Félek, féltem. De valójában mitől? Távkapcsolatban élők, hogy birjátok a búcsúzást?

Próbálj urrá lenni ezen a beteges féltésen.Gondolj arra,hogy nem lesz semmi baj.Ha nem távkapcsolatban éltek,akkor is előfordulhat,hogy valamelyikótöket éri valamilyen baleset.Ha mindig ettől tartanánk,akkor nem lehetne kimozdulni otthonról senkinek.régi mondás:Nem tudom meddig élek,Ha kimegyek a lakásból,bármikor a fejemre eshet egy tégla.

Próbáld ki. Kattogj azon, hogy jaj, sose látod. Az lesz, hogy ő messze van, és nem tudod, mi történik vele épp. Vagy bámuld ezt a fagyos tájat, és képzeld el, hogy most mindenütt ilyesmi, amikor az ablakon kinézel. Az lesz, hogy ő messze van, és nem tudod, mi történik vele éppen. Vagy csúszkálj jégen, ess hanyatt, és veszítsd el az eszméletedet négy hosszú órára. Közben az lesz, hogy ő messze van, és nem tudod, mi történik vele éppen. Állj a fejedre, és ő messze lesz, és nem tudod, mi történik vele. Te is ugyanolyan messze vagy tőle :) Ugyanennyit tud ő is rólad: ami telón átfért pont. Ha meghal, akkor az lesz, hogy nem látod többet. Ha megváltoztatod a nevedet, akkor se látod többet. Egy ideig csinálnád is a gyász néven csúfolt önsajnáló pityergést. Akkor se látnád többet. Amikor nincs veled, akkor se látod, majd amikor együtt vagytok, akkor látod ismét, óriási különbség. Akármi történik, legfeljebb azzal készülhetsz fel jól, ha nem olyasmin agyalsz, ami még nincs, és nem tudni, lesz-e. Mennyit aggódtál azon, hogy végleg elveszíted, és hányszor veszítetted el végleg? Házi feladat: gyakorolni a filózgatást és a derűs dolgok felfedezését...