Túl jó vagyok, mit tehetnék?

Üdv a való világban!

nézd más szempontból: független vagy, mert akik cigiznek, alkoholisták, mint függnek egy dologtól, egy 2*8*5 cm-es tárgytól....és többségük ezért gyenge ember, azért kerülnek be egy ilyen "baráti" körbe, mert elkezdtek cigizni (ez meg még ráadásul überszánalmas) hogy legyen nekik egy "hová" tartozás érzése", vagy azért lesznek gyengék, mert amikor majd kell nem fognak tudni leszokni (gyerekvállalás, munkahely, rák..stb). (egyébként a munkahelyen elsőbbséget élvez aki káros szenvedélyektől mentes életet él :)

Önálló gondolatod, véleményed van és ez általában soha sem fog tetszeni a többségnek. Tudod könnyebb a másik feje után menni birka módjára, mint saját ötletet, gondolatot "szülni". De valamit valamiért: akiknek nincs önálló gondolatuk nagyban determinálják a lehetőségeiket hosszú távon (pl: ilyenek nem kerülnek magasabb beosztásban, (max gyártósorra kerülnek), mert ott már önálló ötleteket is követelnek, vagy olyan házastársat fognak kifogni, akik az önbizalmukon két lábbal fogják tiporni, mert gyengék)

Apropó szülés... észrevettétek, hogy akik nem tudták magukat megvalósítani (akik régebben más feje után mentek nevezzük most őket birkáknak) azoknak a közösségi oldalai tele vannak a gyerekeik képeivel??? Ok, az odáig szerintem rendben van, hogy van gyerek és "legyünk büszkék rá", de az már szánalmas, mikor van az illetőnek legalább 10 albuma, azokban 50 -50 kép a gyerekről: Danika iszik, Danika mászik, Danika kakil.. szánalmas... és egyse magáról és a hobbijáról... ja meg a hobbijához oda van írva: babázgatok...

Régebben gyakrabban megnéztem azok oldalait, akik ált. suliban, középsuliban a főkolomposal volt a kirekesztésemben: kb 99%-nak van már gyereke, és a fent említett módon "reklámozzák hogy mennyire elkeseredettek". Arcukon látszik, hogy nem boldogak kifáradtak és lestrapáltak.

Amikor fősulis voltam, diákmunka keretében egy mobilgyártó céghez kerültem. Gyártósorra. Aztán csoport vezető lettem, mert volt jó pár ötletem és mertem szólni... aztán 1 hét múlva arra lettem figyelmes, hogy kaptam egy új embert, egy ismerős arcot... még anno ált. suliból ismertük egymást: megvert és hamis dolgokat állított rólam. Egy pár óra erejéig beálltam a gyártósorba, hogy megmutassam, mit hogyan kell csinálni. Állandóan magázódtam vele, ő meg letegezett... Nagy pofára esés volt neki, mikor kiderült hogy a főnöke lettem! :))))

Szóval légy büszke magadra, ne menj mások feje után! Én már most büszke vagyok rád!

Engem most nagyon le fognak pontozni, de nem érdekel, mindenkinek lehet véleménye.

Lassan 18 éves leszek, és bevallom, szoktam inni, nem azért, mert húz a társaság, ha úgy érzem, hogy nem esne jól, akkor nem veszek magamnak alkoholt azért, hogy ne nézzenek ki. Szoktam járni bulizni, nem is keveset, sok hülyeségben benne vagyok (cigizni, drogozni nem szoktam, nevetséges szokásnak tartom mindkettőt). De ennek ellenére tavaly én voltam az osztály második legjobb tanulója, idén félévkor csak azért nem, mert több, mint egy hónapot voltam kórházban, de még így is sikerült 4,2-es átlagot összeszednem. Nyelvvizsgám is van, vannak céljaim, és nem érzem úgy, hogy engem befolyásol a társaság. Na és itt jönne a lényeg. Amikor megkínálnak cigivel, elutasítom, és megmondom, hogy azért nem szeretnék dohányozni, mert megígértem apukámnak, hogy sosem fogok - ő is szeretne róla leszokni, de ő túl gyenge hozzá, de belátom, hogy lehet ezzel kapcsolatban tapasztalata. És érdekes módon nem röhög ki senki, pedig nálunk sem más a 15-18 éves korosztály, ugyanolyan hülyék, ugyanolyan baromságaik vannak. Sokszor van, hogy megmondom, hogy egy buli most felejtős, mert szeretnék sokat tanulni hétvégén, és akkor sem nevetnek ki. Szóval szerintem ne a többiekben keresse feltétlenül a hibát az, aki felteszi itt a síró-rívó kérdését, hogy ő túl jó, mit tehetne. Ilyen nincs. Ott biztos, hogy van más baj is, érdemes lenne ezen elgondolkozni, biztosan sokkal könnyebb másokra ráfogni, hogy ők hülyültek meg, de ez nincs így. Mindenki hülye lett, csak ő nem?

Kedves 08:34!

07:09-es vagyok. Nézd én nem szándékoztam azokat leszólni / lenézni akiknek nincs diplomájuk, valószínűleg félre értelmezted, de oké, semmi baj, megpróbálom máshogy elmagyarázni:

"Én is amolyan vagány kamasz voltam, és mit ad Isten, valóban van gyerekem, de ezek mellett már van egy diplomám és most csinálom a másodikat."

Oké, a gyerekek legyenek gyerekek, találják meg magukat, de azért arra kíváncsi lennék, hogy Te is ahhoz a "kemény magnak" vallottak táborát gyarapítottad-e? Illetve, hogy Te személy szerint belekeveredtél-e iskolai verésbe, szekálásba, csesztetésbe, úgy hogy nem te voltál a buzdító? Gondolom a válaszod nem lesz (de szívesen elolvasom, ha rosszul gondoltam).

