A páromnak van egy 22 éves lánya, előző házasságból. A lányt egyszer láttam, nem kommunikál velem csak levélben: -haljál meg k. a- szinvonalon. Mit tegyek?

Nem kell tenned semmit.

Ez a leány most nem huszonkét éves. Visszaesett ovis szintre. Elkeseredett, csalódott, dühös, és ráborítja a "gonosz boszorkára" aki ezt az egészet látszólag okozta.

Talán most szembesült vele, hogy már nem fognak összejönni a szülei, ( - a gyerekek sokáig szoktak erről ábrándozni) és téged okol e miatt: hiszen a valódi okozói a szülei, akiket szeret, nem akar ellenük fordulni.

Ne felejtsd el: nem ő akart elválni! Őt mindkét szülője cserben hagyta, hiszen valamennyien boldog családra számítunk, amikor megszületünk.

Most, amíg ebben az állapotban ven, semmi értelme vele "okosan" beszélni. Az érzelmei irányítják. Sokkot kepott, retard állapotba került(vagyis lement ötévesbe)

Semmiképp ne menj le a szintjére!

Amit tehetsz: hogy nem reagálsz, de higgadtan, tisztelhetően, szerethetően viselkedsz.

Ugyanis a távolból azért figyel ő, nagyon is!

Idővel látni fogja, hogy nem te vagy az oka a szülei válásának, és tisztelni fog.

Ez nem rólad, nem neked szól, hiszen téged nem is ismer. Az apjának üzen rajtad keresztül az elkeseredéséről, a haragjáról - mert talán még maga előtt sem meri vállalni, hogy aszeretteire haragszik.

Az apja beszéljen vele! Ne szidja most le, nem ez az ideje. Majd ha magához tért, bocsánatot fog kérni tőled.Várd ki, míg magától teszi meg!

Egyszerűen kérje megaz apja egy rövid és higgadt mondatba, hogy a leveleket irányítsa neki. Mondja, hogy mindent elolvas, írja le a lány őszintén amit őiránta és a helyzet iránt érez! Nem fog apa megharagudni, meg fogja fontolni, el fogja olvasni, akkor is, ha tele lesz haraggal és szemrehányással!

És ha valóban így lesz, ne mentegetőzzék és magyarázkodjék, egyszerűen közölje a lánnyal, hogy nagyon sajálja, hogy szomoróúságot okozott neki, és biztosítsa a feltétlen, és folyamatos szeretetéről. Elmondhatja, hogy fáj neki, hogy nem tud a ány elfogadni téged, de mondja el azt is, hogy ettől ugyanúgy a gyereke, és mindig továbbra is szeretni fogja, hogy továbbra is lesz rá ideje, és fog felőle gondoskodni is, az ő viszonyuk nem fog megváltozni.

Agressziónak most semmi értelme, ebben a helyzetben a huszonéves ugyan olyan gyerek, mint a két éves. Meg fog nyugodni idővel, ha látja, hoyg az apja ugyan úgy foglalkozik ővele, és látja, hogy te normális vagy. Ő fog közeledni, ha eljön az ideje( ne hetekben, hanem hónapokban, évben gondolkodj!

Támogasd az apukát, hogy ki tudja fejezni a szeretetét alány felé, ne legyen miatta lekifurdalása tefeléd. Később mindenki hálás lesz ezért.

Mióta élnek külön?

És nyugalom :)

Ez a csomaghoz volt, csak ez az apróbetűs :)

A fentebb válaszoló kisgyerekesnek üzenem, hogy a közös gyerek is lesz mindenki ellen lázadó kamasz, ne feledje el ezt, amikor a 16 évessel foglalkozik. Tudta, hogy akedvesnek van gyereke, az is a csomaghoz jár. Ha jó szériában van, ha kiállhatatlan! Őt is kell szeretni - nem csak a közöset! Nem csak az apjának, apa feleségének is. Ha szereted a férjed, akkor szeresd a lányát is, és ne örülj, ha a közöset jobban véli szeretni, hanem vezesd vissza a nagyhoz! Könnyű a kis aranyos kisdedet szeretni, de lehet, hogy a bakfis lánynak nagyobb szüksége van rá! Pláne ebben a veszélyes korban!