Nektek ez meghívásnak számít a párotok barátaitól?
Szóval az a helyzet, hogy a párom barátaival nem túl jó a viszonyom. Olyan semleges lenne, hogy tudjuk ki a másik, de nem beszélünk soha semmiről, mert nem ismerjük a másikat. Ezzel nem is lenne semmi gond, de az én párom barátai többször séretettek már meg, sokszor levegőnek néznek, nem veszik figyelembe hogy a páromnak a barátnője vagyok, nem is vesznek számításba, soha, máskor meg kiskutyaként kezelnek.
Nah és ebből a kiskutyás dologból jutunk el az érdemi részhez. Sokszor van olyan, hogy éppen a barátommal vagyok, és telefon az egyik haver, hogy x helyen x időben lesznek, és menjen már a barátom. Se kérdés hogy mit csinál, van-e programja, ráér-e, csak hogy menjen már. Amikor azt mondja, hogy velem van, akkor két dolog történik általában. 1.győzködik hogy de menjen már velük. 2.azt mondják hogy "hozhatod őt is". A barátom szerint ezzel "hívnak" engem is, nem mondanák, ha zavarnék/nem akarnának látni. De nekem inkább azt jelenti, hogy én vagyok a kiskutya, amit ha a barátom nem tud otthonhagyni, akkor vigye el nyugodtan, mert ott is ellesz majd. Nekem ez egyáltalán nem meghívás, ez inkább sértő számomra, hogy emberszámba se vesznek és azt mondják ha meghallják hogy a barátom velem van hogy "gyerTEK el".
És ez nem egyszeri eset, mindig ezt mondják a barátomnak ha megtudják hogy velem van és nem akar/fog itthagyni miattuk
Én vagyok túlérzékeny, vagy igazam van? Számotokra ez meghívás?
válasza:Ha én a barátomnál vagyunk, akkor neki meg a legjobb barátjának is annyi a beszélgetése, hogy
- vp most?
- oké
és akkor felkelünk, felöltözünk és átmegyünk hozzá :D Miért kéne külön téged meghívni, ha a barátodnak telefonáltak, és nem is tudták alapból, hogy ott vagy? :D
Lehet csak engem nem irritálnak a tróger haverok, de én így tök jól elvagyok velük. Ha téged nagyon bánt, szólj a barátodnak, hogy beszéljen velük, a pasim társaságában is volt olyan barátnő, aki hasonlóan gondolkozott mint te, akkor megszokták hogy vele kicsit figyelmesebben beszélnek. De szerintem nem kéne ebből ügyet csinálni, a pasik lazábbak mint a lányok, szerintem.
válasza:Szerintem is túlreagálod. Egy két részét legalábbis biztosan. Pl. mi a baj azzal, hogy 1 órával előtte felhívják? Vagy nem kérdezik meg, hogy egyébként van-e programja? A páromat este 10kor is megtalálják néha, ha nem később. Megkérdezik, hogy megy-e inni velük, aztán rám néz szomorú kiskutya szemekkel a párom, én meg bólintok egyet mosolyogva. Nem otthon vagyok olyankor, hanem bent a koliban, de hát menjen nyugodtan, feltalálom magam.
Volt már hogy engem hívtak fel a fiúk, hogy elengedem-e. Mondom persze, menjen, ha szeretne. :D
És nem mindig hívnak engem, pedig nagyon jóban vagyunk. De nem azért mert nem akarnak látni, csak nem feltétlen tudják, hogy épp együtt vagyunk. Aztán ha épp van kedvem menni, akkor én is felöltözök és én is elmegyek velük. Ilyen értelemben a 'hozhatod őt is' vehető meghívásnak.
Tehát sok részében lehetnél sokkal lazább is.
Emellett persze érthető, ha rosszul esik, hogy nem kedvelnek, de te amiket indoknak mondtál.. azok nem sértőek, egyszerűen csak nem foglalkoznak veled.
válasza:Hát basszus, menjél.
