Feleségemmel azon vitatkoztunk hogy szerintem ha valaki megkap egy munkát az sokszor szerencse is, és nem csak tudás függvénye? Neked mi a véleményed erről?

Nem mindegy, hogy milyen ágazatban. Sokáig hangoztattam a férjemnek, hogy mennyire kellenek a jó kapcsolatok egy jó munkához, és hogy nagyon függ attól is, hogy felvesznek-e valakit, hogy milyennek találják a személyiségét, míg ő mondta, hogy elsődlegesen a szaktudás számít, és minden más csak ezután jön. A korábbi szakmában, amiben dolgoztam, ott a kapcsolatok és a személyiség jobban számított, de amióta pályát váltottam, rá kellett jönnöm, hogy neki is igaza van. Például az ő szakterületén tényleg nem kérdeznek fölösleges hülyeségeket az interjún (mondd el három negatív tulajdonságodat), hanem be kell mutatni a tudásodat, és mivel munkaerőhiány van, azokat is sokszor felveszik, akiknek nagy a tapasztalata, de esetleg nem olyan szimpatikus a személyisége (igaz, ha nagyon nem válnak be, akkor kirúgják, de ehhez tényleg nagyon olyannak kell lennie).

Meg voltam döbbenve én is, mikor interjúztattak, hogy kizárólag a tudásom számított. Amiről írsz, az olyan szakmákban múlik a szerencsén, amikre nagy a túljelentkezés, hiszen valami alapján tényleg el kell dönteni, hogy kit vegyenek fel.

én még csak másfél éve dolgozom úgy mint a felnőttek, így csak saját példát tudok mondani. én úgy kerültem oda, ahol most dolgozom, hogy a gyakorlati helyen egy kolléganő beajánlott és megadta a telefonszámom a főnöknek és pár hét alatt(még a szakvizsga előtt voltam mikor ez történt) "nyélbe ütöttük". viszont volt egy másik hely is, oda ismerős által mehettem volna.

Nemrég jött egy frissen végzett főiskolás is, hogy dolgozni szeretne nálunk és mivel volt szabad státusz így ő is szinte egyből fel lett véve.

sajnos sok összetevős ez a dolog, hogy kit hova vesznek fel. kellenek kapcsolatok, megfelelő végzettség stb.

"Írtam,hogy egyforma tudású emberek,hsonló szakmai tapasztalattal,azonos diplomával,azonos 2 idegen nyelvisemrettel."

Persze meg légmentes térben. Ilyen egyszerűen nincs, hogy mindenki teljesen egyforma.

Egyébként nyilván terület függő a szerencse és a tudás aránya.

Külső/szimpátia, majd a ezutan jön a tudás..

A szerencse pedig kell, mindegyik eészéhez...

Hogy jó állas legyen

Hoyg oylan ember interjűztasson, akinek szimpatikus az ember...

A tudás a legutolsó, max az öneletrajznal kiszanálják, de még az sem biztos...

Én interjuztatok, el sem olvasom az öneletrajzokat, nem érdekel, kép, és életkor alapjan döntöm el behívok-valakit, a többi az szimpátia, a zöbbit megtanítom neki, ha akar tanulni.

Egy nem intelligens ember nem lesz szimpatikus, mivel napi zöbb őra szoros együttműködésr, csapatmunkara keresek embereket, és én képzem őket ki, ezert megvalogatom kivel szeretnék együtt dolgozni, nem könnyű.

Nalama. Szerencse ha így nevezzük, fontos, hogy olyan ember lepjen be az ajtőn, aki szimpi és akinek én is az vagyok.

12-es vagyok, igazad van, valóban, ahol 40 pont ugyanolyan emberről van szó egy állásra jelentkezéskor, ott valóban szimpátia/szerencse/akármi dönt.

Ezért kell elmenni egy olyan területre dolgozni, ahol nem kell ennyi ejlentkezővel versenyezni:) Az pedig, hogy valaki milyen területen dolgozik, az nem szerencse kérdése, ilyen értelemben az, hogy valaki talál-e munkát, az saját magán áll. Az általad leírt esetben viszont valóban a szimpátia dönt, de tényleg csak abban a hermetikusan lezárt esetben, amikor nem különbözik a tudásuk semmiben.

De ha mondjuk egy fejlesztői állásra jelentkezik valaki 40 másikkal együtt, és az egyik programnyelvhez kicsit jobban ért, mint a többi, vagy többet foglalkozott vele, mint a többiek, akkor a tudása is szerepet fog játszani abban, hogy felveszik.

De 40 egyforma tojásból nyilván véletlenszerűen választ ki az ember egyet:)