Hogy lehet így gondolkozni? Vagy neki volt igaza?

Volt barátommal pénteken szakítottunk, most agyalok a problémán. A helyzet az, hogy ő nagycsaládból származik, tisztességes magyar emberek a szülei, de 8 gyerekkel a megélhetést mindig úgy oldották meg, hogy segély+családi pótlék+GYŰJTÉS. Ezen azt kell érteni, hogy ha szükségük volt valamire, akkor elkezdtek kilincselni, hirdetni, a helyi plébánián is kihirdették, és akkor gyűjtöttek nekik. Így kaptak telket az építkezéshez, így lett szinte mindenük.Namármost: én nem származom nagycsaládból, anyu egyedül nevelt fel, testvérem nincs, ezért soha nem voltak jogosultak semmire. Anyu tisztességesen dolgozik, én még egyetemre járok, és felmerült a kérdés, hogy nem biztos, hogy lesz pénz a további tanulásomra. Én javasoltam a diákhitelt, a volt barátom pedig bedobta ezt a gyűjtés-ötletet. Hogy hozzak létre egy alapítványt és hirdessek én is, a tanulásomra meg anyunak a havi számlákra. Aha, ahogy azt ő elképzeli. Mondtam is neki, hogy ennyi erővel a fél ország kéregethetne, mert nagyjából mindenki ilyen, ha nem még rosszabb helyzetben van. Soha nem lenne p.fám ilyenért kéregetni, hiszen nem halálos beteg vagyok, hogy a külföldi gyógyíttatásomra kellene a pénz, na meg ilyenek, és amúgy sem jutott eszünkbe anyuval sohasem az a szó, hogy kéregetés vagy gyűjtés. Ennyi erővel már az aluljáróba is kiállhatnék. A problémát másképp kell megoldani. Szó szót követett, mire a volt barátom erre azt mondta, hogy ez egy jó ötlet volt szerinte, és én direkt leszólom az ő jó ötletét, hogy ne legyen igaza, na meg ne önérzeteskedjünk anyuval, igazán kihirdethetjük mi is a plébánián az anyagi gondjainkat. Mondom, aztán melyik család vagy idős néni fogja nekem a diplomámat kifizetni? Csak azt hajtogatta, hogy ez egy jó ötlet, mert nekik is így lett meg a telkük, csak én vagyok túl büszke.

Megkérdeztem csak úgy kíváncsiságból, hogy mi lenne, ha családot alapítana, és a saját családjában halmozódnának fel a csekkek? Azt mondta, hogy elégetné őket. Biztos nagyon poénos akart lenni, de miután állandóan azt hajtogatta mindenre, hogy ilyen még nem volt a praxisában és ezért nem tudja, valamint egyetlen megoldás csak az, ahogyan a szülei éltek és élnek a mai napig a kiskorú gyerekeikkel együtt, érzékeny búcsút vettem tőle és leléptem. Azt is meg kell itt jegyeznem, hogy ő, 28 évesen még mindig a szülei nyakán él, mert őt "idegesítik" a gondok, amelyek a munkával járnak (2 munkahelyet hagyott ott 1 hónap után), diplomája nincs, mert az is melós dolog, hiába fizet egyet az állam, a szülei szerint pedig ez rendben van, és mivel ők így gondolják, én beszélhetek bármit. Olyan jól bejött nekik ez a gyűjtés, hogy a 28 éves kicsi fiuk is profitál belőle, sőt, ebből él, és egész nap keresztrejtvényt fejt, mert más dolga nincs. Amikor arra akarta anyu megkérni, hogy majd nyáron kaszálja le a füvet, ha nem nagy kérés, mert ketten vagyunk nők, akkor megsértődött és arra is azt mondta, hogy ilyen még nem volt a praxisában, és mire szerződött ő? hogy kaszáljon? Mert hogy otthon sem kell semmit sem csinálnia a (gyűjtésből összeadott) ház körül, mindent az a szegény 60 éves jóbolond édesapja csinál meg. Mondtam neki, hogy én még 28 évesen is nyakon csapnám a fiamat, ha ilyen lenne és keresztrejtvényt fejtene akkor, amikor derékig ér a fű. Arról nem is beszélve, hogy anyu karácsonyra egy zsák ajándékot adott neki (mindenféle kajákat), mert kedvezni akart neki az utolsó kis pénzéből, hogy szegény gyerek. Amikor meg a kesztyűjét elhagyta, akkor is szaladt neki anyu venni, hogy szegények, segítsen rajta valahogy. És ez a hála, amit volt képe anyámnak meg is mondani (ilyen még nem volt a praxisában+kaszálásra szerződött-e)

Hát még most is dühös vagyok, hogy ezeket írom. Én eddig azon voltam, hogy támogassuk a nagycsaládokat, oké, de remélem, hogy nem mindegyik ilyen élősködő fajta, mert akkor nagyon csalódnék...eddig felnéztem azokra a magyar családokra, akik ennyi gyereket vállalnak, de így... hát nem tudom. És most is meg van sértve, hogy nekik milyen jó bejött az élet, és mi meg anyuval biztos túl büszkék vagyunk. Hát így is lehet? Ha ezer évig élnék, akkor sem tudnám ezt megtenni...biztos bennem van a hiba.