Jogos hogy ennyire haragszik a nővérem? Tényleg olyan szörnyű dolgot tettem?

40: Nem tévesztettem el a számozást. Hülyeséget írtál. Te talán elviselnéd, hogy mások szabják meg, hogy a te gyereked mikor ehet csokit, lakkozhatja-e a körmét, stb?

Te mit szólnál ahhoz, ha mondjuk megfordítanánk a történetet, te elvinnéd a tesódhoz a gyereked, aki egy mozdulattal le is mosná a körömlakkot amit te megengedtél, mondván hogy ezt ennyi idősen nem szabad, stb? Merthogy neki ilyenek az elvei és neked tisztelned kéne....

# 42 Annak nem sok értelmét látom, hogy azon vitázzunk, hogy melyikünk beszél nagyobb „hülyeséget”.

Inkább elszámolok tízig, és leírom, hogy én hogyan látom ezt a témát. . Eddig is vigyáztam mások gyerekére , de ez idáig semmi említésre méltó konfliktusom nem volt a szülőkkel sem a gyerekeikkel. Amúgy tanulságos volt számomra ez a kialakult vita

Ezek után ha megkérne valaki hogy vigyázzak a gyerekére, azzal kezdeném, hogy mondja meg a szülő (ha nincs tudomásom róla)a gyermek eltér e valamiben egy átlagos egészséges testi , szellemi , lelki fejlettségű gyermektől. Tehát vannak e betegségei, allergia, félelmei, fóbiái, stb.) Ezek után megkérném, hogy tiszteljen meg azzal , hogy ha már bizott annyira bennem , hogy rám bízta a gyermekét, akkor amíg a felügyeletem alatt van a gyerkőc , megteszek minden tőlem telhetőt, hogy a gyermek jól érezze magát nálam, illetve testi , szellemi, lelki szinten ne érje semmi bántódás.

Felhívnám a szülő figyelmét arra, hogy bizonyára „nevelési kérdésben, illetve személyiségünkben bizonyára különbözhetünk”, de nem fogom követni sem az apa , sem az anya nevelési elvét amig a gyermekre én felügyelek.

Sőt a képességeimhez mérten, ha lehet , a „saját nevelési elvemet” se erőltetném a gyermekre, hanem inkább amennyire lehet az ösztöneimre hallgatva azt nyújtanám a gyermeknek amire az adott pillanatban az ő kis kibontakozó egyéniségének valóban szüksége van.

Megjegyzem, hogy ha pl. gyerekzsúrt tartanék nálam, akkor sem dugdosgatnék az egyik gyerek elől édességet a másik elöl, valami játékot, a harmadik elől akármit , mert a szülők otthon a gyermekük eltiltanak ezt vagy azt.

Arról nem is beszélve, hogy ha pl. azért nem játszunk egy játékkal a gyermekemmel amig ott van mondjuk a tesó gyermeke mert a tesó „frászt kap attól a játéktól” illetve a tudattól, hogy a gyermeke játszott a tiltott játékkal. Ez esetben teljesen értelmetlen lenne a „tesó nevelési elvének „tiszteletéről beszélni, azt kiemelni, mivel közben saját gyermekemet saját magamat korlátozom, mondhatnám úgy is hogy saját magamat , és a gyermekemet sem tisztelem csak azért , hogy a tesom „elvét megtiszteljem”.

Nem egy ilyen esetet láttam már, hogy bár látszólag a tesó „ megtisztelte” a másik tesó „nevelési elvét”, és inkább a saját gyermekét korlátozta , én ezt a legtöbb esetben nem tiszteletnek mondanám, hanem inkább megalkuvásnak, álszenteskedésnek. Nem általánosítanék, de több esetben azt láttam, hogy a nagyon erősen nevelési szabályokhoz „elvekhez” kötött szülök (akiknél kevésbé működik az ösztönös nevelés) időnként nagyon hisztis kirohanásaik vannak , nagy patáliát tudnak csapni, ha a másra bizott gyerekeikre nem pont úgy vigyáz a tesó mint ahogyan azt szerintük kellene. No és ilyen esetekben látom, hogy sokan akik átmenetileg vigyáznak a gyerekre, nem is annyira a tisztelet miatt hanem inkább félelmeik miatt (hogy ne legyen hiszti , kirohanás családi perpatvar) próbálják betartani a tesó „nevelési elveit”.

