Ti elmondtátok a szüleiteknek a terveiteket?

Természetes, hogy a rokonok és szülők is gondolják, hogy majd akartok babát. De majd elég akkor szólni róla, ha már megfogant :)

Addig legyen ez a ti kettőtök dolga,mert lehet bele akarnak majd szólni.

Szerintem sejtik, hogy szeretnétek családot alapítani! :)

ha íbrod a kérdezgetést, akkor mondd el. Én pl.agyfrászt kapok a sok mikor lesz esküvő, mikor lesz már gyerek, mikor lesz kistesó stb kérdésektől, ez olyan magángy, ami kettőnkre tartozik.

MIndenki mással majd akkor osztom meg, ha van mit megosztani! Úgy értem a szexek gyakoriságát, pozíciót, már megint megjött menstruációt biztosan nem mondogatnék senkinek sem.

Én azért nem mondanám el, mert túl sok példát láttam már arra ismeretségi körben, hogy amikor a tágabb értelemben vett család is be van avatva ezekbe a dolgokba, aztán pedig hiába vár a pár éveken át a babára, akkor az ezzel járó lelki megpróbáltatásokat és stresszt tovább súlyosbítja, hogy a szülők, rokonok részéről ott a nagy várakozás, hol tapintatos, hogy kevésbé tapintatos kérdezősködés, rosszabb esetben pedig a kéretlen tanácsok osztogatása.

Egy ilyen helyzetben levő harminc feletti nőtől hallottam, hogy már legszívesebben szó szerint felrúgná azokat, akik "merő jószándékból" osztják neki az eszüket arról, hogy mit kéne még kipróbálni, vagy arról, hogy biztos az a baj, hogy nagyon rágörcsölnek, közben fogalmuk sincs milyen érzés 6-7 éve hiába reménykedni, kivizsgálásokra járni, stb., mert ők soha nem élték át.

Egyébként természetes, hogy az örömteli tervezgetés fázisában szívesen megosztanád a jó hírt a leendő nagyszülőkkel. De azt azért szerintem érdemes végiggondolnod, hogy ez az információ biztosan megmarad-e azon a körön belül, akiknek te szántad, vagy - minden rosszindulat nélkül, örömükben - ők aztán előbb-utóbb megosztják a tágabb rokonsággal, barátnőkkel, munkatársakkal, szomszédokkal stb., és ha igen - amire már nem lesz befolyásod - akkor ez zavarni fog-e benneteket.

Nekem egy örök életre tanulság marad, hogy jópár éve, amikor a lépcsőházunkban lakó házaspár babát várt, az egyik nyugdíjas férfi szomszéd lelkesen újságolta nekem, hogy ő már mondta Lacinak (a férjnek), hogy nem olyan bonyolult dolog az a "gyerekcsinálás", nekik hipp-hopp sikerült mind a két gyerek, csak szóljon, ha tanács kell (és gondolom, ezt viccesnek érezte) aztán még elújságolta nekem, hogy végül nem lombikkal lett ám a közös szomszédaink gyereke (én azt sem tudtam, hogy voltak előtt sikertelen lombik programokon). Én teljesen ki voltam rajta akadva, hogy - akárkitől is tudja ezeket a dolgokat - miért mond el nekem ennyire privát szférába tartozó dolgokat másokról, amihez szerintem nekem semmi közöm, neki meg a jelek szerint tök természetes volt.

Nem tudom, hogy kitől tudta ezeket a dolgokat, de akár a leendő szülőktől, akár az ő szüleiktől, akikkel már évek óta jóban volt ő és a felesége, de szerintem óriási tapintatlanság másnak a bizalmával visszeélve továbbadni ilyesmit, ami szerintem két ember legszemélyesebb magánügye.

Lehet, hogy csak én vagyok túl érzékeny, de nekem marhára nem hiányozna, ha egy fél lakóközösség témája lenne, hogy mi mióta várunk gyerekre, ha nincs, miért nem lehet, vagy hogy a mi gyerekünk hogyan fogant meg, természetes úton, vagy éppen lombik programmal.

De minden család más, és ha ti úgy tartjátok jónak, hogy időben megosszátok ezt a hírt a családdal, akkor a saját érzéseitekre hallgassatok.