Vállalnátok-e gyereket ilyen anyagi körülményekkel?
Kérlek olvassátok végig, mielőtt azt hiszitek, hogy "dicsekedni" akarok. Kettőnk havi jövedelme netto 600.000 ft, ami úgy áll össze, hogy a férjem keres 350ezret, én pedig 250ezret. Tudom, ez nagyon jónak hangzik, viszont van havi 150.000 ft a hitelünk! Házra vettük fel, és azért ennyi, mert a magas jövedelemre való tekintettel alacsony futamidőre is megkaptuk, 8 évre, amiből 3 már lement, tehát még 5 év van hátra (és nem 20-30). Ekkor miénk lesz a ház. Ehhez jön még a rezsi kb 50ezer ft, tehát a lakhatásunk 200.000 ft-ban áll meg havonta. Számolgattam, és ha az bevételem ki is esik részben, a férjem 350ezres fizujából + az én max gyedemből még így is bőven ki tudnánk fizetni a hitelt + a megélhetésünket, nem szűkölködnénk, ha minden így maradna akkor mindent megkaphatna a gyerekünk. Mégis van bennem egy félsz, hogy bár nagyon magas a jövedelmünk, ugyanakkor nagyon magas a kiadásunk is! Ha minden a legjobban megy, akkor semmi gond nem lesz, 5 év múlva saját hitelmentes házunk megy, de ha neadjisten rosszul mennének a dolgok, pl férjem elveszíteni a munkáját, akkor gyakorlatilag rövid időn belül éhenhalnánk (van persze megtakarításunk is de ilyen kiadások mellett az igen hamar elfogyna). Férjem szerint vágjunk bele a családalapításba, mert neki "bentonbiztos" a munkahelye, s nem vagyunk már annyira fiatalok, én 31 ő 35 éves, és nem akar 40 évesen apa lenni (addigra jár le a hitel). Szerintem meg csak a halál a biztos, s rettegek hogy ha rosszra fordulnak a dolgok, akkor mi lesz. Férjem még azzal érvel, hogy 3 hónapos felmondási ideje van a munkahelyén (nagyon speciális szaktudása van), szóval ha fel is mondanak neki, akkor is még van 3 hónapunk, amíg marad a fix bevétele és lehet új munkát keresni. Ez igaz, de az új munkának is legalább ugyanennyit kellene fizetnie hogy ne kerüljön bajba, olyat meg ki tudja hogy találna-e... De ugye ez csak elmélet, mert nem valószínű hogy kirúgnák, tényleg elég fix a munkahelye (10éve van ott), de hát 5 év alatt sok víz lefolyik a Dunán...
Szóval a kérdés, hogy ti bevállalnátok-e most a gyereket, kockáztatva, vagy kivárnátok az 5 évet, és 36 évesen szülnétek (akkor már hitelmentesen, saját házba)? Érveket ellenérveket is szívesen veszek, nem jutunk dűlőre a témában!
Hat nem tudom mivel foglakozol, de ha egy ilyen kerdest feldobsz ide,ne fogom tudni kitalalni, hogy mire kapod a 250-et.
Elmondom neked, h. mar most az utolso pilantban vagytok a csaladalapitassal. Nekunk egy evig tartott, mire megfogant a kisfiam, 32 volt a nejem. Akkori fizetesem adminisztrativ munmakorben netto 85 000 + 12000 beauty cardban, es koldusutalvanyban. Ha nem akarsz kiszurni a gyermekedel, vallaltok melle kistesot is. Egyszeruen nem erdemes a biologiaval jatszani, erre pelda az ismerosom, aki 40 evesen kezdte a lombik programot, azota is sikertelen. Kellett a penz, bizonytaln volt a vallalkozas, most meg hogy beindult, mar nem jon a baba...
