Mi a véleményetek egy 17 éves lány és egy 28 éves férfi kapcsolatáról?

Jó régi kérdés ez :) nem tudom olvassa-e még valaki de biztos lesz majd aki rátalál.

Ekkor voltunk 1 hónap híján 1 éve együtt. Most 3 és fél évesek vagyunk.

Amit #9 írt az most elgondolkodtat, bár biztos megtette akkor is csak nem emlékszem rá. Szerintem kicsit túlzás az, hogy egy 17 éves ember az még gyerek. Persze előfordulhatnak még gyerekes megnyilvánulások, gondolatok de én inkább azt mondanám már egy ennyi idős emberre, hogy tapasztalatlan fiatal felnőtt. Bár ez sem igaz mindenkire. Manapság elég nehéz megítélni ezeket a korosztályokat mert van aki 15 évesen "felnőttebb" mint egy átlag 25 éves. Én szerencsére jó családban nőttem fel és normális gondolataim voltak már ekkor is. Nem toltam túl semmit és nem bánom, hogy középiskolában is inkább a nagyiklubbot erősítettem mint a bulizósokét. Akkoriban nem esett ez jól de most már örülök.

Nekem a suli, lazulás, barátok sose volt fontos. A suli az egy az egyben nem, de azért leérettségiztem és szereztem egy szakmát. Lazulás... Hát szeretek elmenni ide-oda ha úgy adódik de nem hagynám el emiatt a barátomat, ha tehetem akkor legszívesebben vele megyek. Nincs sok barátom, kevés van de azok igaziak és megelégszünk azzal az idővel amennyi van. És pont ez volt 17 évesen is.

Egy 12 és egy 17 évest összehasonlítani erős túlzás. Mind testileg, úgy szellemileg óriási különbségek vannak. Tény, hogy léteznek normális felfogású 12 évesek de semmiképp nem hasonlítható össze egy 17 évessel. Még testileg se nagyon, hiszen egy 12 éves azalatt az 5 év alatt rengeteget fog nőni, változni, míg annak a 17 évesnek nagy valószínűséggel már csak az arcvonásai fognak változni, azok is csak egy kicsit.

A távlati terveink pedig azonosak. Ő 31 éves és már családot szeretne. Én 20 éves vagyok és már családot szeretnék. Egy velem egykorúval valószínűleg ezt nem tudnám még bevállalni, de vele igen. Egy velem egykorú fiú még vagy tanul vagy pályakezdő mint én és lehet, hogy félnék kicsit attól, hogy fiatal és esetleg rájön, hogy mást szeretne. De egy 31 éves férfi már csak tudja biztosan, hogy ezt szeretné és férfiként pont jó korban van. Én tudom magamról, hogy nem fogom magam meggondolni de egy nőnek ilyen helyzetben szerintem sokkal nehezebb. Ha akarja se tudja tagadni, hogy van már gyermeke. Ráadásul szerintem amíg egy férfi nem látja, nem tartja kezében a gyermekét addig nem alakul ki közöttük olyan erős kötelék mint egy anya-gyermek között.

A kérdést anno azért tettem fel mert zavart a családom hozzáállása. Nem tudom mi lehetett a gond, akkor azt hittem, hogy a nagy korkülönbség de szerintem csak szimplán nem akarták elfogadni, hogy lassan felnőttem és a legkisebb gyereküknek is kapcsolata van. Ma már nincs meg ez az ellenszenv szerencsére. Egész jól megvannak és elfogadnak minket.