Boldog házasságban élek 10 éve. Ez a második házasságom. Soha nem csaltam meg eddig a férjem, most mégis. Kiszállnék ebből a kapcsolatból, de miért ennyire nehéz?

Az élet úgy hozta, hogy a férjemmel külföldön dolgozunk pár éve, de az elején egymástól távol. Ahol én dolgoztam, ott az egyik munkatársam- mellesleg jóképű, sármos pasi- rám szállt. Kedvesen csinálta, de úgy egy hónapi próbálkozás után beadtam a derekam. A viszony azóta is tart, tehát már mindjárt 3 éve. Tudom, hogy nagyot kockáztatok, szeretem a férjemet, ráadásul ezzel a pasival nincs minden rendben- nagyon nincs rendben- mért vagyok képtelen szakítani? Amúgy nagyon beszédes fajta vagyok, erről a viszonyról azonban senkivel nem beszéltem. Azt remélem ettől a levéltől, hogy talán kívülállók elolvasva, nagyon józanul hozzászólhatnak és bátoríthatnak arra, amit tennem kell. Hogy mi nincs rendben a szeretőmmel? Először is, amikor megismerkedtünk, már barátnőjével dolgozott ott. Aki állítólag terrorizálta, ráakaszkodott, stb. és ő már alig várta a megfelelő időt, hogy megszabaduljon tőle. Csak ezt épp a barátnő nem vette észre, mármint, hogy köztük nem működik jól valami. Tehát az én drágaságom nem volt őszinte vele. Aztán: kiderült, hogy Magyarországon is van egy nő, aki az élettársának hiszi magát, és akivel persze napi kapcsolatban áll. Az együttléteink alatt gyakran kerül szóba egy bizonyos régi szerető, mint amikor az ember nem tud elfeljteni valakit. Aztán a mindennapos telefonhívásai: csak a saját, kizárólagos problémáinak elsorolása aznapra, engem alig kérdez, mi volt aznap. Aztán az örökös sirámok, hogy nincs pénze . Miközben magára és az otthoni élettársára szívesen költ. Szóval, nem tudom - ennyiből látszik e, de nekem egyre kellemetlenebb ez az egész,egyre inkább eszköznek érzem magam, lelki kukának ,problémamegoldó halmaznak ( már az ő problémáinak ) és félek, nehogy kitudódjon, nem akarom elveszíteni a férjem, aki csodálatos ember. Talán, ha nagyon magamba nézek, a szexualitás az, amivel a szeretőm hat rám, iszonyúan érzéki, és az a néhány óra, amit együtt tudunk tölteni hetente, valóban csodás- de csak ez a része- a körítés azonban egyre silányabbnak tűnik és hosszú távon ez a fantasztikus kémiai egyezőség nem tűnik elégnek. Írjatok, kérlek.