A masik meg, h. csoro dohanyos, szittyos, gepezos embert rengeteget lattam, akinek nem jutott kajara a gyereknek, de ehenhaltat meg nem lattam. Es mi van, ha beut a krah? A suzuki is auto, otthon is lehet tolteni a nyarat.Nem er veget a vilag, ha megszorul az ember.
A csecsemonek meg nem Brendon cuccokra van szuksege, hanem futott lakasra, meleg etelre es sok szeretetre, turelemre.
De ha te ilyen berekkel idejosz rinyalni, hat nem is tudom... Nezz mar korul legyszives a kertvaroson tul is!
A férjed biztos fogja érezni, ha esetleg kilógna a lóláb a munkahelyéről, akkor gyorsan elmehet GYED-re, te meg mész vissza dolgozni. Így szerintem megoldható.
Meg próbáljatok meg többet félrerakni, 200 megy a házra, 150 bőven elég 2 emberre és a maradék 250-et tegyétek félre amíg meg nem születik a baba.
Meg hiába magas a fizutok, nem muszáj mindenből a vadiúj legdrágábbat venni, a gyerek úgyis leghamarabb oviban kezd csak márkás cuccokért sírni stb... addigra meg úgyis lejár a hitel.
Kevesebb az összjövedelmünk, ugyanennyi a hitelünk, a rezsi picit több, és két gyerekünk van, pedig fiatalabbak vagyunk. Meg tudunk élni belőle.
Nekem is eszembe szokott jutni, hogy mi van, ha történik valami, de ennyi erővel az ember sose vállaljon gyereket. Semmi garancia nincs rá, hogy megéri, amíg felnő...stb.
Igyekszünk spórolni, előtörleszteni, amit lehet, és szerintem így sem élünk rossz színvonalon.
Érv: - Bem biztos, hogy olyan könnyen teherbe esel, és idővel a kockázat is nagyobb (pl. Dawn-kór)
Ha vársz és nem jön össze pár évig, simán kifuthatsz az időből, vagy elmúlsz 40 mire anyuka leszel.
- minden megvan, ami a gyerekvállaláshoz kell: igény a babára, ház, magas jövedelem, megtakarítás
- ennyi jövedelemből simán tudnátok előtörleszteni, csak egy kicsit összébb kellene húzni a nadrágszíjat. Kérdés, miről mondanál le, hogy nyugodt szívvel babázz?
Ellenérv: bárkivel bármi történhet, de ezt mondjuk 40 évesen sem tudnád kivédeni
ez az egész túl van ragozva, hogy mennyi pénzünk legyen, mielőtt gyereket vállalunk, stb.
Én 20 évesen szültem, csak gyes volt (Bokros, nem a munkaviszony hiánya miatt), nem volt félretett pénzünk, albérletben... borzasztó sokan élnek úgy, hogy azt osztják be, ami van... nem pedig megvárják, míg ideális lesz a helyzet... az ilyeneknek általában soha nem lesz az.
Most 18 éves a lányunk, és volt, hogy pár napot várt az áhított kabátra, de mindig mindene megvolt, sőt, zsebpénzt pl a barátai közül ő kap legtöbbet, de rak is félre belőle...
BAromság hogy mlyen anyagi helyzetben kell szülni.
Ha fontos lenne nekem, hogy gyerekünk, gyerekeink lehessenek, én ebben a helyzetben biztos minél előbb igent mondanék a babára, ha lélekben késznek érezném magamat rá.
100 %-os biztonság és 100 % garancia semmire nincsen az életben - arra sem, hogy 5 év múlva mind a kettőnknek lesz munkahelye, arra sem, hogy 5 év múlva együtt leszünk, de még arra sem, hogy 5 év múlva mind a ketten életben leszünk.
