Az új párom felpofozta a lányom az oviban. Mit tehetek?

anyám élettársa velem mindig is durva volt, anyám szeme láttára. sokszor megütött mert ideges volt és én épp az útjában voltam. ezekről anyám mind tudott, még sem szólt egy szót sem. máig vele van. és amikor nemrég megemlítettem ezeket a dolgokat anyámnak, még engem cseszett le, hogy hogy merek ilyeneket felhánytorgatni. no comment...

kiskoromban én sem mertem senkinek se szólni se mamáméknak, se tanárnak se másnak, egyrészt féltem, hogy anyám meg a párja mérges lesz, másrészt nem tudtam akkoriban még a jogaimról, meg arról sem, hogy amit tesz velem az büntetendő, sőt magamat hibáztattam.

21. Ez nagyon sajnálatos. Bocsi, hogy ezt írom, de az ilyen anyákat én is szívesen verném rendszeresen, aki ezt eltűri, hogy a párja így viselkedjen a gyerekével. Hogy lehet egy anyának fontosabb egy pasi, mint a saját gyereke?!

A kérdező is ól tette, hogy véget vetett a kapcsolatnak.

Soha, senkinek nem engedném bántani a gyerekeimet! Előbb törne ez az ő keze, mint, hogy fel merné emelni a gyerekemre!

#16! Nem értettél meg. Ez a tapasztalat, nem az én véleményem, sőt nem is a viselkedésem. Elég hosszú ideig láttam, hogyan söpri az iskola/óvoda, a szomszédság, a kollégák a szőnyeg alá, hogy tudják, az apa vagy az anya rosszul bánik a gyerekkel: verik, elhanyagolják.

Amit leírtam az a realitás.

Még akkor is, ha páran megpróbáltunk/nak változtatni. Én annak idején mindig a gyereket próbáltam átsegíteni az ilyen szitukon, mert a szülővel szemben tehetetlen egy ember. Ahhoz életképes társadalmi összefogás kéne. De erre mondtam, hogy 3 majom: nem hall, nem lát, nem beszél.

Ja bocs, mint a Colombo!

Nem figyeltél: a kérdező több évet várt ezzel a dologgal. nem az a szennyes, hogy a párja mit csinált. Hanem az, hogy ő mit mulasztott akkor. érted?