Hogyan kezeljem a lenti helyzetet?

Teljesen megértelek, de azért várd meg a babát. A barátnőm ugyanígy volt, kijelentette mindkét családnak, hogy senki nem kell neki, ne költözzön oda egyik anyuka sem, majd ő megbírkózik a feladattal. Két nap múlva, mikor hazahozták a picit, sírva hívta az anyukáját, meg az anyósát, hogy legalább 2 napra jöjjenek el.

Találd meg az arany középutat. Szabj egy időhatárt. Oké, itt alhat, de csak 3 napot. Ez talán a párodnak is megfelelő. 3 napot anyós, 3-at anyukád. Az egy hét, annyi pont elég, utána már magatoknak is tudni kell boldogulni. Ne zárd ki teljesen anyóst, mert abból tuti vita lesz. Engedj egy kicsit, de ne sokat.

Bár még nekem nincs babám, de megbeszéltük a férjemmel, hogy nálunk is így lesz. Max 2-3 napra jöhetnek az anyukák. Elvagyok anyóssal, de akkor valószínűleg eleve fáradtabb, nyűgösebb leszek, lehet, hogy a saját anyámat sem viselem majd annyira jól, anyóst meg pláne. Szóval ennyi bőven elég lesz.

Félek, nem lesz könnyű dolgod. Az igazán jó megoldás az lenne, ha a férjed tudná kezelni ezt a problémát, de abból, amit írtál, ahogyan hozzááll, nem ez tükröződik. Az én javaslatom a következő:

Szerintem próbáld meg vele komolyan megbeszélni ezt, valóban felvetve azt, hogy fordított helyzetbe képzelje magát bele, történetesen ő otthon állandóan, a Te édesanyád lohol a nyakában, Apád osztja az észt, ez heteken keresztül, plusz ellátni az ujjszülött csecsemőt, Neki. Na, ezt próbáld Vele szemléltetni, meséld el, mint egy tébolyodott filmet, melyben ő lenne a főszereplő. Ha nem fogja fel, és nem értékeli át a helyzetedet, akkor vagy lenyeled a békát, vagy Te állsz a sarkadra, de akkor határozottan. Akkor jön az, hogy Te beszélsz tisztelettel, de határozottan anyósékkal. Elmondod, mit nem szeretnél és mit szeretnél. Ha nem jön be, nem értenek ebből, akkor lehet bekeményíteni. Vagy akkor lehet mégis beadni a derekadat és akkor onnantól kezdve egy szavadat sem fogja senki komolyan venni a családban.

Ezek a lehetőségek vannak szerintem, én tudom, sok éve élek egy minden lében kanál anyóssal, akit a férjem és én sem tudunk közös erővel sem leállítani. A férjem kiáll mellettem, de az anyja szó szerint kineveti, meg beszólogat a fiának. Én viszont szükség esetén kénytelen vagyok emiatt színre lépni...tőlem már tart. Persze a család utál minket, anyuka rólunk panaszkodik még az én szüleimnek, nagynénémnek is, akik persze pártunkat fogják. De a férjem családjával gyakorlatilag megszakadt a kapcsolat, szép fokozatosan. Mivel anyós ott is mindent ránk kiabál, ők meg nem egyszer nekünk estek. Persze állandóan hallgatom azt a nótát, hogy "AZELŐTT":"azelőtt, mielőtt összekerültetek, olyan rendes volt ez a gyerek..., azelőtt ez volt, az volt, nem értjük, mi történhetett..."

Szóval megértelek, nem lesz könnyű. Gondold át, azt az utat kell választanod, ami a legkevésbé stresszel!!!! A babád érdekében, és hogy legyen tejed, tudj szoptatni!

Sok bölcsességet kívánok Neked, és sok-sok örömet a babátokban!