Mit tennétek ebben a helyzetben?

Hasonló tapasztalatok alapján megmondom neked a helyzet kulcsát: anyukádnak csak addig van hatalma fölötted, amíg félsz tőle. És ameddig látja, hogy félsz, ezt maximálisan ki is fogja használni. (Ez ronda dolog tőle, de nem tudsz változtatni rajta.)

Ugye tudod, hogy ha még ma, most azonnal nem változtatsz, el fogod veszíteni a párodat? Ha ezt akarod, ne olvasd tovább. Ha nem, akkor viszont tanulj meg nemet mondani anyukádnak. Mostantól nem engedélyt kérsz, hanem közlöd, hogy hova mész és mikor jössz. Ha zsarol, akkor is elmész, és jössz, amikorra ígérted. Ha késel, telefonálsz, hogy ne aggódjanak. Ha nem szól hozzád, kibírod, előbb-utóbb megunja, és nem is fogja sokáig bírni, mert újra bele akar szólni az életedbe. Ha ordibál, kimész a szobából vagy elmész otthonról, előtte közlöd, hogy majd ha lehiggadt, beszéltek. Sokmindent nem tud csinálni, vagy lehiggad, vagy megüt. Ez esetben közlöd, hogy ez volt az utolsó ilyen eset, most elmész (a barátodhoz), legközelebb akkor lát, ha odajön bocsánatot kérni, egyébként meg feljelented.

De sokkal valószínűbb az, ami nálunk volt, ha látja, hogy már nem félsz tőle, és határozottan tudod, hogy mit akarsz csinálni, akkor belenyugszik.

Abszolút ugyanez a véleményem, mint a 17:08-asnak!

ÁLLJ A SARKADRA!

Ezt a helyzetet CSAK ÉS KIZÁRÓLAG TE OLDHATOD MEG, és ha szeretnél valamit, akkor NEKED KELL LÉPNI annak az irányába!

"Párom nem bírja már idegekkel, azt mondta nyár elején költözzek oda hozzá, vagy nem tudja már mi lesz."

>> Na, ezen nem is csodálkozok. Hül'ye lenne élete végéig várni Rád, mert az Élet el tud menni egy pillanatok alatt. Hogy te most ezekben a "pillanatokban" boldog leszel-é vagy boldogtalan, az csak rajtad áll, hogyan döntesz.

Nyilván nagyon nehéz lesz az elején, mivel elszakadtál (némiképp) a családi kötelékektől, de ha a párod támogatásában 100%-ig biztos vagy, akkor ne félj elköltözni otthonról!

Az meg a másik, hogy egy "háborús", perpatvarral telített közegben tanulni sem lehet.

"Én szeretnék is odaköltözni, de nem tudom mit tegyek. Talán félek cselekedni."

>> Jól mondod: FÉLSZ CSELEKEDNI! De a félelmeink AZÉRT VANNAK, HOGY felülkerekedjünk rajtuk és LEGYŐZZÜK ŐKET!!!

OFF lesz: Egyik barátom roppant gátlása volt. Egész kellemetlen organikus problémája volt, amit nem mert kezelni 19 éven át. Itt ismertem meg a fórumon, személyesen találkoztunk, belement abba, hogy szembesítsem a problémájával, mégha túlzottan indiszkrét dolog is lehetett volna részemről, de ő akarta a megoldást. 3. próbálkozásra túl volt a kellemetlen részén, és megszokta a dolgot, mostanra meg már meg is oldotta, azóta sokkal boldogabb.

NE FÉLJ HÁT LÉPNI!!!

NEM VAGY KÖTELES SZÜLEIDDEL VESZEKEDNI!

Közöld a szüleiddel NORMÁLIS, NYUGODT, DISZTINGVÁLT hangnemben és mosolyogva:

"--Bocs, Apu, Anyu! Nem fogok veletek veszekedni! Felnőttem! Nem vagyok már kislány, tudok magamra vigyázni és el tudom dönteni, mit akarok! Nektek meg az a dolgotok, hogy támogassatok döntéseimben. Ez az én döntésem. Ha tetszik nektek, ha nem. Tartsátok tiszteletben! Ettől függetlenül továbbra is szeretlek benneteket, de el kell fogadnotok velem együtt a páromat is, aki szeret és szeretne benneteket is, ha azt hagynátok!"

Ha valamelyikőjük újra bepróbálkozna veszekedéssel, ISMERD FEL A HELYZETET ÉS NE ÁLLJ KÖTÉLNEK!!! HASZNÁLD A TÖRÖTT LEMEZ EFFEKTUST!

"--Bocs, Anyu, ne fogok veszekedni veled!"

"--Ne haragudj Anyu, nagyon szeretlek és tisztellek, de ugyanezt tőled is elvárom, éppen ezért nem fogok veszekedni veled!"

