Nem látom a megoldást. Ti mit tennétek?

10 éve vagyunk együtt a párommal, 5 éve élüünk együtt (előtte egyetemre jártam, Budapesten, azért nem éltünk együtt) Miután befejeztem az egyetemet, otthagytam Pestet, és elköltöztem hozzá, pedig nem nagyon szeretem az ő városát, de neki itt volt munkája, így nyilvánvaló volt, hogy én jövök ide. Végül találtam én is munkát elvoltunk. Egy kis garzonban éltünk albérletben, de elég jól kerestünk mindketten, így eldöntöttük, hogy veszünk hitelre egy közös lakást. Sokan figyelmeztettek, hogy nem kéne hitelbe belemenni esküvő előtt, de nem hallgattam rájuk. Megvettük a lakást, odaköltöztünk, aztán egyre többet kezdtünk vitázni. Igazából minden onnan fakad, hogy én már nagyon szeretnék esküvőt, nemsokára gyereket is (gyereket semmiképp nem szeretnék esküvő előtt), de őt nem érdekli ez az egész. Elvan a kis világában, neki jó így minden. Azt se mondhatom, hogy sokat foglalkozik velem, a haverok mindig előbbrevalók. A kapcsolatunkban nincs már szinte semmi érzelem, sosem ölel, csókol meg, nem is nagyon érdekli mi van velem, csak úgy elvagyunk. De ha én nem cseszegetem akkor nem is veszekszünk. Nem látom a megoldást. Én is már harmincon túl vagyok, ő 36, már igazán kéne kezdjünk valamit az életünkkel. Vele nem lehet beszélni, nem érdekli semmi, azt mondja ne cseszegessem. Jó ez így. Neki. Nekem nem. Elhagyni nagyon nehéz lenne, főleg a közös lakás miatt, nagyon sok pénzt veszítenénk rajta, meg persze szeretem is. bár már nem vagyok szerelmes. De rosszul vagyok, ha arra gondolok, hogy hagyjak itt midnent, adjuk el az otthonunkat, költözzünk szét, ennyi év után, keressek mást... Nem tudom mi lenne a megoldás.