Miért ilyen velem? És ilyenkor tulajdonképpen mi a teendő?

A párommal már lassan 5 éve együtt vagyunk, együtt is élünk. Én 23, ő pedig 24 éves. Jegyesek vagyunk.

A helyzet az, hogy én még mindig halálosan szerelmes vagyok belé, de azt hiszem, hogy ő már nem igazán. Mindig megbánt a viselkedésével bár lehet, hogy csak én reagálom túl.

Szex már egy jó ideje nincs, de még csak csók, vagy ölelés sem. A magyarázat részéről csak egy egyszerű "Minek?"...

Próbáltam kezdeményezni, vagyis mindig kezdeményezek esténként, de általában csak annyit kapok, hogy "Jó éjt". Lámpaoltás és alvás.

Vagy például egyik nap kértem, hogy estére, ha lehet, hagyjon valamennyi ételt nekem is, de mire hazaértem, minden üres volt.

Megalázónak érzem, amikor a közelében vannak a barátai, ő pedig rám szól, hogy maradjak le pár lépést.

Legutoljára már megkaptam, hogy egy hülye ribanc vagyok, amiért csak dugni akarok. Magyarul mondván, az a probléma, hogy másfél hónapnyi hidegség után egy kis szeretetre vágyom...

Nagyon sok mindenre gondoltam már, hogy mi a baja. Mindig azt mondja, hogy fáradt. Kötetlen munkaidőben dolgozik, és a haverjaival találkozni este kilenckor érdekes módon sosem fáradt, de eljönni velem bevásárolni, vagy csak segíteni a mosogatásban sosincs kedve, mert mindig fáradt.

Arra is gondoltam, hogy egyszerűen már nem szeret, nem kíván. Emiatt már egész nap azon aggódom, hogy nézek ki. Mindig a hibáimat keresem. Ha éppen ideges, akkor azon vezeti le a dühét, hogy a családomat vagy a barátaimat ócsárolja.

Sosem veszekszünk, mert én csak tűrök, csöndben maradok, próbálok a kedvében járni, hátha egyszer visszakapom a régi énjét. Persze, arra is gondoltam már, hogy esetleg van valakije.

Viszont: szakítani nem szeretnék, mert mint írtam, szeretem. Volt már valaki ilyen helyzetben? Ti mit tennétek a helyemben? (Bocsi, ha egy kicsit zavaros lett :S)