Én soha nem hallottam a házasságom alatt a feleségemtől, hogy gyerekkel ajándékozott meg engem. Ez új divat?

Ezt a kijelentést meg is lehetne fordítani.

"A férjem megajándékozott egy adag spermával" :D

Számomra ez elég hülye duma.

Nem tudom miért divat egyeseknél. Ketten kellenek egy gyerekhez, és szerintem egyik félnek sem kell úgy érezni, mintha megtisztelné ezzel a másik.

A női nem képes az utód kihordására. Ennyi. Két gyereket szültem, de valami fura oknál fogva nem érzem úgy, hogy emiatt a férjemnek (vagy a társadalomnak) térdre ereszkedve kéne imádnia. Biztos bennem van a hiba.

Ma már az a divat, hogyha nem szül a nő természetesen , és ha úgy is szül kimondja hogy fájt, nem élvezte, akkor a véranyák rásütik hogy szaranya, jobb lenne örökbeadnia a picit.

Nem tudom mennyire divat, de én már hallottam a férjemtől, hogy a legnagyobb ajándék, amit tőlem kapott, az a két lurkónk.

Ketten vállaltuk őket, de végül is én hordtam ki, én szültem meg őket, tehát én fektettem több energiát abba, hogy ők a világra jöttek.

Kérdező, ez egy hibrid, a "femi beütésű ősanya" jellemző szövege, a "szültem NEKED gyereket" továbbfejlesztése... és ez kitart a válásig, mert akkor már természetesen "a babucikának az anyucikájára van szüksége első sorban", és már szó sincs arról, hogy a gyereket te kaptad ajándékba, vagy neked szülték...

Épeszű nő ilyeneket nem mond, ott egyszerűen, mondhatni póriasan "gyerekünk születik", "születik egy gyerekünk"...

(az teljesen más történet, ha a férfi mondja KEDVESKEDVE a nőnek, az egy bók, ennyi)

Szerintem kár ide feminizmustól véranyákig berángatni mindent a fülénél fogva. Ez a kifejezés ma már archaizmus, régen a "gyermeket szült neki" finomabb szinonimája volt. Éppúgy, ahogy a "férje gyermekét hordja a szíve alatt" a terhességre.

Feltételezem ez annak idején azért (is) alakult így, mert ugye az anya a biztos :), és ezzel hangsúlyozhatták, hogy a gyermek valóban a férjjel való szerelem gyümölcse. (Apropó, a "szerelem gyümölcse" is archaizmus, nem hiszem, hogy ilyesmit élő ember mond a gyerekére.)

Szóval nem új divat, csak akadnak, akik azt hiszik, hogy ezektől a ma már fellengzősnek ható kifejezésektől lesz az anyaság szent vagy csodálatos. Így hát felkapott lett ma is. Pedig irodalmi szempontból ezek szép szavak, kár elcsépelni őket.

Ebben teljesen igazad van! :)

Csak ugye nyilván az anyaság - lévén valóban szép, felemelő, fontos stb. - mindenféle indulatokat generál. :)

Én sosem mondom ezt a férjemnek, viszont eleget nyavalygok a sok terhességi nyavalyám miatt (most épp babát várok) :D Elég neki azt meghallgatnia :D :D Mondjuk tényleg minden tünet kijött rajtam, ami csak a nagykönyvben meg van írva.

Viszont ő meg fenemód büszke rá, hogy gyereket csinált, néha olyanokat magyaráz, hogy az oroszlán nem csinál kiscicát és hasonlók :D :D :D Ezen meg én jókat nevetek.