Igaz, hogy minél szegényebb egy család, annál boldogabbak?

Anyukám apuja meghalt, anyujával és a testvérével éltek hárman. Iszonyatosan szegények voltak, de a nagymama mindent megtett, és a lányok hihetetlen boldogan nőttek fel. Anyu nagy karriert fut be, pályája legcsúcsán van, elég gazdag. Amíg apámmal együtt voltak, ugyanúgy gazdagok voltunk, mégis nagyon boldogtalan volt mind anyu, mind mi - mármint a gyerekeik. Elváltak, anyu kivirágzott, és legalább olyan jó anyukaként nevelt fel minket, nagyon jó anyagi körülmények közt, mint anno az ő anyja. 2 éve költöztem el, párommal függetlenül akarunk élni, így nem élünk szülői segítséggel. Nem vagyunk gazdagok, kifejezetten nem, de nagyon boldogak vagyunk. Azt gondolom, nem függ össze a kettő. Ahol megtanulják megbecsülni az értékeket, ahol tudják a szülők, hogy a pénz közel sem minden és nem pénzen vehető a szeretet, a béke, család... ott nem számít igazán, mennyit ér a karácsonyi ajándék, vagy milyen autója van, ha egyáltalán van, a szülőknek.

Azt meg, hogy ki panaszkodik a pénzre, nem tudom megítélni. Nálunk soha nem volt téma, nagyon sokáig nem is voltam tisztában azzal, hogy mennyire fenn vagyunk. Nem tettek alám mindent, ki kellett érdemelni a tárgyakat. Szerintem ettől függ, hogy a gyerek megtanulja-e tisztelni az anyagi dolgait.

Naja. Van, aki játékkonzolt kap a kitűnő bizonyítványért és van, aki csak egy bátorító mosolyt... a lényeg nem a munka, amit elvégzel, hanem a jutalom, amit érte kapsz. :D

Csóróként sem dolgoztam kevesebbet, sem pedig rosszabbul, sőt, még mindig azt vallom, hogy az előítéletek miatt egy kevésbé tehetős ember egyre nehezebben szerez elismerést bármilyen téren, ezért jobban meg kell dolgoznia a sikerért. De összehasonlíthatatlan érzés hazafelé autókázva beugrani egy étterembe kajálni (mert nincs kedvem főzni) azzal, hogy hazabuszozom és mindenféle vacakot eszem, mert csak azt tudtam éppen kifillérezni.

Sajnos tapasztaltam mindkét végletet; el nem tudod képzelni, hogy milyen a csórók élete. Ez amúgy nem baj (elhiszem, hogy szociálisan érzékeny vagy), hiszen mindenki más feltételekkel vág bele a nagybetűs életbe! De halvány lilád sincs arról, hogy mennyire beszűkíti a lehetőségeid, ha csóriként vegetálsz. Ebbe beleérezni kevés; tapasztalni kell!

Statisztikailag azt hozták ki, hogy minél kisebbek a társadalmi különbségek, annál boldogabbak az emberek.

Ha valahol mindenki szegény, ott az emberek viszonylag boldognak érzik magukat. (De ott is, ahol általánosan magas az életszínvonal.) Más helyzetben pedig vagy képes felülemelkedni az ember lelki szinten a helyzetén és az abból adódó nehézségeken, melyek összemérhetőek a társadalom többi tagjával, vagy jellemzően nem; hajlamos szenvedni a különbségektől.

Megnézheted például a hozzászólásokat az alábbi filmnél: Az utolsó ház balra.

Azt fogod látni, hogy a pénzt mérhetetlenül felértékelik, gondolom azok, akiknek nincs. Ugyanis a főszereplő családdal nem tudtak rokonszenvezni, mert jómódúak. Az nem számít, hogy borzalmas dolgokon mentek át, hogy az egyik gyereküket fiatalon elvesztették, csak az, hogy jómódúak voltak, pfuj. A gyilkosok pedig csórók, és ezért filozófiát csináltak belőle, ha pénzes embert került a kezük közé.

Nagyon érdekes ez az értékrend...

Én legalábbis inkább élek minimálbérből, minthogy meghaljanak a gyerekeim.

Kérdező, a Te helyzeted külön érdekes, mert azok hiányoznak, amelyekkel a boldogság elérését definiálják. :) Szerelem, gyerekek, stabil anyagi háttér.

Ha valóban boldog vagy, az azt igazolja, hogy ez az állapot nem függ attól, mid van. Az a lényeg, mi van belül.

Sokan amúgy a flow jelenséget tartják igazi boldogságnak. Ahhoz pedig valóban nem feltétlen kell a fentiek közül semmi.

Elvileg nem függ össze a pénz a boldogsággal.

De az tény, hogy ha éhezel, nincs fűtés, áram, víz a lakásodban, esetleg nincs is lakásod, akkor nem leszel valami vidám a mindennapokban, így azért nehéz boldognak lenni. Megjegyzem, úgy is nehéz boldognak lenni, ha van lakás, fűtés, áram, melegvíz, meg némi olcsó kaja, de semmi másra nem futja, mert így másból sem áll az életed, mint fillérezgetésből meg sóvárgásból azután, amit nem kaphatsz meg (szóval kb. minden után).

Az is igaz, hogy egy gazdag ember nem lesz boldog attól, hogy van pénze, ha azon kívül semmije és senkije nincs, viszont azt erősen kétlem, hogy a pénztől lenne boldogtalanabb (ha gazdag vagy, és mégis így érzed, nyugodtan rám ruházhatod a vagyonodat, ígérem, én nem leszek boldogtalan tőle).

Én most közepes színvonalon élek a férjemmel, vagyis az alapvető szükségleteken kívül jut szórakozásra, utazásra (mondjuk nem Bora Borára, de Európán belül azért megy a dolog évente 1-2 alkalommal), jó kajákat eszünk, megvehetünk dolgokat csak úgy, mert tetszenek. Így nagyon boldog vagyok. Volt viszont, hogy csórók voltunk, meleg lakás, áram, melegvíz, kaja ugyan volt, de semmi más nem, és folyton számolgattuk az utolsó ötforintost is. Na, akkor nem mondanám, hogy boldog és elégedett voltam, pedig akkor is szerettük egymást, akkor is örültünk, hogy együtt élünk, meg ott vagyunk egymásnak, de az akkor sem élet.

Szóval, ha mindenáron rá akarok erre a pénz-boldogság párhuzamra húzni valami valóságot, azt mondanám, hogy a pénztelenség igenis el tudja cseszni a boldogságot.

N26

A boldogság és a vagyoni helyzet nem függ össze, lehetsz boldog szegényen és lehetsz boldogtalan vagyonosan.

A magamról nehezen tudom elképzelni, hogy boldog lennék ha mindennapos megélhetési gondjaim lennének, mivel állandóan a pénzügyi dolgok megoldásán rágódnék,feszült és ideges lennék de továbbra is úgy gondolom nem függ a pénztől a boldogság