Mire vársz? Látatlanban imádjanak? Amúgy meg "illik" jóban lenni a párunk barátaival. Ismerd meg őket, ők is megismernek téged jobban.
"Hozhatod őt is".
Mégis mit mondjanak, ha nem is ismernek? Talán nemzetközileg elfogadott protokoláris meghívót vársz egy baráti összejövetelre? :)
Szerintem te krónikus önbizalom hiány és kisebbrendűségi érzés szindrómában szenvedsz. :)
válasza:Szia,
Én fiús közegben mozgom, mert ilyen helyen tanulok és mindenhol fiúk vesznek körül, szóval sikerült tanulmányoznom őket az elmúlt 2 évben.
Lazábbak, mint a lányok, nem akadnak fenn minden hülyeségen, nem kattog az agyuk és nem lelkiznek. Ha akarnak valamit, megmondják leegyszerűsítve.
A lányokhoz másképp állnak, egyből nem mernek annyira hülyülni velük, de még hónapok után sem nagyon, inkább megtartják a távolságot.
Nincs annyira ez a ki kivel hova megy dolog, max megemlítik, de nem gondolják túl, hogy valamit együtt kéne csinálni, nincs annyira klikkesedés.
Ha valakinek ott a barátnője, nem nagyon mernek hozzá szólni, csak elvannak mellette.
Fiúk mások, lazák, van, aki zavarban is van. Ha valakit nem bírnak, azt nem úgy mutatják ki, hogy nem szólnak hozzá.
Szerintem félreértettetek.
Én nem külön meghívást várok, vagy hogy "nemzetközileg elfogadott protokoláris meghívót" kapjak tőlük, csupán annyit, hogy ha megtudják, hogy velem van, és velem AKAR lenni a barátom, akkor azt mondják hogy "gyerTEK" ne pedig "odalökjék" a barátomnak hogy hát ha nem akar otthonhagyni akkor elvihet.
Én már nagyon sokszor találkoztam velük. Én próbálok összebarátkozni velük, múltkor is egy szórakozóhelyen találkoztunk, ők csak álltak mint a kukák, én próbáltam meg ismerkedni, barátkozni, de ők 2 mondattal elintézték és aztán megint kukák lettek.
Több sérelmem is van. Pl kifejezetten azt kérték a barátomtól szilveszterkor, hogy NE velem legyen, hanem velük mert év közben keveset vannak együtt, MERT ők keveset hívják a barátomat találkozni, ezért ne velem legyen, mert ŐK basznak a barátommal ténylegesen foglalkozni. Azért zavar, ha egy órával a találkozó előtt telefonálnak, mert olyankor elvárják, hogy a barátom engem otthagyjon (ha meg nem megyünk el akkor mérgesek), de ha a barátomnak kellene fél órát velem tölteni az "ő idejükből" akkor tiszta idegek, hogy mégis hogy képzelek ilyet hogy elviszem mikor velük lenne. Az egyetlen barátomnak rosszat mondtak rólam, szó szerint azt, hogy nekem az a bajom, hogy a barátom jóban van velük, holott erről szó sincs, nekem csak azzal van bajom, hogy tudják hogy velem van a barátomnak programja, mégis el akarják "csaklizni" állandóan, de fordított esetben nekem ezt tilos, akkor már megy a dühöngés hogy mégis mit képzelek.
Jah meg persze az is bánt, hogy nem foglalkoznak velem minimális szinten se. Mert mondom, úgy érzem hogy legalább egy kicsit jóban kellene lennem velük, hogy legalább a felszínes dolgokról el tudjunk beszélgetni ha úgy alakul, és ne az legyen hogy csak bámuljuk egymást, meg a barátom nem tud rendesen velük foglalkozni, hogy én ne csak egyedül ücsörögjek.
