Ti hogy csinálnátok? Jogosan esik rosszul?

Az ilyen jellegű kérdéseknél általában a gyerek pártján vagyok, hogy az ő érdekeit kell nézni és hozzá kell jobban alkalmazkodni, de jelen esetben azt mondanám, hogy ebben az esetben teljesen jogos, hogy ti külön felköszöntitek, ha már az ex akkorra tette a zsúrt. Amúgy ez milyen szülinap lesz? Barátokkal játszóházas vagy családi otthon?

Utóbbi esetben direkt kics. szés veletek, ha az előbbi, akkor az előfordulhat, hogy a kiválasztott játszóházban közlik, hogy x nap 3-kor van még szabad hely és kész, de ebben az esetben nem akkora tragédia, ha apuka nem megy. Én is voltam már olyan játszóházas bulin, ahol az apa nem tudott jelen lenni és mi vagy egy nagymama segítettünk teríteni.

"mert az exneje elkezdte cseszegetni, hogy mégis milyen apa ő, hogy nem megy el, amikor a gyerekéről van szó, és képes háttérbe szorítani a "saját vérét" miattam"

A vőlegényed nem kérdezte meg a volt feleségétől, hogy mégis milyen anya ő, hogy nem teszi át egy másik napra a születésnapi zsúrt, hogy az apuka is ott lehessen, amikor a gyerekéről van szó, és képes a saját gyerekének az érdekét háttérbe szorítani a saját kényelme (vagy fogalmam sincs, milyen más fontos érdekei) miatt?

A helyedben ezeket a kérdéseket tenném fel magamnak:

A mi esküvőnk időpontja volt-e előbb kitűzve, vagy szülinapi zsúré?

Mekkora az esélye, hogy a zsúr időpontja véletlenül került arra a napra?

A két esemény közül melyiket lehene áttenni másik napra némi rugalmassággal, ha a jószándék meglenne?

Nekünk járna-e nagyobb lemondással, ha az esküvő utáni délutánt nem együtt töltenénk, és kimaradna a közös ebéd is, vagy a volt feleségnek járna-e nagyobb lemondással, ha a szülinapot valamikor máskor tartanák meg, hogy a gyereke édesapja is ott lehessen, és ne ilyen áron?

Ha a feleség mégsem teszi meg, hogy rugalmasságot tanúsít (amit szerintem elég nehéz lenne másnak tulajdonítani, mint egyszerű rosszindulatnak és veletek való szándékos kiszúrásnak, ahogy már többen leírták előttem), akkor ha a vőlegényem most nem tud, nem akar vagy nem mer nemet mondani, akkor a későbbiekben vajon hol tudja vagy akarja majd meghúzni az a bizonyos határt.

A közös életünkre milyen hatással lesz, ha folytatódik ez a hozzáállás a volt feleség részéről, és lesz-e bármi eszköz az én kezemben, hogy meghúzzak egy határt, ha a férjem nem fogja egyértelművé tenni, hogy nem vevő a volt felesége manipulatív játszmáira?

"És erre az anyja közölte velünk, hogy hát ő már megbeszélte a gyerekkel, hogy akar-e jönni és a gyerek nem akar. (Mi az, hogy a nevünkben, helyettünk beszél vele?) Ezen rágtunk be végleg, és ekkor döntöttük el, hogy jó, akkor tényleg senki sem lesz ott, csak a tanúk."

Érthető, hogy berágtatok, de a volt feleségre rágtatok be, meghívni viszont a vőlegényed gyerekét szerettétek volna - ha esetleg nem teljesen az helyzet, amit a feleség mond, akkor őt fosztjátok meg valamitől.

Nem tudom, hogy hány éves, és nyilván azt sem tudhatom, hogy valóban nem akarna-e elmenni, de szerintem a történtek után érdemes lenne a férjednek beszélgetni vele, és - anélkül, hogy bármi rosszat mondana az édesanyjára, vagy arra, ahogy ezt a helyzetet kezelte - elmondani, hogy ti szerettétek volna (szeretnétek?) meghívni az esküvőre, és azt is hogy miért, és meghallgatni, hogy ő mit mond.

Én legalábbis hasonló helyzetben fontosnak tartanék egy ilyen tisztázó beszélgetést, elsősorban a gyermek érzései miatt, másrészt azért, mert szeretném elkerülni, hogy 1-2 év múlva esetleg azt kelljen hallgatnom, hogy milyen apa vagyok, még az esküvőre sem hívtam meg a saját gyerekemet annak idején, annyira nem fontos nekem, hogy életem egy ilyen fontos eseményéből kihagyom. (Nyilván nem az zavarna elsősorban, hogy a volt párom ilyeneket mond, hanem az, hogy - ha van annyira rosszindulatú, amit a szülinapi zsúrhoz való hozzáállása sejtet - akkor simán tudja úgy tálalni a gyereknek, hogy elhiggye, és kellőképpen fájjon neki.)

De az is elképzelhető, hogy egy kisgyerek valóban nem akar elmenni egy ilyen helyzetben az esküvőre, mert az ő kis világában apa és anya tartoznak össze. Mindenesetre szerintem érdemes lenne az édesapjának erről beszélgetni vele, - még ha nyilván nem is könnyű - egyrészt hogy ne csak az anyuka, hanem az ő gondolataival és érzéseivel is tisztában legyen, másrészt azért, hogy a gyerek az igazságnak megfelelő verziót (is) hallja a meghívásról, ne csak egy olyan verziót, ami esetleg akarva-akaratlanul torzult némileg.