A mai családokban tényleg divatjamúlt dolog, hogy a férfi legyen férfi a nő legyen nő?

Sztereotipiákban gondolkozol.

A nő szerepe, hogy szép legyen, lássa el a háztartást, gyereknevelést.

A férfi "állásban" van és biztosítja az anyagiakat.

Vagy

A nő teszi a fentieket és "állásban" is van.

A férfi feladatköre változatlan.

Kérdező! Hiába hisztizel, sok minden lehet a kérdésed mélyén!

Gondolhatsz a nők karrier-építésére, a szülés viszonylagos időbeli kitolódására - mintha valami összeesküvés-elméletre céloznál.

Mar csak azt kene tisztazni hogy SZERINTED mitol ferfi egy ferfi es mitol no egy no.

Igazan kivancsi lennek most mar.

Ha a klasszikus családmodellre gondolsz: Férfi dolgozik eltartja a családot, nő otthon van gyereket nevel, háztartást vezet. Nos ez elég nyilvánvaló, hogy a mai világban kevés az a férfi, aki annyit keres, hogy egyedül eltartsa a családot. Onnantól, hogy a nőnek is munkába kell állnia nyilván borul a klasszikus modell.

Az sem egyértelmű, hogy ki mit tart férfiasnak illetve nőiesnek. Ahogy a mondás tartja a nő legyen: úrinő a társaságban, szakácsnő a konyhában, szajha az ágyban. A barátnőm gyönyörű nő, a férje el is várja, hogy mindig minden körülmények között jól nézzen ki, akkor is ha emiatt nincs mindennap meleg vacsora. Nem felszínes a pasi, neki ez a fontos és kész. Az én férjem elvárja minden nap a főtt ételt, akkor is ha nem tökéletes a sminkem, vagy a hajam.

Az én apukám egy igazi ezermester. Mivel én azt láttam otthon, hogy ha valami elromlott apu megjavította, nálam fontos férfias tulajdonság, hogy egy pasi értsen bizonyos dolgokhoz. Visszatenni egy széklábat, megjavítani a csöpögő csapot beállítani a szekrényajtót stb... Másnak ezek a dolgok nem biztos, hogy fontosak egy férfiban. Szóval szerintem nem elég egyértelmű a kérdésed. Vagyis szerinted mitől férfi a férfi és mitől nő a nő?

Szerintem az emberek igazi személyisége, igazi vágyai el vannak nyomva. Férfinak is, nőnek is. Ha valakit azért mondunk nőnek vagy férfinak, mert valahogy viselkedik, az nagyon gáz. Akkor azok az emberek felvesznek egy csomó viselkedést, amik nem is jellemző rájuk. És így fognak évek múlva felrobbanni, mert egy életen át senki nem tudja elnyomni az igazi énjét.

Pl. én nő vagyok. Ha kiég egy villanykörte, kicserélem. Ha elromlik a mosógép, megpróbálom kideríteni, mi a baja. (És tök jó érzéssel tölt el, amikor rájövök, és megoldom.) Emellett teljesen nőnek érzem magam, nem érzem, hogy kevésbé lennék vonzó, nőies, önmagam. Ha önbizalomhiányos kis góc lennék, várnám, amíg a férjem kicseréli az égőt vagy megjavítja a mosógépet, mert nem akarom szégyenbe hozni, és legyezgetnem kéne az egoját.

Nincsen olyan, hogy női viselkedés, ami minden nőből jön. Nincsen tipikus férfi viselkedés sem, ami minden férfira igaz lenne. Társadalmi elvárások vannak. Csakhogy én nem a társadalommal akarok békében és szeretetben élni, hanem a férjemmel.