Hány éves korban kezd el ciki lenni még mindig a szülőkkel lakni?

7. ! "Dolgozni kell egyetem mellett és meg van oldva."

És mi van az orvosnak, jogásznak, stb-nek tanuló egyénekkel? Azt hiszed, hogy diák munkából tudja fedezni a tanulmányi költségeket, önmagát fenntartani és még el is költözni? :D

Na ne röhögtess!

Szerintem sose gáz.

Aki egyedülálló az miért ne maradhatna a szülőknél? Én pl nem költözök el ameddig nem lesz barátnőm mert nem akarok egyedül élni egy lakásban.

Van olyan haverom aki 25 éves lesz nemsokára és szülőkkel lakik. Van pénzük lakásra de minek lakjon külön? Főleg egyedül!

Sokan 30 évesen is szülőkkel laknak még és nem azért mert nem tudnának önállóan megcsinálni akármit is.

24f

Szerintem sem ciki, bár ez sok dologtól függ.

Nekem volt ismerősöm aki már 20éves kora előtt különköltözött, mert nem tudtak együtt élni a szüleivel, viszont én meg jól megvagyok anyummal, egyetemre járok és dolgozok ha van olyan állás amit tudok mellette csinálni akkor csinálom(azok akik meg egész nap dolgoznak és úgy csinálják az egyetemet annak respect, de nekem az túl nagy falat volt, bár ha kötelező lenne akkor nem lenne más választásom úgy meg más...), de pl.: anyum szerintem ki is akadna ha kiürülne a családi ház.

A szülőkkel lakni akkor ciki felnőttként, ha közben semmi magánszférád nincs. Illetve ha el is tartanak, főznek, mosnak rád, takarítanak utánad, engedélyt kell kérned mindenért tőlük.

Én sem költöztem még külön, de ez nem azt jelenti, hogy egymás szájában vagyunk. Elég nagy a házunk, az emeleten vagyok én, teljesen külön, még a bejárat sem közös. Kifizetem a részemet a rezsiből, magamnak veszek kaját, és én mosom a ruháimat. Olyan, mintha külön lakásban élnék. Ezt így nem érzem cikinek.

Ha valaki felnőttként (úgy, hogy már nem tanul) úgy él mint gyerekkorában, na az a ciki.

#16 igen, lehet szaladni érettségivel pénztárosnak, miközben a munkával töltött idő a tanulás rovására megy.

majd műttesd meg magad egy levelezőn végzett orvossal :)

Szerintem nem "ciki/nem ciki" kérdése.

Inkább azt mondanám,van, amikor nem egészséges már teljesen. :D Saját családot nem jó ötlet a szülők nyakán vállalni - persze megoldható ez is, családja válogatja, de én biztos nem bírnám ki, hogy egymás szájában éljünk, csak problémaforrás lenne.

Az is problémás, ha a gyerek így két gyufaszálat nem tud keresztbe rakni, mert ha huszonévesen is szó szerint gyerekként van kezelve, akkor az már nem fog változni és élete végéig teszetosza balfék marad.

Vagy ha nem problémamentes az együttélés, akkor is jobb dobbantani szerintem.

Amúgy huszonéves ismerőseim igen nagy része otthon lakik, ahol van erre mód. Én is, 24 éves koromig tanultam, utána visszamentem a szülővárosomba, itt dolgozok. Hely van, a szüleimmel jó a viszonyom, a családalapítás épp nem aktuális... most akkor miért is költsem a fizetésem jelentős részét lakbérre? A szüleim meg fizessenek a nagy ház után rezsit - nem, nem két nap eladni egy házat, úgyhogy nem opció. Ez így mindenkinek egyszerűbb és kényelmesebb jelenleg, ha más szerint ez ciki, akkor legyen, de a véleményét feldughatja a ... :D

Érettségi után ildomos elköltözni, szárnybontogatás címszó alatt. 3-6 év az egyetem/főiskola, addig lehet koleszban lakni, vagy albérletben. Dolgozni mellette, tanulni, bulizni, megtapasztalni az élet egy szeletét. Ha valaki ezután az önállóság után hosszútávra hazavágyik, akkor neki mindegy, meddig fog otthon lakni, nem lesz ciki.

Embere válogatja. És családja válogatja.

Én belövöm a korosztályt 18-25 közé, amikor az illetőnek igénye van rá. És persze lehetősége.

Párom például 30 évesen is otthon lakott, mert az anyukájának felügyeletre volt szüksége éjszakánként, és az apukája akkor dolgozott, felváltva őrizték, sajnos nem volt jó az egészsége. Ebben az esetben nem tartottam cikinek.