Hogyan kezeljem a férjem gyerekét?

A férjemnek van egy tíz éves fia az első házasságából. Mi két éve vagyunk együtt, és mostanában egyre jobban irritál a gyerek. Az a bajom vele, hogy látom, nem szereti az apját. Ha a férjem nem hívja fel, nem könyörög, hogy jöjjön el hozzánk hétvégén, csak akkor telefonál, ha új sportcipőt vagy videójátékot szeretne, nem akar tanulni, ha az apja egy kicsit erélyesebben kér tőle valamit, azonnal bőgni kezd. Nem hajlandó megenni a főt ételt, amikor itt van (volt, hogy két hétig is), egyszer sem tisztálkodott. Tudom, hogy ez a férjem és a volt felesége hibája, de engem nagyon zavar. Lepiszkítja a wc-t, szétdobálja a chipset, a tányért a földön hagyja, nem cserél ruhát, a fogkeféjét mégcsak ki sem bontotta a csomagolásból, a gyerek szaglik. Hangosan fingik (elnézést, nem tudom szebben kifejezni magam) előttünk, hajnalig nem akar aludni. Úgy érzem, jobban ki tudnék jönni vele, ha nem volna ennyire elkényeztetve,kicsit megnevelnék, de én nem szólhatok bele a dologba. A férjem pedig elnéző, mert fél, ha mond neki valamit, többé nem fog jönni hozzánk. Ráadásul úgy fest, a jövőben a fiú velünk fog élni.

Tudom, hogy nem az én gyerekem, semmi közöm hozzá, mit és hogyan csinál, de idővel legalább fog egy kicsit változni? Egy ember képes kényszeríteni önmagát arra, hogy szeressen valakit? Ha igen, jól jönne néhány tanács.