Jogos, hogy kicsit rosszul esik?

Hát igen, ezért vagyok én annak a híve, hogy ajándékozás előtt beszélje meg a család, ki mit szeretne.

Nem lehetne becserélni valami másra? Vagy végszükség esetén eladni, de ebből biztosan sértődés lenne. Azért próbálj meg őszintén beszélni vele erről, mert különben jövő karácsonyra is valami számodra használhatatlan dolgot kapsz.

A gyerekeinknél sokat használtuk, amikor kicsik voltak és megfáztak... Türelem, és hasznos lesz! Akkor majd megköszönöd anyukádnak.

Jövőre csinálj egy kívánságlistát, tedd ki a hűtő oldalára, hogy választhasson belőle...

Idén karácsonykor nálunk egy ezresben volt fejenként az érték limitálva, így senki nem vett drága butaságot.

KOmmunikáció!!!

Nálunk a nagyi ilyen. Mindig pizsamát vesz, ráadásúl műszálasat, ami olyan kényelmetlen mint állat.... Mindig mondtuk neki, hogy helyette vegyen inkább pamutzoknit vagy kesztyűt, de nem, ő pizsamát vesz minden évben.

Nem hasznája senki, ott porosodik a szekrénybe. Szerencsére tud arcról olvasni és látta h nem tetszett. Azóta mindig megbeszéljük, hogy kinek mi lesz az X értékbe. Te is próbáld meg megdumálni anyuddal. Fesztiválbérlet helyett valami okosabbra is kltheted (ahogy írtad, pl ruhákra)

Megértelek, de azért ne bántsd meg őt.

Jövőre közöld vele előre, hogy mit szeretnél, mert ezek szerint (sajnos) nem ismer téged eléggé...

Megértem... én 18. születésnapomra egy kuéont kaptam, ami beváltható volt jogsira. Nagynénémék ajándéka volt, elvileg bármikor beválthattam volna. A bibi az volt, hogy soha életemben nem akartam autót vezetni, egyáltalán nem akartam jogsit, ellentétben sok korombelivel. Nem örültem neki, de eltettem a kupont, hogy majd beváltom mikor szükség lesz rá.

Ez áprilisban volt, erre nyáron jött egy "soha vissza nem térő alkalom", a szomszédos faluban kresz oktatás. Rá lettem beszélve, mert hogy "ezt nem szabad kihagyni". A hátam közepére sem kívántam, de nem tehettem mást, belementem. Megcsináltam a kreszt, ősszel elkezdtem vezetni. Az oktatóm egy paraszt volt, fel sem készített rendesen, elzavart vizsgázni a harmincadik óra után. Megbuktam. Nagynéném kijelentette, hogy nem fizeti ki a pótvizsgát, nekünk meg nm volt rá pénzünk. Ez ment egy évig, majd nagynéném mégis kifizette, de akkor már kiestem a gyakorlatból, és minimum 10 órát kellett volna még vennem plusszba, ez 5 alkalmat jelentett. Ő kifizetett 4 órát, azaz 2 alkalmat. Gondolhatod mire volt az elég egy év után. Újra megbuktam, közben ők fújták, hogy itthon is tudnék gyakorolni az autón, és nem tudtam velük megértetni, hogy amit itthon falun tudok a kocsival csinálni, azzal nincs problémám. Nekem a városban lévő forgalmi helyzetekre volt szükségem, hogy megszokjam, de azt meg ugye jogsi nélkül nem lehet, csak ha ül mellettem egy oktató.

Kifizettük a 3. pótvizsgát saját zsebből, meg mellé egyetlenegy alkalmat. Itt már tudtam, hogy vége, elúszott közel 200 ezer forint, mert nem hagytak rendesen felkészülni. Így is lett. Elb*sztam nagynéném közel 200 ezer forintját. Rohadtul érzem magam miatta a mai napig, de azt is tudom, hogy nem csak az én hibám.

Nálam ezt szülte a vaktában ajándékozás. Nagyon örülnöm kellett volna neki, sok ember összetenné a két kezét ha ilyen ajándékot kapna, de nekem csak egy nyűg volt...

20L