Természetesen ha a gyermekeimet másra bízom rövidebb időre , akkor ugyanezeket a szisztémákat veszem figyelembe, és eszembe nem jutna, hogy figyelmeztessem azokat akik vigyáznak a gyerekeimre , hogy saját „nevelési elveimet”szerint viselkedjenek a gyermekeimmel szemben. Egyszerűen tisztában vagyok azzal, hogy amíg a gyermekünk közvetlenül a szülők mellett éli az életét addig az ő hatásuk érvényesül, de amint a gyermek „kikerül”rövidebb hosszabb időre , nagy szülőkhöz, testvérhez, rokonhoz, baráthoz, bölcsődébe, óvodába, iskolába, stb. akkor mások hatása is érvényesül .No és ez az élet rendjéhez teljes egészében hozzátartozik. Ez nem mindig szerencsés nem mindig jó.De ugyanez elmondható, hogy a szülői hatás sem mindig szerencsés , nem mindig jó.

Amúgy ha valaki attól fél , hogy a nevelési elvét valaki más öt perc alatt lerombolja, akkor szerintem el kell gondolkozni , hogy annak a nevelési elméletnek volt e egyáltalán értelme.

A „ nevelési elveket” szerintem csak akkor lehet gyorsan lerombolni , ha az „elvek „ mögött nem sok tartalom, illetve nem sok szeretet volt.

Az természetes , hogy a gyermek felfogja tenni a kérdést, hogy „ anyú, a Joli néniéknéál miért szabadott ezt vagy azt csinálni, itthon meg miért nem?” Ez szerintem egyáltalán nem katasztrófa, sőt még nem is nevezném problémának , egyszerüen inkább megoldandó feladatnak. A nevelés itt kezdődne, hogy ezt hogy oldjuk meg úgy , hogy a „Joli nénit” se állítsam be hülyének, illetve magamból se csináljal hülyét a gyerek elött .

Természetesen egyszerübbnek tünne ez a kérdés megoldása, ha a „nevelési elveimet” környezetemre eröltetném. Sokaknak még sikerül is ezt szűk családi körben megvalósítani, de az élet ennél tágasabb , jobb ha ezt még időben tudomásul vesszük. Elsősorban nem a saját „nevelési elvünk védelmében”, hanem inkább gyermekeink érdekében.

Én inkább a rugalmasságra hívnám fel a figyelmet a merev „nevelési elvekkel „ szemben, illetve arra is, hogy időnként érdemes több oldalról is megközelíteni egy –egy kérdést. Érdemes időnként újból tisztázni magunkban fogalmakat, mint például a tisztelet kérdését, illetve , hogy megfelelő helyen és megfelelő időben használjuk e.

44: Úgy érzem fölösleges a vita, mert nem érted.

Nem kell minden részletbe menően kikérdezni a szülőt, nekem ha hoznak ide gyereket vigyázni akit nem igazán ismerek, akkor annyit kérdezek, hogy a gyerek allergiás-e valamire, mert kórházba mégsem juttatnám. Más ha nagyon fontos a szülőnek, akkor mondja meg, nem vagyok gondolatolvasó. Én meg megmondom, hogy így vagy vállalom a gyerekét vagy nem.

Ha valakiket gyerekzsúrra hívok, akkor egyértelmű, hogy ilyen eseményen van édesség, a megrögzött biomami aki csak saját sütésű kenyeret bio-algakrémmel ad a gyerekének, az valószínűleg nem fog eljönni. Ha eljönnek, akkor meg fogadják el, hogy van torta, aztán vagy esznek belőle vagy nem, az nem az én bajom.

Ha viszont úgy vállalom el a gyerekét, hogy mondjuk délután egy órára amíg anyuci elugrik a zumbaórára és DIREKT KÉRI, hogy ne adjak csokit a gyereknek vagy TUDOM, hogy ő ellenzi, akkor nem fogok a gyereknek csokit adni csakazértis, mert szerintem anyuka hülye és semmi baja nem lesz egy kocka csokitól a gyereknek és különben is örült neki. Eszek előtte vagy utána, vagy megmondom, hogy mi most épp csokit fogunk enni, ha ez nem tetszik akkor vidd a gyereked máshová.

