Feleségemmel azon vitatkoztunk hogy szerintem ha valaki megkap egy munkát az sokszor szerencse is, és nem csak tudás függvénye? Neked mi a véleményed erről?

Végeztek kísérletet is ikerekkel. Tök egyformák voltak.

A non-verbális jelekkel és a jól felépített beszédstílusával adta el magát az egyik. Míg a másik nem figyelt ezekre, monta ami eszébe jutott.

De szerintem magyarországon inkább ismerős kérdése az elhelyezkedés. Ha nincs protekciód sehol, akkor az nagy hátrány.

Behívtak állásinterjúra, minden vizsgának tökéletesen megfeleltem, a nő már tárcsázta is a főnöket, hogy felvegyen, de nem érte el. Aztán nem hívtak vissza. És nem meglepő módon az igazgató csókos haverja került a meghirdetett állásba, soron és tesz nélkül :P

A felvételis egyszerű szimpátia alapján dönt. Arról fogalma sincs, hogy alkalmas-e az ember a feladatra.

A felvételizőnek meg szerencséje van, ha őt veszik fel.

A tudás itt nem játszik, max késöbb amikor kiderül, hogy az ember nem tud megfelelni az irreális elvárásoknak.

Ha látszatra azonos a tudás és a tapasztalat, akkor a megjelenés, a fellépés és a kommunikációs készség dönt általában. Hogy ennek mennyi köze van a szerencséhez, az kérdéses.

Persze ez mind csak akkor áll fent, ha nem vesszük figyelembe, a rokoni szálon, protekcióval, természetbeli ellenszolgáltatásért vagy egyéb hasonló módon megszerzett állásokat.