Felnött korban a testvérek idegenekké válnak?

Én még ugyan nem vagyok felnőtt, de van egy 20 és egy 23 éves bátyám, akik már nem laknak itthon és dolgoznak, de abszolút megmaradt a jó testvéri viszonyuk. Együtt járnak bulizni, szórakozni és a legjobb barátok. Ez csak egy pozitív példa.

16L

Az én (fél)testvéreim most is kimutatják a foguk fehérjét, pedig még élnek a szüleink. Ott tesznek egymás alá, ahol tudnak. Egy óriási nagy balhé után, miután a testvéreim részegen verekedni kezdtek (a legjobb barátnőmet megütötték), én közöltem velük, hogy innentől kezdve rám nem számíthatnak. Akkor sem, ha örömüket, akkor sem ha a bánatukat akarják megosztani velem. Innentől kezdve idegenek vagyunk, kalap-kabát!

És én ehhez tartom magam. Így hála Istennek, egyelőre nincsenek problémáim velük, de ha majd egyszer eljön az a bizonyos szomorú nap, amikor valamelyik szülőm elmegy... Sok jóra én sem számítok.

Igen. Nővérem ideköltözött a nyáron, hetente hívtam, miújság, gyerekek, satöbbi. Aztán rájöttem, hogy CSAK én hívom. Azóta nem hívom. Ő se hívott.

Mi az ünnepeket mindig az adott ünnep napján köszöntjük mindenkinek, odafigyelünk (névnap, szülinap), ő 2 héttel a szülinapom után azért ugrott be 5 percre, mert a cserepes virág már kiszárad, amit hozott... Nem is tudtam megmenteni. Névnapomra nyomott egy SMS-t, majd mikor máshol összefutottunk, kezembe nyomta a névnapi ajándékomat, ha már ott vagyok...

Második lennék:

Nálunk amiatt van, hogy irigyek a tesóim. Az apukám részéről az anyuka meghalt, így a gyerekeknek "csak" az apjuk maradt, anyukám pedig elvált a volt férjétől, mert az nagyon erőszakos, agresszív volt, így egyik tesómnak sem adatott meg, hogy a szüleikkel, úgymond teljes családban nőjenek fel. Nekem igen. Adott volt nekik is a lehetőség (nem egyszer, nem kétszer), de ők inkább lázadoztak. Régen sajnáltam őket, próbáltam közeledni, de azt kaptam cserébe, hogy egy "nyamvadt kis korcs" vagyok, hogy idézzem őket. Most már nem tud érdekelni egyik tesóm sem.

Nálatok az elfojtott indulatokban, titkolt sértettségekben lehetett a probléma. Nem tudom, hogy nálatok testvérek között volt olyan, (akár amikor gyerekek voltatok, akár felnőttként) egy jót veszekedjetek, vitázzatok? Olykor jó kiadni az egymás iránt felgyülemlett feszültséget!

Nővérem van vagyis volt, mert már nem tartom vele a kapcsolatot, se születésnap, se névnap, se karácsony.

Az én történetem:

Kiskorunkban állandóan versenyezni akart velem (3 évvel fiatalabbal nem is nehéz) Egy szakközépiskolába (eü) jártunk és mikor nem értettem valamit megkérdeztem tőle, ő meg mindig azzal jött elő, hogy nézzem meg a könyvbe... nem tettszett a dolog, de nem szóltam vissza, benyeltem. Ő szakirányú fősulira (ismét eü) ment tovább. Soha nem voltunk olyan hű de nagy testvérek, de az első három hónapban, mikor hazajött mindig hozott egy kis szelet csokit nekem, én meg örültem neki - közelebb éreztem magam hozzá, mint bármikor máskor, gondolt rám és hiányoztam neki-, mindig kérdeztem, hogy mi van vele, milyen a suli, milyenek a zh-k...stb. Aztán eljött az én továbbtanulásom is. Én mertem kockáztatni és nem eü-be jelentkeztem, hanem közgázra (állati nehéz volt). (egy városba kerültünk, ott több fősuli is volt)

