Anyós mindent megmond a 30 éves menyasszonyomnak, teljes hatása alatt áll, és rámkenik, hogy nem teszek semmit! Mit tehetnék?

Az éremnek két oldala van.

Én magam is voltam munkanélküli hónapokig, és nem magam miatt, mert r..hadt lettem volna dolgozni, hanem mert nem kellettem sehová. De szerencsére megoldódott ez a probléma, van munkám. Szóval ha egyébként előtte években dolgoztál, illetve folyamatosan keresel is munkát, jelentkezel állásokra, akkor szerintem teljesen jogtalan, hogy elhordanak minden lusta disznónak.

Viszont az is igaz, hogy ha valakinek van egy jó állása, jó fizetése, akkor nem feltétlenül kéne elvárni, hogy azt otthagyja, csak mert te pár hétig vagy 2-3 hónapig belekezdenél egy másik országban valamit dolgozni. Egy igazán erős kapcsolat ennyit ki kell hogy bírjon.

Viszont nem akarlak elkeseríteni, de tény, ami tény, hogy szerintem egy felnőtt embernek már baromira nem kéne beleszólni az életébe, és ha a kedves anyósjelölted mégis ezt teszi nap, mint nap, a menyasszonyod meg mindezt hagyja, és nem állítja le az kedves anyukát, akkor vagy megszoksz vagy megszöksz, ugyanis ez nem fog változni!

neked jó ez a helyzet?

nyilván nem, ne pazarolj el még fél évet és éld fel minden tartalékod, menj el keres munkát és egy érzelmileg felnött nőt,

Nem tudom, hányszor fogod még feltenni ezt a kérdést?

Mivel ott, ahol a menyasszonoyd lakik nem talász munkát, az értelmes megoldás, ha máshol keresel. Ha már neked van biztos helyed - mert ha pár havonta mindenhonnan kirúgnak, akkor azért csak lehet veled valami gond - azaz LEGALÁBB fél éve egy helyen vagy, csak AKKOR érdemes a barátnödnek utánad költöznie, mert különben KETTEN lesztek munka (és pénz) nélkül, méghozzá mindenféle rokonok mélkül.

Sajnos vannak ilyen emberek.

#3-nak tökéletesen igaza van mindenben.

Én is megjártam a munkanélküliek útját, nálam is másfél év volt az az időszak, és megtapasztaltam, hogy az emberek mennyire rosszmájúak, előítéletesek és felszínesek. Persze, tisztelet a kivételnek. Az alatt a másfél év alatt én elvégeztem egy tanfolyamot, folyamatosan pályáztam állásokra (hol a távolság miatt nem vettek fel, mert ők helybelit akarnak, nekik egy 10 km-ről bejáró alkalmazott már túl kiszámíthatatlan lenne; hol egyszerűen csak "hivatalból" hirdették meg az állást, és már rég le volt zsírozva, hogy kié lesz. Meg olyan is volt, ahol én mondtam vissza, mert olyan kritikán aluli szintet ütött meg a munkáltató, amit nem voltam hajlandó elfogadni. Ember vagyok, munkavállaló, és nem egy csürhe rabszolga, nekem is vannak elvárásaim az állással kapcsolatban, és úgy gondolom, ez a reális.) De ezek mellett alkalmi munkákból egész jól megéltem. Nem kerestem sokat, de soha nem volt olyan, hogy mástól kellett volna kunyerálnom. Ennek ellenére nem kevés embertől kaptam meg, hogy milyen semmirekellő munkakerülő mocsok vagyok, többek között olyantól is, aki ő maga ebben az évezredben még nem dolgozott, és szemmel láthatóan nem is igyekszik ez ügyben semmit tenni.

Én azt mondom, nem szabad mindent a szívedre venni. Az embereknek sajnos jelentős része ilyen. Ahol tudnak, ott marnak bele a másikba. Mindent megragadnak, hogy cs..szegessék.

A gond persze az, hogy ő az úgymond anyósjelölted.

Viszont az is teljesen jogos, hogy menyasszonyod nem akar elköldözni, és minden addig elért eredményét feladni, csak azért, mert neked úgy lenne a kényelmes. Te magad mondtad, hogy rendkívül jó a fizetése, és ezek után te azt várod, hogy hagyja ott? Te magad is tudhatod, hogy ez nem úgy megy, hogy elköltözök valahová, és utánamdobják a munkát.

Meg tudod, az sem mindenkinek a vágyálma, hogy Ausztriában éljen és dolgozzon. Az sem utolsó szempont, hogy nem mindenki szeretné, ha közte és a család többi tagja között - kis költői túlzással - egy fél világ legyen. Tudod, egy párkapcsolat két emberről szól. Nem pedig arról, hogy te elgondolsz valamit, neki meg kötelessége úgy táncolni, ahogy te fütyülsz.

Az anyós-problémát meg vele kéne megbeszélni. De én úgy látom, hogy ez a kapcsoalt így egyszerűen nem életképes. Teljesen más az elképzelésetek, értékrendetek, és egyáltalán a kapcsolathoz való hozzáállásotok. Ez így nem működik.

Még midig nincs munkád? Pár hónapja írtál erről ki kérdést,csak azért emlékszem,mert ott di írtad a megtakarítást,meg,hogy elvitted a menyasszonyodat nyaralni így is.

Sztem egy megoldás van.Menj nyugatra,vagyis a nyugati országrészre,onnan is letudsz utazni hétvégente a menyasszonyodhoz,ha arról van szó.Szerezz jó munkát,rendes albérletet,és ha minden klappol,akkor utánad mehet a barátnőd.Ez legalább egy jó próba lesz,hogy mennyire nagy a szerelem.Így legalább anyóstól is távol tudod majd tartani."Én ezt ne tartom fairnak,mert én szenvedjek meg,egyedül" -ennyit meg sztem egy férfinak ki kell bírnia,ő a családfő,Ő az aki megteremti az otthont,a nő meg őrzi a melegét.Ez egy kicsit nyafin hangzott.