Kedves hölgyek! Az igaz hogy 30 éves korotokat átlépve megváltozik valami bennetek és ami régen fontos volt, az már nem biztos hogy az lesz?
Sok nőtől hallottam már,hogy a 30. születésnap után megváltozik sok minden bennetek és átértékeltek dolgokat,akár kapcsolatot is.
Én 32 éves vagyok,a párommal amikor összejöttem ő 27 éves volt,most márciusban lesz 30 éves és már most érzékelek rajta változásokat,ami eddig jó volt,vagy vicces az már nem az neki,ami poén volt,az már nem annyira az.Nehezebben tolerál dolgokat,régen pl sokat aggódott miattam,manapság már nem érdeklem annyira.Régebben mindig mondta,hogy nem szeretn egy karótnyelt embert,na én nem az vagyok.De mostanában azt szajkózza jó lenne ha egy kicsit komolyodnék.Kicsit kezdek aggódni,félek engem is átértékel és ami fontos volt bennem,az már nem lesz az neki,és új útakra indul.Én elég rugalmas vagyok és bátran nézek a változások elé és jól tudok alkalmazkodni,de úgy érzem nagyon sok a hirtelen változás és van egy olyan félelmem hogy nem leszek vagy vagyok neki elég jó.Szóval kicsit nehéz helyzetben érzem magam,elég sok mindent nehezményez mostanában.Azt is érzem hogy nem meri úgy elengedni magát mostanában mellettem,mintha nem merné átadni magát a szerelmünknek.Azt akarom velem éljem meg a katarzist és ne mással,elég sok mindent megéltünk egymással eddig.3 éve vagyunk együtt,és nagyon sok mindent megéltünk eddig,de félek átártékel minket.Engem ez a bűvös 30-as esztendő aggaszt kicsit.Mi a véleményetek erről?
válasza:Én tavaly voltam 30, és elég sok minden változott az elmúlt évben, de ezt nem az évfordulónak tulajdonítom, hanem annak, hogy az ember változik, és a környezete is változik. Van amikor több együttes változás, (+ az idő múlása) elindít az emberben bizonyos gondolatokat, amik hatására átértékeli egy kicsit a helyzetét, azt, hogy mi jó az életében, és mi az, amin változtatni kellene. Mi a fontos, és mi az amitől meg kellene válnia. (Én pl. megállás nélkül lomtalanítok, a háztartásomban és a gondolataimban egyaránt. A nem használt cuccaimat elajándékozom, kidobom, eladom, a sok elvárástól, rossz gondolkodásmódtól, másoknak való megfeleléstől és egyéb defekttől pedig igyekszem megtisztítani magamat)
Szerintem a barátnődben is elindult egy ilyesfajta folyamat. A leírásodból egyértelműen látszik, hogy igénye van a változásra, a megújulásra.
A jó hír az, hogy ezt Veled tervezi, azt szeretné, hogy te is változz (komolyodj), nem pedig dobni akar. Ennek inkább örülnöd kellene, beszélgess vele sokat, és próbáljatok közös nevezőre jutni.
Az én véleményem szerint a barátnőd érettebb lett egy kicsit, foglalkoztatja a jövője, spontánság helyett pedig inkább a biztonságra törekszik, tervezni szeretne (hogy ha eljön az idő, ne érje meglepetés).
Eddig jó volt neki az, hogy csak különösebb cél nélkül éltétek az életeteket, gondolom szórakoztatok, buliztatok, és csak annyi volt megbeszélve, hogy gyerek meg majd lesz egyszer (pár évvel később). Szerintem ő most jutott el odáig, hogy néhány éven belül biztosan családot szeretne, és tudni szeretné, hogy alkalmas vagy-e rá. A komolyodást én mindenképpen így értelmezném.
Ha családod, gyereked lesz, akkor már nem fog működni, hogy gondolsz egyet, és elmész bulizni...stb. Akkor már nem lehetsz spontán, mert felelősséggel tartozol a családodért. Kénytelen leszel mindent megtervezni az anyagiaktól kezdve az időbeosztásodig.
Azt mondjuk nem tudom, miért nem engedi el magát, és azt sem írtad mit nehezményez. Ha egy kicsit kifejtenéd, lehet, hogy tudnánk rá reagálni.
