Nagyon magányos vagyok. Ez a mai világ velejárója lenne?
A barátaim szétszéledtek, most a családomnál vagyok látogatóban, de igazából egész héten, egész nap könyveket olvasgattam, meg a netet, mert mindenki el van foglalva.
Mintha szellem lennék.
Párommal alig találkozom, mert ahol ő van (és eddig én is voltam), egyszerűen nincs munkahely, el kellett jönnöm.
Emberek, ismerősök, a szeretteim vesznek körül, de pár percnél több figyelmet nem tudunk egymásra szánni.
Nálatok is ez a helyzet, a társas magány? :(
Azt látom, hogy minden korosztály borzasztó leterhelt. Azért az nem természetes, hogy pár mondatnál több naponta nem jut a másikra egy olyan családban, ahol szeretik egymást, és önszántukból nem idegenednének el. Lassan nem is ismerik egymást.
Milyen világ az, ahol vannak szüleim, van testvérem, vannak barátaim, van párom, és mégis csak a személytelen munkatársi kapcsolatok jelentenek komolyabb társadalmi érintkezést?
Vagy lehet, hogy csak nekem probléma, rossz korba születtem...
válasza:Ezek nem valódi kapcsolatok, bármennyire is fájdalmas ezt beismerni. Akivel nem lehet tartalmasan beszélgetni, nem igazi társ, legyen ez anya, apa, testvér, vagy házastárs. A pároddal alig találkozol, mert ahelyett, hogy ketten együtt, egységként keresnétek olyan lakóhelyet, ahol mindketten találtok munkát, ahelyett te ottahgytad és ő elengedett, hogy menj Isten hírével és keress magadnak? Azt gondolom, hogy az alapvető értékek vesznek ki lassan a világból, a valódi beszélgetések, a valódi szeretet, a valódi együtt küzdés, csak hogy kiragadott példákat mondjak. Jól érzed, ez így nincs rendben. És nem, nem a világ velejárója, hanem a benne élő emberek változásának velejárója. Ragaszkodj az értékekhez, a tartalmas élethez, mert ha a halálos ágyadon visszagondolsz és csak azt látod, hogy zombi módjára neteztél egész életedben, akkor felmerül majd a kérdés teljes joggal: ennyi volt? Ennyi?
Nem ennyi! Csak fel kell ébredni, menni előre, lelkesen, építeni az új kapcsolatokat, szenvedéllyel, lendülettel, önbizalommal. Létezik még, vannak még megfelelő emberek hozzá, de nem csengetnek be, míg otthon várod őket! Ahogy a munkahely sem. Költözni kell, kalandot vállalni, merni változtatni!
Sok mindenben egyetértek, első válaszoló. :)
Bár itt azzal szembesülök, hogy miután mindenki hazaért, vagy tanulnia kell elalvásig, vagy a másnapi munkára készülni, aztán mindenki olyan kimerült, hogy nem jut idő szülőnek a gyerekére, stb., s idővel semmilyen kötelék nem lesz köztük...
S ezt csak én érzem, bennük nem tud tudatosulni, hiszen én csak azért vagyok itt, hogy velük legyek egy kicsit.
válasza:Én magamnak való, kimondottan introvertált ember vagyok, ha zavarnak, de autista azért nem. :D Kétnaponta örülnék, ha valakivel beszélhetnék, mondjuk egy órát.
Szerintem a nagyfokú elszigeteltségre csak az vágyhat, aki még nem volt benne tartósan, és mindig az a nyűgje inkább, hogy nem hagyják békén, miközben valamivel épp le szeretné foglalni magát.
mínusz "ha zavarnak"
véletlenül maradt benn, bocsi :)
Egyébként próbáltam baráti kapcsolatokat építeni, de sajnos mindig csak az ellenkező nem mutatott érdeklődést, és azért sajnos, mert mégsem maradt volna baráti keretek között... Szóval én nem nagyon hiszek benne.
Azonos neműeknél pedig hamar elhalt a dolog...
válasza: válasza:Van valami hobbid, sport, kézművesség vagy bármi, ahol hasonló érdeklődési körű emberekkel lenne esélyed megismerkedni? Lehet, hogy 10 ember után egy sem lesz jó barát, lehet, hogy 100 ember után sem lesz jó barátod, de lehet, hogy a 101-dik már értékes, jó partner lehet az élet értelmének feszegetésében :)
A www.szivesseg.net -en sok ember ajánlja fel a társaságát, akár csak egy tea erejéig is, hasonló városban élő embereknek. Keress, bízz! ;)
Nem otthon, hanem látogatóban, ezért aztán nem is terveztem semmilyen külön programot.
Rengeteg minden érdekel. Sajnos ha valami folytán másokkal találkozom, ezekből mégsem lesznek barátságok. Itt biztos a visszahúzódó természetem is közrejátszik, meg az is, hogy elég sajátosan szemlélem a világot, s hiába vagyok barátságos és elfogadó, ha ezt általában nem viszonozzák, és ha viszonoznák sem mélyülhetne el az előbbiek miatt.
Nekem elég lenne az is, ha a párom és a testvérem (aki egyébként nagyon jó barát is) mellettem lenne rendszeresen, de az élet nem ilyen...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!