Így hogy menjek el velük? Nem akarom a barátom figyelmét magamra vonni egész este, hogy ne tudjon a barátaival is foglalkozni. De én se akarok ott ülni egyedül, csöndben, unatkozva mert olyanokról beszélnek amikhez én nem tudok hozzászólni (csajozás, család, problémák). Én meg hiába próbálok velük összebarátkozni, ők nem hajlandóak semmire. Nyáron még direkt programot is szerveztem velük, hogy hátha, de semmi se segít.
válasza:Nem tudom miért lep meg, hogy nem hívnak külön, amikor egyértelműen féltékeny vagy és tiltod tőlük a barátodat. Az ilyen hisztis barátnőket tényleg nem látják szívesen sehol... tudod ha jól ki lehetne veled jönni, akkor nem kérnék külön, hogy csak ő menjen szilveszterkor, stb., nem bántaná őket, hogy miattad nem megy sokszor. De egyértelműen kimutatod, hogy nem kedveled őket és az idegeidre megy, hogy a "párodnak" vannak barátai az életében, szóval nem csoda, hogy elegük van belőled.
Nagyon ellenszenvesen és hisztisen beszélsz, csak te forogsz a középpontban a te kis világodban, és elvárnád, hogy mindenki veled foglalkozzon. Aranyom, ez a való élet! A barátodnak vannak saját ismerősei, saját barátai, és teljes mértékben joga van arra is, hogy velük NÉLKÜLED is találkozzon, és hogy azok a barátok téged meg se hívjanak.
Jobb lenne, ha felébrednél és elfogadnád, hogy nem te vagy az egyetlen az életében, feladnád ezt a korlátozó magatartást, mert sok jóra nem fog vezetni...
válasza: válasza:Az pedig, hogy erőlködsz a programokkal, próbálsz kényszerből jópofizni, nem megoldás.
Engedd el a barátod, ne hisztizz ha felhívják őt fél órával hamarabb.
Miért csak én vagyok "leszólva"? Nekem nem szabad rosszul esnie, hogy a lefixált programunk maradjon el, de ők dühönghetnek, ha egyetlen egyszer kérek pár percet mikor arra járok? Miért csak én legyek toleráns, mikor ők azt a pár percet sem tudják elnézni?
Én nem tiltom egyáltalán a barátomat. Önként van velem, nem táblázom be. Mindig megkérdezem, hogy van-e kedve ekkor vagy akkor ezt-azt csinálni. Ha nemet mond, megértem és elfogadom. Az már nem az én bűnöm, hogy ŐK nem keresik a barátomat eleget. Nem mindenki tud rugalmas lenni. Én nem kényszerből jópofizok. Főleg, hogy az egyik fiú az osztálytársam is. Olyan jókat beszélgettünk korábban. Mintha engem hibáztatnának azért, mert a barátom velem AKAR lenni, és nem velük. Konkrétan így mondja nekik is, hogy bocs srácok, de a barátnőmmel AKAROK lenni. Az egy dolog, hogy rosszul esne, ha elmenne, de ezt meg is beszéltük egymás között, hogy ő se megy el, én se megyek el, csak ha baj van, mert mindkettőnknek fontos, hogy ha már megbeszéltük a programot, akkor úgy is legyen, mert neki is rosszul esne, ha én járkálnék el, mikor megbeszéltük hogy filmezünk. Szerintem valamit rosszul látsz kedves 17-es, mert én mindig kedves vagyok velük. Én teljesen tisztában vagyok vele, hogy vannak barátai, akik fontosak neki, sokszor én küldöm őt, hogy menjen találkozni. Szóval ezzel melléfogtál. Ráadásul pont a BARÁTOMÉRT törekednék arra, hogy legalább el tudjak velük felszínes témákról beszélgetni, mert ő maga mondta, hogy örülne ha néha velem is velük is lehetne egyszerre, de így nem igazán lehet ha nem tudok velük beszélgetni se. Szóval az se jön be, hogy csak magammal foglalkozok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!