Mielőtt félreértenél, ezzel egyáltalán nem akaratam negatív vagy borúlátó lenni (pont nem vagyok az), csak azt akartam éreztetni, hogy - azon túl, hogy az ember reális mértékig előrelátó, megfontolt és felelősségteljes, amikor gyereket vállal, valahol kénytelen elfogadni, hogy - ugyanúgy, mint az élet más területén - adódhatnak olyan helyzetek, amire nem lehetsz 100 %-ban felkészülve, és akkor kell felnőni a feladathoz és megoldani őket valahogy, amikor (esetleg) felmerülnek.
A biológia pedig nem matematika. Túl sok olyan párt látok a saját környezetemben, akik hosszú éveket vártak az első babájukra, vagy rosszabb esetben hosszú évek óta hiába várnak a gyermekáldásra.
Ha hasonló helyzetben lennék, abba gondolnék bele hogy mivel vállalok nagyobb kockázatot: ha megadatik, szülök most, akár abban a tudatban, ha valami előre nagyon nem látható dolog történik az életünkben, aminek hátrányos anyagi következményei lennének, akkor végső esetben akár eladjuk a családi házat és elköltözünk egy 2-3 szobás lakásba, így felszabadítva egy komoly összeget, vagy vállalom, hogy még 5 évet "eldobok" a reproduktív éveimből, 36 éves koromban adjuk meg a zöld jelzést a babának, aztán szerencsés esetben jön hamar, ha meg esetleg nem, és peregnek egymás után az évek, akkor ebben a többség számára amúgy is idegőrlő, stresszes és nagy lelki megpróbáltatással járó helyzetben, amit ez egy nő életében és egy párkapcsolatban jelent, megtanulok megbékélni azzal a helyzettel, hogy hiába teszek meg minden tőlem telhetőt, nem biztos, hogy valaha is anya lehetek, és nem bántom magam azzal kérdéssel, hogy "mit lett volna, ha ....?".
Az is bennem lenne, ha esetleg később nem sikerülne, a párom, aki már 5 évvel előbb szeretett volna gyereket, úgy, hogy a körülmények is adottak, talán egy életen át hibáztatna engem akár kimondva, akár kimondatlanul, amiért én húztam-halasztottam a döntést, és akár a kapcsolatunk is rámehetne erre.
(Arra is láttam példát, hogy egy párnál a férfi volt az, aki jóval 30 felett is kitolta volna még a gyermekvállalást, a nő kitartott mellette, aztán amikor végül nem sikerült a közös baba sem természetes úton, sem orvosi segítséggel, végül a férfi szakított, a nő maradt egyedül, ő pedig 40 felett lett apa egy másik kapcsolatban.)
Függetlenül attól, hogy mások hogyan döntetnének ebben a helyzetben, ti csak a saját döntéseteket hozhatjátok meg, csak a saját eszetekre és a saját érzéseitekre érdemes hallgatnotok, mert a következeményeket és a felelősséget is csak ti vállaljátok.
24-es. Latom te is meg a kerdezo is levette a lenyeget...
Semmire gyereket vallalni?
A te elkepzelesetek alapjan ma az orszagban a munkavallalok kb. 34%- a ne vallaljon gyereket, mert ha jol emlekszem kb ennyien keresnek netto 100 E alatt. Akkor vannak most ilyen gyereknevelesre alkalmatlan szakmak, pl bolti elado, tanar, gepkezelo, ugyfelszolgalatos, gepkocsivezeto, raktaros, apolono, ne vallaljon mar gyereket, mert meg a vegen ide jon rini mint a vietnami taknyosmalac. Menjen mindenki szepen it-snak, konyvelonek, mernoknek, ha csaladot akar.
Az a nagyobb baj, h. a gombhoz szabjatok a kabatot. A kerdezo eseteben meg akkor is, amikor mar reg fenn vannak a gombok, leforditva: minden adott a babahoz.
28: én ismerek sok olyat aki a szinte semmire szül
min.bér, lakhatás a szülőknél, életcél nulla, de hát ráér putty egy gyerek! de ezek szaporodnak, aki értelmes és gondolkozik az meg egyet se mer!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!