Én nem várom el, hogy az egész világ hozzám alkalmazkodjon és én se fogok mindenkihez alkalmazkodni, de pl. a testvéremről, a közeli barátnőkről tudom, hogy milyenek a nevelési elveik.

Ha mondjuk a kérdező úgy festette volna ki a kislány körmét, hogy nem tudja, mi az anyuka véleménye róla, akkor az nem lett volna ok, hogy az anya így kikeljen magából. De így ahogy leírta, ez tipikusan a "t.. ojok bele, azt csinálok amit akarok" hozzáállás. Érthető, ha ezek után az anyuka nem hajlandó rábízni a gyerekét, mert legközelebb is ugyanúgy semmibe veszi a kérését, ami lehet, hogy sokkal fontosabb lesz, mit a pici körömlakk.

# 45 Látom, hogy eldöntötted, hogy nem értem..:)

Amit most itt leírtál nagyjából egyet is értek Veled. Igaz , hogy külön nem hangsúlyoztam ki , hogy ha az "anyuka " rám bízza a gyerekét, de van esetleg valami külön kívánsága , kérése a gyermekkel kapcsolatban , akkor természetes számomra, hogy direkt szándékosan "csak azért is" nem fogok ellene tenni. Erről nem is vitatkoztam.Egy kicsit más oldalról is próbáltam megközelíteni a kérdést.

45:

Az indítókérdésben az szerepel, hogy "hétvégén velünk volt a kislány". Ez nem egyértelmű! Jelentheti azt is, amit te írtál, hogy "délután egy órára amíg anyuci elugrik a zumbaórára", de azt is, hogy az egész hétvégét velük töltötte.

Ha csak egy(-kettő-három) óráról van szó, én is azt mondom, talán pont akkor nem kéne előszedni a körömlakkot és nincs probléma.

De ha egész hétvégén náluk volt a gyerek, akkor viszont 44. hsz. véleményét osztom: a saját gyerekét nehogy már korlátozza az ember, hogy a tesó idiótaságait betartsa. Mert abban ugye egyetértünk, az nem megy, hogy a saját gyerekének kilakkozza a körmét, a tesója gyerekének pedig megtagadja erre irányuló kérését.

Talán szerencsésebb lett volna, ha korábban, mikor a tesó kifejtette nevelési elveit, ő kerek-perec megmondta volna, hogy ő ezt nem így gondolja, és ha őrá bízná a gyereket, akkor nem tagadná meg ezt tőle.

Most ez úgy derült ki, hogy megtette, a nővére meg megtudta ezt.

A végeredmény ugyanaz: mindenki tisztán lát, és ez egyáltalán nem baj! A nővér tudja, hogy ha ezután a húgára bízza a gyerekét, akkor nem lesznek betartva a nevelési elvei. Ha emiatt sosem bízza többé a húgára, az az ő baja.

47: " Talán szerencsésebb lett volna, ha korábban, mikor a tesó kifejtette nevelési elveit, ő kerek-perec megmondta volna, hogy ő ezt nem így gondolja, és ha őrá bízná a gyereket, akkor nem tagadná meg ezt tőle.

Most ez úgy derült ki, hogy megtette"

És ezért volt inkorrekt a kérdező és ezért jogos a nővér kiborulása.

Azért kíváncsi lennék, hogy akik szerint ez egyáltalán nem nagy ügy, azoknak hány gyerekük van, kikre hagyják néha és milyenek a nevelési elveik. Mert szerintem szinte minden szülőnek van valami, amire azt mondja, hogy na ezt nem. És kíváncsi lennék, hogy mit szólna, ha valaki akire rábízza a gyerekét az csakazértis (mert egyértelműen tudta a kérdező, hogy ez nem tetszik a nővérének) megcsinálná.

Lényegtelen, hogy egy csepp körömlakkról vagy egy kocka csokiról, nyalókáról vagy tévézésről van szó.