Visszatérve a problémára, ne a 30. esztendő aggasszon, hanem beszélgess sokat a barátnőddel, hogy hová tart, mik a céljai, mi az ami fontossá vált neki az elmúlt időszakban. Aztán pedig döntsd el, hogy ez az irány megfelel-e neked. Az elmúlt éveket kár visszasírni, mert mindenki, és minden kapcsolat változik, ugyanolyan sosem lesz, mint 27 éves korában.
válasza:"....akkor már nem fog működni, hogy gondolsz egyet, és elmész bulizni...stb"
Kiegészítem magam. Ez nem azt jelenti, hogy nem járhatsz el otthonról, csak alkalmazkodnod kell az esti fürdetéshez, bébiszitterhez..stb. Szóval semmi spontánság.
ma 11:58
Köszönöm a választ.Az igaszság az,hogy nem vagyunk azok a nagy bulizos party arcok.Inkább úgy mondanám,hogy önefeledten éltünk,és nem gondolkodtunk a holnapon és ez nem bulikba merült ki nálunk,nálunk a buli kb 2-3 havonta egy koncert,1 hónapban pedig ismerősökkel,barátokkal egy kis iszogatós összejövetel.A spontán dolgot ne a bulira értsd,a hétköznapi életben is az vagyok,pl ilyen dolgok,hogy felkelünk szombat reggel,és kitalálom hoogy ok akkor menjünk el egyet a balatonra egy fél napra.Tehát ne azt képzeld el,hogy úgy éltük életünket hogy minden hétvégén buli és ereszd el a hajam,nem erről van szó.Szórakoztunk természetesen,de nem úgy ahogy te gondolod.Eddig egyszerűen jól éreztük magunkat,nem agyaltunk azon mi lesz holnap,vagy holnapután,a hétköznapjainkat is így éltük eddig.Szerintem kicsit félre értetted az írásomat.
Az igaszság pedig az,hogy el sem tudom mondani mennyiszer kérdeztem hogy mit szeretne az élettől és mik a céljai,valójában soha nem tudta ezt megmondani nekem.Én mindig mondtam pl,hogy szívesen mennék külföldre vele a jobb élet reményében,de még számtalan dolog van,ezeket mindig azért mondtam kérdeztem,mert kiváncsi voltam merre tart valójában és hogy nem csak testben hanem lélekben is itt van e.Sokszor kérdezgettem ezekről a dolgokról.Mert érdekel mivan vele,merre tartunk,hogyan érzi mgát velem,sokszor azt mondta nem szeret erről beszélni,mjd az élet úgy is adja.Szóval annyira én sem vagyok komolytalan mint ahogy gondolja,mert én pl szeretem ha vannak terveim és céljaim,még ha néha nem jön össze akkor sem.
De a lényeg most nem is rajtam van,hanem rajta.Mint írtam számtalanszor kérdeztem ezt tőle,hogy hogyan képzeli el magát pl 5 év múlva és hogy eltudja e képzelni hogy 5 év múlva is ott állok mellette.
A célokat valójában nem tudta megfogalmazni soha,de azt tudja hogy velem képzeli el az életét.Szoktam tőle kérdezni,hogy hogyan érzi magát velem,és hogy elmondaná e,ha már nem szeretne és nem velem képzeli el az életét.Én mindig érdeklődöm íránta,hogy tudjam merre tartunk,néha úgy érzem szüksége van rám,néha nem igazán.
válasza:Én ma lettem 30. Nem vettem még észre semmi változást :)
Az normális dolog, hogy átértékeli a dolgokat, más kerül előtérbe mint ami évekkel ezelőtt volt. Mindenki változik idővel, a férfiak is. Nem ugyanaz a fontos 30 évesen, mint ami 20 évesen.
válasza:Magamon is észrevettem amiről több barátnőm beszámolt:
A huszas éveim végén egyre öregebbnek éreztem magam, és sikertelenebbnek. Úgy éreztem hogy huszon évesen vagyok fiatal és már nemsokára középkorú nő leszek akinek nem járnak a huszonévesek előnyei. Amikor betöltöttem a harmincat meglepően tapasztaltam hogy nem szakadt le az ég. Viszont kinyíltam. Több bókot kapok és nem nyomaszt hogy nemsokára elmúlnak a huszas éveim. A barátnőim is erről számoltak be hogy nőként sokkal jobban értékelik őket mint korábban.
Ami megváltozott: A felszínes dolgokra már rég nem szeretek időt pazarolni.
válasza:Pasiként tudok ehhez hozzászólni.Érdekes ez a 30-on túli kérdés.Kicsit őszülve,de megtartva a 20-as lendületet,talán kicsit komolyabb arccal,mintha minden csaj beindulna 20-50-ig.Nem tudom miért,de hirtelen az ember bejön minden korosztálynak és kapja az "ajánlatokat".Szerintem most indulna be igazán az élet,ha nem lennék hűséges 10 éve..:)
31/F
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!