Én azokról az emberekről szerettem volna beszélni, akik még kiskorukba sem merték önmagukat vállalni (pl azért mentek bele egy bunyóba egy gyengébbel, hogy bekerüljenek a csoportba), Te minden bizonnyal mertél kockáztatni, és felelősséget vállaltál a tetteidért, bevállaltad magad, és tudtad / tudod mit akarsz :) Sajnos az emberek többsége nem ilyen.

Gondolom sok embernek vannak hasonló tapasztalatai:

pl: amikor ált. sulis voltam, továbbtanulásnál az osztály 95%-a úgy volt vele, hogy oda fog menni, ahová a többiek, persze nem egy suliba, hanem ún. klikkesedés alakult ki köztük, tehát egy suliba 7-8 -an adták be a jelentkezésüket. 3-an voltunk az osztályból akik egyedül mentek tovább, mert voltak céljaink. A többiek úgy gondolták, hogy a haverokat nem hagyhatják el, mert akkor nem lesznek barátaik, meg az már milyen... mikor meghallották, hogy melyik sulit választottam, rögtön azt mondták, hogy jaj istenem, hát nem mész innen ismerősökkel, barátokkal tovább? sz*a r hogy nem fogsz ott ismerni senkit sem.. stb...

Egy egészségügyi szakközépiskolát választottam, ahová fel is vettek. Senkit sem ismertem, de nem zavart a dolog. Aztán jött a 4 év vége, amikor be lehetett adni a jelentkezési lapokat. Én pályaelhagyónak számítottam, mert nagyot csalódtam a szakmában. Közgazdasági vonalon szerettem volna tovább tanulni. A többiek ezt megtudták, és kiközösítettek, pedig nem csak én voltam az egyetlen, aki csalódott volt a szakmát illetően, csak a többiek nem mertek másba kezdeni mert abban benne van a kudarc lehetősége is -és az volt a menő, ha valakinek nem volt ambíciója. Az ofő írta alá a lapomat és ahogy elolvasta, hová mennék, a köv. ofő órán a hátsó padból a padtársam nélkül az első sor középső oszlopába ültetett, és kivitette a padunkat!!! Vajon miért??? Nem voltam rossz és nem is rosszalkodtam.. Szorgalom 5 magatartás 5. Addig 4,5-ös voltam és nem azért mert agyon puskáztam volna magam. Ő volt a matek tanárom is, egyszer doga közben odalépett hozzám és azt mondta, hogy tőlem kéri még a tétel bizonyítást is! (mindig 5-ös dolikat írtam, hisz eü-ben nem volt divat matekot oktatni, 4 éven keresztül jóformán csak Pitagorasz tételét vettük, bizonyítását nem adta le, könyvünk sem volt). hibátlan dogámra (!) kettest adott. Anyának szóltam, hogy ez így eléggé igazságtalan, anya bement és azt mondta, hogy újra felül fogja vizsgáltatni a dolgozatomat és még 5 emberét rajtam kívül, ha nem osztályoz a többiekhez mérten! Aztán köv ofő órán elkérte az ellenőrzőmet és beírta a megérdemelt jegyemet! :)

Az ofő akciója után az összes tanár rám szált (kiv. töri tanár). Állandó feleltetés, szívatás...stb. mert nem mentem kórházba ápolónőként dolgozni (mint a többiek, akik szintén már utálták ezt a területet), hanem mert mertem kockáztatni és egy teljesen új dologba kezdtem. Jött az érettségi, az volt a szerencsém, hogy mi fizikából érettségiztünk nem pedig matekból, de az összes tanárom végigszívatott, holott másoknak hibás válaszokért nem szóltak, de nekem a helyes válaszaimat is lehurrogták.. de meglett az érettségim. negyedik év végén egy 25 fős osztályból 3-an mentünk fősulira (2fő szakmai vonalon, én meg pályaelhagyóként...)

Ketten ismét egy helyre mentek, (őket is szintén kiközösítették, kiutálták,) az egyik nem akart oda menni, de végülis beadta a derekát... A többiek szintén klikkesedtek és egy osztályon akartak elhelyezkedni, mert az ügyebár mekkora buli lesz... aztán nem sikerült nekik, mert osztályonként csak 1-1 embert vettek fel...

Aztán bejutottam, fősulira, elkezdtem barátkozni, sok barátot is szereztem. Sőt rá is ébredtem, hogy inkább az a szánalmas, akik a saját osztályából választ barátokat és nem egy hobbi vagy valami más (tánc, fényképezés...stb) miatt alakítja ki a kis társaságát, hanem amolyan ahogy esik úgy pottyan illetve használjuk ki a másikat ameddig csak lehet elven. Én jelengeg sem barátkozom a munkatársaimmal sem, mert diákként jó pár helyen ezzel már megszívtam. Én úgy vallom, hogy barátkozni nem a suliban és nem is a munkahelyen kell persze nem árt velük jóban lenni, de az teljesen más a barátoktól... :) Szóval remélem értitek...

Bocs a hosszúság miatt...

Kedves kérdező, keress hobbit, elfoglaltságot a sulin kívül is. Tudom, nehéz így pénz nélkül de ha nyitott vagy akkor nemsokára megtalálod a megfelelő barátnőket a sulin kívül is és utána már nem fogsz foglalkozni azzal, hogy mi van a suliban :) Egy csomó közösségi oldal van, ahol lehet barátkozni, ismeretséget kötni, vagy ha sportos alkat vagy akkor menj el egy ingyenes aerobik órára (ha jól tudom Rubint R. is vannak nyílt órái =nem kell érte fizetni) vagy keress sporttársat (pl:futótársat) az interneten. Futni a szabadban a legjobb ergo nem kell hozzá pénz :)