18 éveseknek albérlet, kocsi, benzin, iphone6? miért érdemli ezt ki?

A fiam is elit iskolába jár. Náluk is ugyanez a helyzet. Mi (férjem és én)bérből-fizetésből nem tudjuk neki megteremteni mindezeket.Örültünk , hogy a külföldi osztálykirándulásait, ballagási öltönyét kitudtuk fizetni. Sőt! A fiam még zsebpénzt sem kap! Ha kér pénzt, mindig adunk neki.Szokott ő is zúgolódni, de végül elfogadja, hogy ez van.

A családunkat nem válogathatjuk meg. Bele születünk. Annak idején a mostani 40-es korosztálynak sem volt mindene meg: iphone6, márkás ruhák, KOCSI??????? :DDDD még biciklire is várnunk kellett. Banánt sem tudtam zabálni, mert nem volt a boltokba! Mégis felnőttünk. Akkoriban is voltak gazdag kölkök, akiknek volt kvarc órájuk, mégsem irigykedtünk. Tudomásul vettük, hogy szüleinknek nem telik rá, és nem nyaggattuk őket. De ez így is volt rendjén. Ha mindent megkapnánk nem kéne sokat várnunk rá az sem lenne jó. Nem lenne mit megbecsülni.

Sajnos mostanra elcseszett egy világban élünk és ez csak mindig rosszabb lesz. Mára ott tartunk, hogy mindig még többet akarunk, majmoljuk a másikat és azt kevést ami jut nem tudjuk megbecsülni.

Lehet hogy szegényebben te boldogabb családban élsz, mint az osztálytársaid.

Ez nem érdem kérdése.. A szüleik megtehetik és igyekszenek segíteni a gyerekeiket. Persze fontosnak tartom, hogy ne úgy neveljék a gyereket, hogy minden megkap, amikor csak akar, és végül nem értékel semmit sem. Ez nem jó. Viszont ha mindezek ellenére sikerül úgy nevelni őket, hogy megbecsülje ezeket, akkor az szuper dolog.

A testvéreimmel mindannyian kaptunk egy-egy kis lakást, abban élünk/éltünk, a diplomaosztós ajándék volt, hogy a nevünkre íratták a lakást és onnantól mi rendelkezünk vele. Ha kiadjuk, akkor az a mi bevételünk, ha benne lakunk, akkor szuper, mert nincs bérleti díj.

Emellett a szüleink úgy neveltek minket, hogy meg kell dolgozni mindenért, becsüljük meg a kicsit is.

Gyerekként nem kaptunk meg mindent, voltak határok, és értelmes felnőtt emberek lettünk mindannyian.

A problémádra sajnos egy megoldás van, bár nem akarod hallani..dolgozni kell.

Aztán persze türelmesnek kell lenned.

Tanulj tovább, válassz jól fizető szakmát, egyetem mellett már lehet dolgozni, aztán lediplomázol és normális pénzt is kereshetsz vele.

Sajnos neked a jólét később jön, mint a kérdésedben szereplőknek, de van rá lehetőséged hogy elérd.

Én is egyetemre járok, dolgozok mellette, próbálok minél hamarabb saját lábra állni, hogy a szüleimnek már egyáltalán ne kelljen támogatnia.

Kitartás, majd neked is lesz kocsid, lakásod, és szórakozásra, nyaralásra valód.

És egyébként továbbra sem értek egyet azzal, hogy a szegényebb családban élők boldogabban élnek...ezt a szerényebb körülmények között élők találták ki...jó lenne ha már végre megértenék az emberek, hogy attól még, hogy valaki tehetős családban él, még lehet nagyon boldog.

A páromnak vállalkozása van, saját maga főnöke, okos ember, nem dolgozza magát halálra, bőven jut ideje rám, a barátaira, szüleire és nagyon jól keres.

Ha gyerekünk lesz, akkor igyekszünk minden szükségeset megadni neki, később támogatni ahogy tehetjük..és attól, hogy lesznek szép ruhái még nem lesz boldogtalan.

(Hozzáteszem, én is így nőttem fel.)