Na ekkor kezdődtek a bajok... Féltékenykedett... én állandóan írtam sms-eket, hívogattam, hogy megy-e haza, meg akkor mehetnénk együtt és beszélgethetnénk, vagy esetleg ha ráér találkozhatnánk, és beülhetnénk egy kávéra cappucinora ...stb. Ő egyszer sem hívott, nem is írt, semmi. Jöttek a karácsonyok és azon kaptam magam, hogy a saját ösztöndíjamat költöm rá többszörösen (rossmann dm márkásabb termékek), míg ő csak a 250Ft-os boltból hoz nekem cuccokat (már dolgozott és több mint 200 e Ft keresett, tehát pénzre nem kenhető, az én ösztöndíjam akkor havonta 2500 Ft volt! )... Pasija egyszer feljött karácsonykor és kerekedett a szeme, mikor ajándékot cseréltünk (anyám másik lányával), hogy én milyen sok mindet vettem neki... Elvégeztem a fősulin egy felsőfokú OKJ-s képzést, (számviteli szakügyintéző) mire ő kitalálta, hogy mérlegképest teszi majd le... mert azt hitte az többet ér.. 2 évig kísérletezett, de nem sikerült neki. Ekkor én kis hü*ly* e naiv, mindig megkérdeztem, hogy ha van olyan amibe úgy gondolja tudok segíteni, csak szóljon.. nem szólt. Aztán a családon belül elkezdte rossz híremet kelteni, hogy én miket mondok a szüleim háta mögött a szüleimről, pont miután kiderült, hogy 5x-re sem sikerült neki a vizsgája... persze ez nem volt igaz, sőt inkább ő beszélt ki minket a pasijának. Később amikor a szakdolgozatomat készítettem, a konzulensemek elkezdett írogatni (valami hülye indokkal), (a tanár mind a két suliban is tanított) és a konzulensem mondta, hogy írt a testvérem, én meg nem is tudtam róla. Felhívtam, mikor kijöttem az irodából és szépen megkértem, hogy legyen olyan kedves és függessze fel 3 hónapra a levelezéseket, mert ez most nagyon rosszul veszi ki magát és kellemetlenül érint. Erre ő direktbe belehúzott... Aztán eljött az államvizsga napja, direktbe nem hívtam fel hogy közöljem hogy elég jóra sikeredett. Erre ő felhívott, hogy a konzulensem mit mondott neki - az ő állásával kapcsolatosan. Erre én: jah, aham, ühüm. Egy kérdést sem tett fel, hogy Te nem ma voltál államvizsgázni? Egyetlen egy ilyet nem kérdezett tőlem. Erre írt a tanáromnak (e-mailt) hogy mi van akkor, ha megbuktam, mikor mehetek megint vizsgázni? Meg hogy nem mondom el neki hogy átmentem-e vagy sem! Nem is kérdezte!!!!?? Ezt valahogy szerintem nagyon nem így kellett volna.

Sokszor megkértem, hogy ne avatkozzon a dolgaimba, de direkte keresztbe tett nekem. Aztán egyszer hazajött és számon kértem. É.anya éppen fültanúja volt, mikor azt mondta nekem a volt tesóm, hogy ott fog keresztbe tenni ahol tud.. aztán anya nem is akart hinni a fülének... persze próbálkozott ilyenekkel hogy csak hirtelen felindulásból mondta, de én rávágtam, hogy ilyet akkor sem mondunk. Anya nagyon elítélte a tettét. Aztán 3 hónapra rá anyát felhívta telefonon, hogy adja át a telefonját nekem, mert van egy állásajánlata... ezt nem is értettem, mert nem cseréltem le a telefonszámomat és simán felhívhatott volna engem is... az állásajánlat egy eü-s ellenőrző vagy mi lett volna. Én már korábban kijelentettem, hogy többé nem akarok eü-ben dolgozni, de úgy látszik ezt már nem akarta meghallani. Meg nem vagyok hajlandó másokat kiosztani, baszogatni. Én megmondtam telefonba neki normális hangnemben, hogy engem hívjon, és addig ne is segítsen nekem ameddig én nem kérem meg rá. (kiderült azért hívta anyámat, hogy fényezze magát) Eljött a szülinapom, (előbb volt az enyém az övénél) egy darab sms-t sem kaptam tőle. Anya erre meg azt mondta, biztosan elfeledkezett. Aztán hazament,anya megkérdezte, hogy miért nem írt nekem, erre meg kitalálta, hogy letiltattam a telefonomat... na ez volt az utolsó csepp. Én sem köszöntöttem fel se születésnapján, se névnapján, tavaly még vettem neki kari ajándékot, de mikor hazajött csak anyának és apának adott, úgyhogy megtartottam magamnak. Én úgy érzem, nem nekem kellene tőle bocsánatot kérnie, hanem neki. Ennek már két éve. ő 29 én 26 és úgy érzem már ha térden állva is könyörög, (ez a két év eléggé hosszú idő volt) már kevés és késő lesz. Azóta amióta így lezártam magamban könnyebb lett nekem, valahogy megkönnyebbültem. Bár még irigykedve nézek azokra akik testvérükkel jól kijönnek, egymás lábát is megmasszírozzák, és egymás sikereinek is tudnak örülni, együtt mennek nyaralni... stb

Arra jutottam, hogy a barátokat meg lehet választani, de a családtagokat sajnos nem.

14:20-as vagyok

Kimaradt:

Múltkor hazajött és azon kaptam magam, hogy úgy érzem egy tök idegen ül bent a szüleimmel, be sem köszönt nekem, semmi... nem is ismerem és nem is akarom megismerni. Úgyhogy igen lehet tök idegenek a testvérek is egymásnak!

Nekem van egy 19 éves húgom, együtt lakunk. Nyálasan hangzik, de legjobb barátnők is vagyunk. Mondta, hogy sok olyan dolog van, amit másnak nem tud elmondani.

Persze szoktunk veszekedni is, de mivel őszinték vagyunk egymáshoz, ez ritka.

Szerintem az egyik legfőbb oka, hogy jól megvagyunk az, hogy elég rázós gyerekkorunk volt, és csak egymásra számíthattunk.

22L