hogy valaki másnak volt hasonló frekvenciája, és össze-vissza csöngött), úgyhogy aki be akar jönni azt vagy észrevesszük, vagy dudál vagy telefonál.
Az egyik rokonom szinte mindig kinn van a kertben, tavasztól őszig ott is hiába csöngetünk, kiabálni kell. Másik rokonnál meg rizikós odamenni a kapuhoz, de úgyis ugat a kutya:)
Ismerősöknél változó: közeli barátnál, akihez rendszeresen jártam, megadták a kódot, én megjegyeztem, és neki már csak a lakásajtót kellett kinyitni. De általában felcsöngetek, ha nem történik semmi, telefonálok. (De ha arra is jön valaki, akkor sem szoktam bemenni egy "idegen házba" anélkül, hogy csöngetnék.)
Szerencsére kultúrált, normális családtagjaink és barátaink vannak, akik tiszteletben tartják a családi életünket és megtisztelnek azzal, hogy megbeszéljük, mielőtt beállítanak és fordítva is: nekem sem jutna eszembe rátörtni bármelyikükre is.
Újépítésű társasházban lakunk, itt is több kapun. elektromos ajtón stb. kell átjönni.
Én nem adom meg a kódokat sem senkinek- aki szeretne meglátogatni, az van annyira intelligens, hogy megnyomja a csengőt, én pedig beengedem és mivel tudom, hogy jön (mert megbeszéltük!), így meglepetésként sem ér, ha csörög a kaputelefon.
Azon ritka alkalommal, ha elromlana valamilyen ajtónyitó szerkezet, akkor meg beengedném én magam kulccsal, ha szólna telefonon (és nyilván ha várok valakit, akkor jobban figyelek a telefonra is).
Érdekes, nálunk a közvetlen családtagok számára sem gond az, ha nem csörtetnek be, mint a vadak :)
Testvérem, gyermekkori barátnőm is vendég, igaz NAGYON KEDVES és szeretettel várt vendég a háztartásomban, de vendég, nem pedig egy átjáróház használója :)
Intelligencia, elegancia kérdése minden. Itt a családtagjaid részéről ezek hiányoznak. Nem kicsit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!