"--Ne haragudj Anyu, de ilyen hangnemben nem fogok veled beszélni! Ha majd lecsillapodsz, akkor beszélhetünk, de nem most, és nem így!

LÉGY MAGABIZTOS! (Ha elveszíted a kontrollt, ördögi körbe kerülhetsz...!)

RAGASZKODJ AZ IGAZADHOZ, DE NE VIDD TÚLZÁSBA!!!

(Ne mondj többet annál, amit elterveztél. Számonkérő kérdésre ne válaszolj, max viszontkérdéssel! Pl:

"K--Ostoba vagy lányom!"

V1--Ostoba lennék? Tényleg? Akkor inkább leszek ostoba, minthogy olyan közegben maradjak, ahol folyton csak veszekedés zajlik és nem tisztelik a döntésemet.

V2--Ostoba lennék? Okés, bevállalom, az vagyok, mert eddig nem léptem.")

Mindezt szépen, nyugodtan, higgadtan, mosolygósan! :-)

Csak magadra figyelj! Nehéz lesz tudom, de működik!

Sok sikert, és ne félj! Ha a párod támogat, biztonságban vagy. Ha viszont félsz, hívd magaddal egyik barátnődet, akinek van fellépése, és tud segíteni a "nyugalom" fennmaradásában.

Üdv: 28/F

>...Ja igen!

És miután lelépsz otthonról, ne keresd szüleidet egy darabig, max telefonon, ha valakinek ünnepe van, esetleg az öcséddel, ha jóban vagy, tarthatod a kapcsolatot.

Ha a szüleid látják,hogy jól megvagytok, előbb-utóbb megnyugszanak.

Szia! Ne hagyd, hogy anyukád olyan szöveggel zsaroljon, hogy idézem "ha nem jössz akkor nem is szeretsz már...". Ez nagyon durva, nem fair, és egyáltalán nem teszel semmi rosszat ha az ilyen kijelentésnek ellenállsz.

Szerintem az lenne a köztes megoldás, ha a diplomáig otthon maradnál, és aztán költöznél el otthonról. Tudom, hogy ez rengeteg időnek tűnik, de hamar elrepül, ennyit biztosan kibírsz/bírtok a pároddal ebben a helyzetben.

Ha lediplomáztál, van állásod, el tudod tartani magad, akkor felnőtté váltál, nem függsz többé tőlük. A te döntésed, hogy örökre anyádékkal akarsz élni, vagy a saját életedet kialakítani.

Fontos, hogy ha zátonyra fut az együttélés a barátoddal, akkor se kelljen visszaköltöznöd, ezért hangsúlyoztam az anyagi függetlenséget. Bizonyítsd be (magadnak is), hogy nem vagy már óvodás, felnőttél. Így ha kedvük támad üvöltözni, vagy beleszólni a dolgaidba, bármikor leteheted a telefont...

Anyukád ha azt mondja, hogy "amíg az én házamban, amíg az én kenyeremet, addig...", akkor szép higgadtan közöld vele az alábbiakat:

"Drága anyu, te akartál engem megszülni, világra hozni, neked ezért kötelességed engem felnevelni, még ha nem is tetszik, amit mondok vagy csinálok, akkor is. A törvény szerint a diplomáig köteles vagy engem eltartani, nagyon sajnálom, de ezt te vállaltad, nem tudsz tenni ellene semmit, úgyhogy ezentúl erre ne hivatkozz, légy oly kedves."

És ha legközelebb megint ilyesmit mond, akkor megint elmondod neki a fenti monológot. Szerintem SOHA többet nem fog ilyet mondani. Mellesleg nem árt, ha tudod, hogy a fenti monológ MINDEN SZAVA igaz, ha ki akarna tenni otthonról, te akár bírósággal kötelezheted őt arra, hogy eltartson téged, még ha nem is akarsz pl. otthon élni az otthoni rossz légkör miatt, akkor is. Ezesetben pl. anyagiakkal kellene hozzájárulnia a te fenntartásodhoz. Tehát ha pl. holnap elköltöznél a párodhoz, mert otthon annyira rossz a légkör (ha tanukkal tudnád igazolni), akkor a tv. alapján a bíróság kötelezhetná a szüleidet, hogy fizessenek neked, hogy meg tudj élni, amíg tanulsz. Nem arra bíztatlak, hogy ezt tedd, hanem arra, hogy legyél ennek tudatában, legyél magabiztos, mert nem élősdödsz otthon és nem szívességet tesznek neked, hogy eltartanak, hanem szülőként az KÖTELESSÉGÜK.

Ügyes legyél, nagylány és ne hagyd magad soha többé!

17.08-as voltam, 37/L

Még kérdezed?

PERSZE, hogy érdekelne mi lett a végkifejlet!!! :-)

Ha már hozzászóltunk...

28/F