Hogy adjátok tudtukra a szeretteiteknek, ha az ajándék nem a megfelelő?
Én ma ilyen helyzetbe kerültem, és teljesen leblokkoltam. Édesapám vett nekem is Valentin napra ajándékot, persze jelképesen, mert ugyebár az igazi ajándékot édesanyám kapta, és láttam rajta mennyire örül, hogy tud adni (nem igazán álltunk jól anyagilag). Egy deo-tusfürdő szettet kaptam, csak az volt a gond, hogy férfiaknak való. Édesapámat megtévesztette a csomagolás (bevallom, engem is), ugyanis piros-fekete színű volt a doboz, és egy nőt ábrázolt. Én rájöttem aztán, hogy férfi deo, és tusfürdő, és valahol nagyon piciben írta is rajta. Nem tudtam hogy szóljak neki, annyira örültem, hogy örült mikor adta, nem volt szívem megmondani, hogy tévedett. Aztán mégis sorra került végülis nevetett a tévedésen, én meg biztosítottam, hogy a tusfürdőt elhasználom, mert beleszerettem az illatába. Annyira rossz érzés volt, nem akartam elrontani az örömét, legszívesebben elhallgattam volna. Engem nem zavart, hogy nem női, ugyanúgy örültem neki, merthát a gesztus, amivel adta többet ért bárminél!
Ti hogy viselkedtek, mit mondtok ilyen helyzetben?
@ 14:59-es Utolsónak...
Pedig lehet jobb lenne...
Eszembe jut egy film amikor egy fiatal íróházaspár egy albérletbe költözik, melynek emeletén él egy öregasszony, aki szándékosan pokollá teszi a fiatalok életét, akik nem mernek neki szólni, inkább eltennék őt láb alól, de mindig a saját csapdájukba esnek, a (rafinált) öregasszony meg adja az ártatlant, tudatlant, tehetelent, elhiteti a fiatalokkal, hogy "Hát één nem tehetek róla...!"
Még ha úgy is látjátok, hogy ez a dolog a szülők
nem szándékos, akkor is, CSAK TI FOGTOK MÉRGELŐDNI!!! Mert bátortalanok vagytok lépni, csak tűritek, aztán meg morogtok magatokban, mert féltek attól, hogy a "jószándékuk" miatt megsértitek őket.
Megoldásképpen kétféleképpen léphettek.
1.) Nem viszitek el az ajándékot, és közlitek velük, hogy ezzel nem tudtok mit kezdeni, vagy viccesen megjegyzitek... "Óh, milyen kár, ennek bizony már (megint?) réges rég lejárt a szavatossága! Pedig ha jó lenne, milyen szívesen megettük volna... (hangos vágyakozás)" ...akkor talán odafigyelnek ezentúl arra, hogy legközelebb NE LEJÁRT dolgokat adjanak nektek.
2.) Leülsz velük és disztingváltan, őszintén megbeszéled a problémát, mert ez az, és ostobaság lenne tovább ezt az állapotot fenntartani, amikor vki nem tud már tovább örülni. Pl.: "-Nézd apu, én igazán értékelem jószándékodat/-szándékotokat, de ezzel már megint nem tudunk mit kezdeni, és nem tudunk örülni neki, mert ennek a szavatossága már megint lejárt./...mert ez semmire sem használható. Tudom, szeretettel adjátok, és mindketten nagyraértékeljük ezt a gesztust, de ugye ti is jobban tudnátok örülni annak, ha mi tudnánk örülni annak, amivel ti megleptek?
Ez utóbbin egészen biztosan el fognak gondolkodni, és belátják, hogy igazatok van. Az uis, hogy a homokba dugjátok a fejeteket, nem megoldás, és ha bármi baj van, de az ember inkább lenyeli, ahelyett hogy megoldaná, az az ember a szememben balga gondolkodású.
Oldd meg vagy szenvedj tovább! Ezt döntsétek el, én tudod mit tennék...
>... és mégvmi...
Ha most megoldjátok, azzal később példát is mutattok majd gyermekeiteknek, mert akkor ők is látják majd, hogyha baj van, meg kell oldani, ha fáj vmi orvoshoz kell fordulni, és majd nektek is el mernek mondani bármit. Így viszont csak azt fogják látni, hogy ha bármi nem tetszik, vagy baj történt... "--Nem szabad elmondani apuéknak, anyuéknak, nehogy megbántsuk őket!"
Így szerintetek őszinteséget látnak tőletek?
-- NEM!
Őszinték lesznek veletek?
-- NEM?
Miért?
-- MERT EZT A MINTÁT LÁTTÁK TŐLETEK, AMIT EZZEL A HOZZÁÁLLÁSSAL RÖGZÍTITEK BENNÜK IS!!!
Üdv: MPMF28
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!