Megváltozhat vajon kettőnkért?

A párod felkereshetne egy terapeutát, sokféle módszer van pl. autogén tréning, meditáció, pszichoanalizis stb. A lényeg hogy foglalkozzon a saját belső világával, mert a problémák nem oldódnak meg maguktól. (És persze nem lehet valakit meggyőzni, hogy legyen optimista, mivel ez nem akarat kérdése).

Az ultimátumot sem tartom jó megoldásnak, hogy elhagyod.

A legjobb az lenne, ha együtt kezdenétek el valamit a fenti módszerekből és minden nap beszélnétek arról, hogy érzitek magatokat.

Nézd, szerintem szeretni valakit = elfogadni olyannak, amilyen. Ha nem fogadod el, nem kell a dráma, hogy eltaszít meg ilyenek. Nem ő taszít el... Remélem, érthető.

Ha azt szeretnéd, hogy megváltozzon, nem őt szereted, hanem egy optimista álomképet. Akkor miért vagy vele? Ha megváltozik, már nem ugyanaz az ember lesz. Akkor jobban fogod szeretni? A szeretetben nincs olyan, hogy "ha" és "de". Vagy szereted, vagy nem. Ha nem, akkor el lehet menni, minkenkinek jobb lesz. Neked is, mert nem kell azzal foglalkoznod, hogy besokallj meg sajnáld. Neki meg azért, mert nem fogja cseszegetni senki.

Mindazonáltal a saját érdekében (és nem miattad!) talán segítséget kellene kérnie (pszichológus, pszichiáter), aki meg tudná ítélni, hogy szükséges-e valamilyen kezelés vagy egyszerűen csak ilyen beállítottságú ember.

Szerintem ez még a Titok-nál is jobb, tele van optimizmussal!

Andrew Matthews: Hallgass a szívedre.

Engem is érdekel ez a könyv, el is fogom olvasni :)

Viszont nem tudom van-e a könyvben szó arról, hogy szerintem csak az változik, aki akar változni. nyilván neki sem tesz jót hogy folyton rágódik, de ha ez neki így jó pillanatnyilag, akkor nem lehet ellene tenni.

Vagy elfogadod ilyennek, és faképnél hagyod a szobában, mikor elkezd nyafogni, vagy elhagyod egy időre, amíg össze nem szedi magát. Elhiszem hogy kikészít, nem lehet tőled elvárni, hogy folyamatosan (éveken keresztül akár) az ő negatív hangulatától szenvedj. Mert ahogy leírtad, ebből az tűnik ki, hogy a társad képtelen önfeledten jólérezni magát, tehát nem az van, hogy az együtt töltött idő 80 %-ban jó a hangulat, 20-ban pedig rossz, hanem szinte 100%ban rossz.

Az hogy jó ember valaki, és van vonzalom önmagában nem elég egy párkapcsolathoz. Legalábbis szerintem. Nekem nagyon fontos, hogy jól tudjam érezni magam az illetővel, különben mi a fenének vagyunk együtt? Persze, hozzá tartozik, hogy sokszor az embert bántja valami, és segíteni kell a másiknak, ha igényli, de az az igazság hogy a férjednek is az lenne a feladata, hogy téged jobb kedvre derítsen, hogy hosszú távon boldoggá tegyen téged, és ne nyavalyogjon.

nem tudom egyébként milyen a kapcsolatotok, de még az sem kizárt, hogy igazából veled akar szakítani, csak vagy nem ébredt rá teljesen, vagy nem tudja mit tegyen. Nekem volt olyan kapcsolatom, ahol a pasi egy idő után folyton fáradt volt, csak problémákról beszélt, aztán kiderült, hogy igazából szakítani akart, csak nem merte felhozni...