Együttélés után jöttem rá, hogy nem működik?

Nalunk is hasonlo, mint a kettesnel..

Mi Aprilis ota lakunk egyutt, de most jott el az a pont, hogy azt mondom ennel egyedul is jobb lenne.

Amikor azt erzed, hogy mar szenvedsz, annal barmi jobb lenne.

Ugyhogy mostmar osszepakoltuk a cuccainkat, es kb egy heten belul megint a szuleimnel fogok lakni.

Rohadt nehez, mert meg nagyon szeretem, de amig ez le nem zajlik, probalok csak az idegesito dolgaira koncentralni, nehogy meggondoljam magam :D

Ha masra nem is, attol mar megerte, hogy tanultam ebbol a kapcsolatbol. Mar latom, hogy miben hibaztam en is, o is, mar tudom, hogy meg tudnek allni a Sajat labamon is.

Neked pedig sok siker, barhogy is dontesz! Gondolj arra, hogy tudnad-e ezt csinalni 20-30 vagy tobb evig..

19L

Kérdező, az usoló komemntesre reagálva, leírás alapján olyan, mintha az anyja lennél és nem a barátnője, csak van egy olyan korú nagy gyereked, mint te.

Én elmondanám neki a helyedben, hogy mit érzel, nem az anyja vagy, hogy kiszolgáld és pakolj utána, vagy felnő vagy fel is út, le is út. Hosszú távon az azért tarthatatlan, hogy egy felnőtt gyerekkel élj együtt.

Az exem borzasztó rendetlen volt. Képes volt a zokniját a szennyes tartó tetejére tenni, nem bele. Ehhez milyen fokú figyelmetlenséggel kevert lustaság kell? Széthagyta a cuccait, és ha megkértem se segített a takarításban. Nagy kegyesen megfőzött, de azt is úgy, hogy én pakoltam el utána, és később a fejemhez vágta, hogy a főzés is női munka ám, és áldjam az Istent, hogy megcsinálja helyettem, a lusta nő helyett.

Pedig amúgy nem volt gond vele, bevásárolt szó nélkül, velem nagyon kedves volt, dolgos volt (amikor volt munkája). Csak közben felelőtlen, csimpaszkodó, féltékeny, trehány is.

Ez is közrejátszott abban, hogy vége lett. De tanultam belőle, és én is hibáztam persze.

Mostani párommal összeköltözés előtt megvitattuk az "élet nagy dolgait", hova tesszük a szennyest, merre áll a wc papír tekercs, a rendet nem csináljuk, hanem tartjuk, takarítás milyen időközönként esedékes, és ki mit csinál szívesebben stb. Ami kimaradt, azt menet közben pótoltuk. :)

Mi 2.5 év után költöztünk össze az exemmel. 4 hónap alatt kiderült, hogy egy személyi asszisztens vagyok neki, nem a párja. 1 hónapig nem dolgoztam még összeköltözés után, akkor azt mondta, hogy azért nem segít a házimunkában, mert ő dolgozik én meg nem, ezt elfogadtam, jogos. Utána nekem is hamar lett munkám, akkor azt mondta azért nem segít, mert ő TÖBBET dolgozik. Már akkor gyanús volt a dolog, utána már azon kaptam magam, hogy főzök, mosok, takarítok, számlákat fizetem és bevásárolok, meg az ő privát elintéznivalói után szaladgálok, neki csak léteznie kellett.

Tudom, hogy én is elrontottam, hogy ennyire kiszolgáltam. Egy időre szétköltöztünk, elmondtam neki, hogy mi minden zavart, mindent megígért, hogy ilyen többé nem lesz. Fél év után újra összeköltöztünk, de az első időkön túl újra csak nem segített otthon semmiben, pedig én is meg ő is dolgoztunk. Nem voltak normális hétvégéim, mert olyankor csináltam amire munka mellett nem értem rá. Belefásultam a hétköznapokba, minden érzést kiölt belőlem az egész. A csepp a pohárban az volt mikor közölte, hogy én nélküle életképtelen vagyok. Akkor megfogtam a táskámat, összecsomagoltam és nem néztem hátra többé. Ennek már 2 éve. Elmondhatatlanul nagy megkönnyebbülést éreztem amikor szakítottam vele.

Rá két hétre találkoztam a mostani párommal és boldogabb nem is lehetnék :)