A családokban miért ennyire "lealacsonyodott" az anya (szülők) szerepe?

Nekem is feltűnt, hogy mennyi kérdés szól a "rossz szülőkről" ezen az oldalon. A hangnemen is kiakadok néha.

Miért lehet ennyi ilyen kérdés?

Először is, aki jóban van a szüleivel, az nem fogja ide beírni, hogy "Minden oké az ősökkel, most mit csináljak?"

Másodszor meg, ezeket a kérdéseket kamaszok írják, akik számára ebben az életszakaszban a szülő egy akadály a felnőttlétben - mármint a kamasz inkább szeretné magát felnőttnek tudni, döntéseket hozni a sorsát illetően, kipróbálni, amit csak lehet.

A szülő meg még gyermekeként tekint rá, és jóval nagyobb a felelőssége is - 10 éves gyereknél még csak annyit kell megszabni (ez is rossz szó), hogy hány kört mehet a háztömb körül a BMX-szel sötétedésig. Ebbe a 10 éves bele is megy viszonylag könnyen.

16 éves kamasznál már sokkal több mindentől szeretné (és kell is) megvédeni: ne essen teherbe, ne szokjon rá a cigire, ami káros, ne igyon, ami szintén nem tesz jót a szervezetének, legyen jövőképe, akarjon kezdeni valamit a sorsával, ehhez pl. fegyverezze fel magát a lehető legtöbb tudással. Ütköznek az érdekek, mert a kamasz "lógni" szeretne, a szülő meg "munkára fogni", mivel ez is a felnőttlét része, s semmi sincs ingyen a felnőtt életben. S akinek ezt nem magyarázzák rendszeresen, vagy nem ezt látja otthon (kanapén heverő egész délután tévéző apuka vagy folyton mindent össze-vissza vásárolgató anyuka pl.), az könnyen úgy élheti meg, hogy zsarnokoskodnak felette. Másrészt, idegileg túlfeszítettek az átlagemberek - nagyfőnök rúg kisfőnökbe, kisfőnök a kisemberbe, kisember hazamegy, zsarnokoskodik a családján, rangsor szerint adják tovább, a szülő hatalmaskodik a gyerek felett, a gyerek meg a végén belerúg a kutyába, megkínozza a hörcsögöt, stb. Kamaszként meg lázad minden ellen, ésszel, ész nélkül.