Milyen okai lehetnek ha egy nő nem vágyik az anyaságra?

Változhat, de kicsi rá az esély. Én tudom, mit érez, évekig voltam úgy vele, hogy nekem nem kell gyerek. Engem pl. nagyon megrémített az a gondolat, hogy ha megszületik a gyerekem, nem ÉN leszek az első. Tudom, ez önzőség, de szeretem magam, és ezt nagyon nehezen fogadtam el. A másik, hogy mindig az jutott eszembe, hogy "Basszus, semmit nem láttam még a világból, és huszonévet szenteljek egy másik embernek? Na nem.". Ilyen érzések kavarogtak bennem a húszas éveim elején, aztán ezek elcsitultak, és "felnőttem" a feladathoz. Végül 28 évesen született meg a bébim, az egyetlen, mert két gyerek nekem pl. már sok lenne.

Ha már teljes felnőttként nem akar gyereket, az nem hiszem, hogy változni fog.

előttem nem volt jó példa. Anyám rideg nő nagyon, a nőiességet is nekem kellett megtanulnom felnőtt fejjel.

Ma már nem zárkózom el az anyaságtól de elég komoly félelmeim vannak, h úgy rontanám el akaratlanul, ahogyan ő tette.

Miért nem szereti minden kék szemű ember a sárgarépát?

Kb ennyi értelme van a kérdésednek.

Miért kellene, hogy minden nő egyformán gondolkozzon és minden nő anya akarjon lenni? Mi van, ha valaki nő létére egyszerűen nem szereti a gyerekeket, nincs hozzájuk türelme, stb? Sajnos így is nagyon sok nő szül csak azért, mert a társadalom ezt várja el, és aztán többnyire belőlük lesznek a sz@r anyák, akik lelki sérült felnőtteket csinálnak a gyerekeikből. Most ez mennyivel jobb, mint felismerni, ha valaki nem anyatípus és inkább nem szülni?

Evolúciós

Ugye a szaporodásért élünk biologiailag.../ mas kérdés,mphogy szocializálódtunk/

Túlnépesedés miatt lehet

csak tudnám, h miért lett lepontozva a válaszom :) Nem írtam, h általános ok lenne és ezért nincs némely nőkben vágy gyerek után :)

Azt Írtam h NÁLAM ez az ok.

Isteneeem....

Nem szereti a gyerekeket. Nincs hozzájuk türelme. Maga az életmód rémíti meg, mondjuk rossz példákat látott maga előtt, ami nem nehéz, mert rengetegen szürkültek és szürkülnek bele az anyaságba.

És akkor még csak egy töredékét mondtam el az esetleges okoknak. Ha az ember ésszel él, valójában tudja, hogy nem buli szülőnek, főleg nem anyának lenni. A legtöbben érzelemből válnak szülővé, nem észérvek alapján. Ha valakinél erősebb az ész, vagy esetleg a félelem (az is érzelem), akkor az simán felülírhatja a szaporodási ösztönt.

Ugyanaz az oka, mint minden emberi különbözőségnek, hogy nem vagyunk egyformák, nem szalagon készülünk sorozatgyártmányként.

Igaz, sok nőben valóban ösztönösen benne van a gyerek utáni vágy, de nem mindenkiben.

Én egyáltalán nem vágyom gyerekre sőt, taszít az anyaság lehetősége.

Pedig nem vagyok az a típus, aki a munkára, karrierre koncentrál, a férjemben is megbízom, őt érzem az igazinak, anyukámmal fantasztikusan jó a kapcsolatom, mindenben számíthatok rá, nem ért semmi trauma ami ezt indokolná.

Racionális és emocionális.

Racionális:

- pénztelenség/szegénység

- fontosabb küldetése van az életben

- támogatás hiánya

- túl fiatal/túl idős (a kettő között meg nem volt partnere)

- ismert betegségét/hiányosságát nem akarja tovább adni

Emocionális:

- félelem a terhességtől/szüléstől

- félelem attól, hogy nem volt példa előtte, ezért fogalma sincs, mit kell tennie

- önzőség: a saját vágyait nem tudná egy gyereké alá rendelni

- a partneréhez ragaszkodik, de tudja, hogy a kapcsolatukba nem való gyerek (bár ez inkább racionális döntés)

- fáradtság: kielégíti a gondoskodó érzelmeit másokon, de látja, hogy ez a maximum, egy gyereket nem tudna ellátni