Gondolom ez onnan jött amúgy, hogy a gazdag családban élők szülei nyilván halálra dolgozzák magukat és sosincs idő a gyerekre..magányos lesz, akivel senki se foglalkozik, és végül ő is egy egoista s..gfej lesz, aki nem becsüli meg azt amije van.

NA HÁT EZ HÜLYESÉG. A gazdagság nem feltétlen jelenti az időhiányt, a közönyt, a ridegséget, és a szeretet nélküliséget.

#12

Eddig csak a kérdésre és egy két kommentre ragáltam, most láttam, hogy a szüleid megtehetnék.

Hát ezt őszintén sajnálom így. A megoldás így mindenképpen az, amit először is írtam, hogy tanulj, legyen keresett szakmád, és végül te is megkeresed magadnak ezeket a dolgokat. Nem most, hanem pár év múlva, de megkapod.

#12

Igen, volt már egy diplomaosztóm, és igen, még mindig egyetemre járok.. msc. Sőt, ha ez megvan, akkor szeretnék egy 2. diplomát is, azt már levelezőn gyerek mellett. A munkát pedig 2. egyetemi évem után kezdtem.

Hozzáteszem, nem lett még a nevemre írva a lakás, mert az az msc elvégzése után lesz. Ez a testvéreimnél már megvolt, nálam még nem.

#12

Két gyerekem van és mind kettő megkapja azt, amit szeretnének. Előfordult már, hogy valamire nem volt a válasz, de azt meg is indokoltuk az apjukkal.

Lehet, hogy elkényeztetjük őket, de szerintem nem.

Jó tanulók (mind a kettő kitűnő), szót fogadnak, felelősségteljesek, tudják hol a határ, remek sportolók.

Már egészen kicsi korukban tudták, hogy csak akkor várhatnak el bármit, ha meg is dolgoznak érte.

A jogsit mind a ketten úgy tették le, hogy egész nyáron dolgoztak diákmunkásként. Végül azt a pénzt az első autójukba belefektettük (tehát lényegében visszakapták). Egyik sem kapott vadi új autót, mind a kettő elsőnek 8-10 éves autón szerzett rutint.

Nem rég kaptam egyébként új autót, a születésnapjukra (ikrek egyébként).

Szerintem azzal nincs probléma, ha egy gyerek tudja, hogy amiért megdolgozik, azt megkaphatja. Ez a való életben is így van a felnőttek életében. Mi is ha megdolgozunk a pénzünkért, akkor megkapjuk. Ha spórolunk és félreteszünk, akkor pedig megkapjuk azt, amit a kemény munkával elszerettünk volna érni.

Kedves 18-as, a való életben ez pont, hogy nem így van! Hány meg hány ember van csak az ismeretségi körömben is, akiknek hónapokkal el van maradva a fizetése! Meg pl. az egyetemen hány tanár csinálta azt a diákjaival, hogy elvégeztette velük a munkát, majdhogynem szinte megíratta velük a tanulmányt, majd kiadta a saját neve alatt, róluk egy szót sem említve! (Persze volt olyan is, aki korrektül elmondta, hogy ezt vagy azt a feladatot a tanulmányhoz végezteti a hallgatókkal, és a nevünket is megemlítette benne, de egy volt csak ilyen.)

Szóval az életben pont hogy nem kapja meg nagyon sokszor az ember azt, amiért megdolgozott, illetve feleslegesen dolgozik, mert más fogja learatni a munkája gyümölcsét. Valamint a munkája eredményessége rohadtul nem áll arányban a beleadott erőfeszítésekkel.

Kérdező: nem tudom, hol laksz, de esetleg tudnál vállalni takarítást és/vagy idősgondozást, gyerekfelvigyázást a környéken? Én is ilyenekből éltem, amíg nem volt munkám, heti 20-25.000 Ft-ot kerestem vele, és minthogy az időbeosztás teljesen megegyezés kérdése, rugalmasak voltak, tökéletesen végezhető suli mellett is. (Én pl. úgy dolgoztam, hogy hétközben suli, szakdogaírás mellett napi 1-2 órát dolgoztam, hétvégén meg akár szombat-vasárnap egész nap. De ha bármi volt, pl. vizsgáztam, mondták, hogy tanuljak nyugodtan, és átrendeztük az időbeosztást. Mindent meg lehetett beszélni a családokkal.)