Mit tegyek? Párommal 1,5 éve vagyubk együtt, mindketten elmúltunk 30-ak, így változni már nem nagyon fogunk.

szia!

az elsővel értek egyet. Az együttélésnek pont az az alapja, hogy két ember közös nevezőre jut(amit írtál is). Ha ez most nem megy, és "idegesít" a különbözőség , később se lesz jobb, sőt!

A lehető legrosszab amit teszel.

"inkább nem szólok egy kukkot sem,"

Vagy lépj ki vagy beszéljétek meg mi a gond és mindketten tegyet ellen

Ha azt írod, hogy nem tudsz és nem is akarsz megváltozni, valamint nem is érzed így jól magad, akkor szerintem nincs nagyon miről beszélni. Én voltam ilyen cipőben, de igazából csak az volt a baj, hogy akkor nem olyan emberrel voltam, aki miatt úgy láttam, hogy érdemes.. Azóta új párom oldalán, boldog feleségként és pocakomban a trónörökössel ez meg sem fordul a fejemben. Nem is kérdés, hogy én is engedek és ő is. Megtanultam bocsánatot kérni és kompromisszumokat kötni.

Mondjuk azt nem írom, hogy hagyd el a mostani párodat, hátha esetleg elsőként segítene egy hosszabb nyugodt beszélgetés az " én mit szeretnék, te mit szeretnél" .. aztán ha ez nem vezet eredményre, akkor ráérsz további lépéseken gondolkodni.

Ha valaki nem hajlandó egy másik ember kedvéért változni, alkalmazkodni, kompromisszumot kötni legalább ilyen apróságokban, mint hogy milyen színű legyen a fal, vagy hogy mit nézzenek a tv-ben, az magát jobban szereti, mint a társát, vagyis nem szeret eléggé.

Én a férjemmel ugyanígy vagyok, hogy teljesen más az ízlésünk, és a nemi különbségekből is adódik, hogy egy nőt másféle programok érdekelnek, mint egy férfit. Ez így természetes. Mi egy képet szerettünk volna venni a falra. Két és fél órát töltöttünk el a galériában, átmustráltunk négy katalógust (igencsak vastagak voltak), és láss csodát, a végén találtunk egyet, ami mindkettőnknek tetszett. Én nem kezdtem el hisztizni, hogy nekem az a másik kell, ami neki nem tetszik és ő se sértődött meg, amikor én szavaztam le az ő "tökéletes" választását. Így megegyeztünk egy olyanban, amit mindketten szívesen látunk majd a falon, még akkor is, ha egyikünknek sem az volt a kedvence. És ez így van mindennel. A végén úgyis találunk olyat, ami mindkettőnknek megfelel, csak több időbe tart, mint másoknál. De sose adjuk fel. Az esti filmnél pedig meg lehet egyezni: "jó, most nézzük a teniszt, de holnap én választok egy jó kis vígjátékot!"

És erre megtaníthatod a párodat is. Nem mindenkinek jutnak ilyen egyszerű megoldások az eszébe, amikor el van foglalva a maga sérelmével, hogy már megint leszavazták.

Ha valaki erre végképp nem hajlandó, az jobban teszi, ha egyedül marad és akkor élheti szabadon a maga életét, egyúttal lehetőséget adva a "volt" párjának a boldogságra egy olyan nő mellett, aki hajlandó áldozatokat hozni.

először csak abban nem értetek egyet h milyen színű a fal, aztán meg már komolyabb dolgokban és a végén már úgy mászkáltok egymás mellett a lakásban, mint két idegen.........tapasztaltam....sajna

ebben a helyzetben még le lehet ülni és meg lehet beszélni, h figyu nekem ez probléma és szerintem kérjünk segítséget....már persze ha fontos nektek ez a kapcsolat és mindketten akarjátok folytatni

nem vagy hisztis mindössze annyi, ha elkezdődik egy ilyen mókuskerék, nem lehet belőle kiszállni, mert egyik sem akarja alább adni...ez normális, de nem vezet semmi jóra....sok sikert!!!

Nem megváltozni kell, hanem tudni alkalmazkodni. Adott esetben feladni a saját akaratot a másikért. Megtalálni a közös nevezőt. Sőt: hajlandónak lenni arra, hogy megkeresd a közös nevezőt. Ez nem lesz jobb mással sem. Ha meg később megtallod a tükörképedet, akinek mindenben ugyanaz a véleménye, mint neked, akkor baromi unalmasnak fogod találni.

"Sajnos kezdek ott tartani, hogy szívesebben vagyok otthon, a szüliemmel, kutyáimmal és csinálom azt amihez kedvem van" Ha ezt akarod, akkor neked nem való társ, legalábbis nem emberi társ. Elég a kutya, amelyik rajtad csüng és issza minden szavadat, meg a szüleid, akik körülötted ugrálnak.

Én is elmúltam már 30 meg a párom is, amikor összekerültünk. Ráadásul elég különbözőek vagyunk. Viszont sikerült megtalálnunk ebben az előnyöket: nagyszerűen kiegészítjük egymást. Pl idegesíthetne, hogy kérdezek valamit, és ő csak két nap múlva tudja a választ, mert addig gondolkodik rajta - de nem húzom fel magamat, mert ugyanez a tulajdonsága nagyon is előnyös akkor, amikor valamit (pl hűtővásárlást) alaposan át kell gondolni, én meg azonnal döntenék, de rendszerint elhamarkodottan. Ellenben amikor tényleg gyorsan kell dönteni, akkor meg kettőnk közül én vagyok erre képes, és nem totojázom, mert nincs arra idő.

Szóval azt javaslom, hogy próbáld meg meglátni a párod első látásra negatív tulajdonságaiban is a jót, a hasznosat, a hozzád illőt. Meglehet, hogy nagyot fogsz csodálkozni. :-)