Mit tehetnék ebben az esetben? Van kiút?
14 éves lány vagyok.
A családom romokban...édesanyám rákos (megmondták nekünk, hogy pár éve van hátra), de még így is örökké veszekszik apukámmal. A nővérem nem csinál semmit, egész nap csak engem szid.
Év elején azt gondoltam, érdemes beletemetkeznem a munkába...de talán túlvállaltam magam. Kitűztem magam elé célul, hogy egy nagyon erős gimibe felvételizek. Minden nap van valami különórám, mert rengeteg matekversenyre (meg kémiára, bioszra, fizikára, satöbbire) jelentkeztem. Itthon csak azt látom, hogy ki hogy veszekszik kivel... mikor a barátaimmal próbálok erről beszélni, mindig másra terelik a témát. Néha úgy érzem, már végképp egyedül maradtam. Senkitől sem kérhetek segítséget. Néha rám jönnek afféle sírásrohamok, féltem anyát, néha pedig... nem is tudom. Érzéketlen vagyok a külvilágra. Mintha csak egy monoton szürkeségben lennék, de közben próbálok megfelelni mindenkinek...a nővéremnek, anyának, a tanároknak, a barátaimnak...de egyszerűen úgy érzem, kezd kiesni az irányítás a kezemből. Napi 5 órát alszok, egyre fáradtabb vagyok, és még abban az öt órában is csak "rémálmaim" vannak (tudom, hogy gyerekesen hangzik, de igaz).
Van ebből kiút? Vagy törődjek bele? Úgy érzem, ez a mélypont...nem bírom tovább.
Szia!
Legyél erős, bírnod kell! A családod így éli meg ezt a rossz hírt. Segítsetek egymásnak, szeressétek egymást, és éljetek békében, együtt, amíg lehet! Nagyon sajnálom Anyukádat :(:(
Ha gondolod, írj, beszélgethetünk, szívesen meghallgatlak és segítek, ha tudok. Addig is kitartást, és vigyázz magadra!
17/L
Valóban túl hajtottad magad, ennyi idősen bőven több pihenésre lenne szükséged. Szerintem mindenképp próbálj meg nem mindenkinek megfelelni és sokkal többet aludni, kikapcsolódni, mert így nem sok jóra számíthatsz.
Fejlődésben van a szervezeted, legalább 8 óra alvásra szükséged lenne, de én emlékszem ennyi idősen képes voltam akár 10-12 órákat is aludni, ha hagytak.
Sok jót nem mondhatok,csak hogy pihenj rendesen,és szeresd a családodat.Nem minden barátra számíthatsz a bajban,ez látszik is az írásodról.Koncentrálj magadra, szüleidre,nővéredre.Mindenkivel meglehet találni a közös hangot,csak ez nagyon kemény munka.Én is voltam hasonló helyzetben,bár már idősebb voltam mint te,de apám olyan kezelhetetlen,hogy nagyon nehéz volt helyt állnom.
Tarts i
ki,és aludd kimagad legalább hétvégen.
a helyedbenpluszban még annyit kérnék, hogy felvenném a kapcsolatot a helyi családsegítő szolgálattal, akik foglalkoztatnak pszichológust is, ő térítésmentesen tud neked segíteni, 24 év alatt ez ingyenes. Fel tudsz erre készülni egy szakemberrel, talán valamilyen lazítási technikákat is elsajátítasz, és nem utolsó sorban ki tdod beszélni a problémáidat. Közben pedig fejlődsz lelkileg. Ez egy óriási tragédia, de nem felejtsd el, hogy mindenki annyi terhet kap az életben egyszerre, amit még éppen elbír! Ez mindig maradjon észben. Lehet azért kapod ezt most, hogy később egy erős gimibe menj, hogy onnan egy jó egyetmre, pl. orvosnak, és a saját tragédiád által emberek ezreit mented meg.
Beszélgess anyukáddal sokat, készüljetek együtt fel, és találd meg a saját hited a hall utáni életben, bármi legyen az reinkarnáció, különböző vallások, stb így könnyebb lesz elfogadni, és feldolgozni.
Szia!
Először is nagyon bátor dolognak tartom, hogy egyáltalán írtál ide. Egy kicsit tényleg magaddal is kéne foglalkoznod, mert ha "nehezebb" idők jönnek, már tényleg nem lesz erőd. Próbálj meg egy kicsit kikapcsolódni, főleg ha a barátaiddal vagy, akkor ne csak "testben" legyél velük. Nem hiszem, hogy érzéketlenségből váltanak témát, inkább szerintem ők is próbálják elterelni a figyelmedet, hogy fel tudj egy kicsit szabadulni. Nem azt mondom, hogy ez könnyű, főleg 14 évesen ennyi problémával megküzdeni, de ahogy látom, te egy nagyon erős lány vagy, aki meg fogja ezt oldani magában. Nyugodtan fogadd el a segítséget is, jó ha ilyenkor csak ki tudod beszélni magadból a gondjaidat, főleg olyan embernek, aki meg is hallgat, meg is ért, és esetleg még tanácsot is tud adni. Nagyon sok erőt kívánok Neked és kitartást!
Mindenkinek köszönöm a választ...igazság szerint...nem tudom, mennyire volnék képes megnyílni ilyen szempontból egy teljesen idegen ember előtt, a kérdést is nehezemre esett feltenni, szégyellem ezt a lelki gyengeséget, szégyellem a hibáim...
De mindenképpen próbálok erős maradni.
Ne szégyelld!
Már az hogy itt felmerted tenni a kérdésedet nagy bátorságra vall4
Támogassátok egymást hiszen ez az időszak nem csak neked de a családod többi tagjának is rendkívül terhes!
Kitartást és szebb napokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!