Miért nem tudják a családanyák (esetleg családapák) lazára venni a karácsonyt?

Egész gyerekkorom azzal telt, hogy Anyám bezárkózótt a konyhába, Apám meg takarított. Mi meg csak kaptuk a szidást, hogy "még karácsonykor sem erőltetjük meg magunkat".

Felnőttem és a férjemmel az első karácsonyt én is az otthoni mintára csináltam, agyonfőztem magam, ugyanolyan feszült karácsonyunk lett nekünk is. Utána tudatosan változtattunk.

Most már van egy gyerekünk is és valami hihetetlen lazán vesszük a karácsonyt. A legtöbb rokonnal már az előtte való hetekben karácsonyozunk, vacsora valami nagyon gyors egytálétel, takarításra pl idén nem is jutott idő, hát nem takarítottunk (máskor is lehet takarítani, nem csak karácsonykor). Felkeltünk, egész nap játszottunk a gyerekkel, sétáltunk egy nagyot, együtt fát (próbáltunk) díszíteni, majd egy egyszerű vacsora, ajándékbontás, fényképeztünk össze-vissza, iszogattunk bort már reggeltől és sok-sok játék a gyerekünkkel stb.

Tényleg most így karácsony harmadnapján teljesen kipihent, nyugodt mindenki, élvezzük az együttlétet semmi feszültség nincs. Meg is egyeztünk, ez az eddigi legjobb karácsonyunk és jövőre még lazábban fogjuk venni. Én ilyen családi hagyományt akarok teremteni nálunk, hogy a karácsony napjai csak az együttlétről és pihenésről szólnak, úszhat a ház, üres lehet a hűtő (max rendelünk pizzát) de inkább egész nap élvezzük az együttlétet. Ez mindhármunknak tökéletesen megfelel, a család többi tagja meg megértő (vagy nem megértő de elfogadja).

Nem értem, mások miért nem lazítanak a karácsonyi feszültségen? (nem pont így, de akárhogy)