Mit csináljak? Már nagyon idegesít.

Anyám volt hasonló...fejhallgató fel, kommunikáció a minimumon azt is nagyon óvatosan, meggondolva nehogy belekapaszkodjon.

Azt meg nem kell neki elmondani, hogy mikor kezded a tételeket kidolgozni sőt jobb ha előbb nekiállsz, mint gondolná és mondd el neki, hogy a java már kész és nem kell, hogy ott üljön melletted mert zavar. Nem is kell neki megmondani, mikor osztják ki a tételeket.

Mellesleg nem tekinthető anyának, aki ilyeneket mond a gyerekének. Ez nem normális tényleg.

Ilyenkor nyugodtan szólj vissza, hogy neked is jobb lett volna mert nem való neki gyerek.

Egyébként, mi a suliban összeálltunk és elosztottuk a tételeket és mindenkire jutott néhány így nem kellett az összes felett gebednünk.

Ajjjajjjj az enyem is ilyen sajnos. O is azt hiszi, hogy o a nagy valaki es mindenki mast lenez Mindig mindenkiben a hibat latja, es mindenkit helyre tesz ok nelkul, csak az emberek nem hagyjak magukat. Persze o soha nem tesz semmi rosszat es o sosem hibas, midig masokkal van a problema. Ha persze olyat mondok ami neki nem tetszik, akkor napokig duzzog es fintorog..

Szerintem ez sajnos addig nem fog valtozni amig el nem koltozol, sot valoszinuleg meg rosszabb lesz, ahogy oregszik.

Az meg, hogy inkabb meg sem szult volna. Ne hallgass ra!! Ezzel csak erzelmileg akar manipulalni, hogy azt erezd veled van a hiba es konyebben iranyithatova valj.

Probalj meg tanulni, megcsinalni az erettsegit es koltozni.

megegyeznék vele egy napirendben

pl délutánonként 4 órát hagyjon egyedül tanulni, gondolkodni

esténként dumálhattok, stb, ahogy neked jó, írd össze az egész napot

lefektetni a szabályokat hétvégi programhoz, ált mikor hova akarsz menni, hánytól hányig, gyakoriság(minden hétvégén, vagy minden 2. hétvégén

mikor van családi program, stb stb

kell egy rendszer.

amit először nehéz lesz betartatni ha nincs hozzászokva, de szépen kialakul!

Két választásod van: a kivárás vagy a drasztikus cselekvés.

Kezdésnek zárd magadra a szobád ajtaját, tanuljon meg kopogni! mivel 17 éves fiú vagy, akinek ezek szerint nincs barátnője (ez lenne a következő, hogy vigyél haza egy lányt, akivel behúzódtok a szobába), akármivel is foglalkozhatsz magadban.

Aztán: legyen pénzed, ne hagyd, hogy pénz nélkül legyél. Ha elvette, akkor előbb nálad volt. Nos, nem adod oda. Ennyi. Mond meg, hogy tanulsz gazdálkodni.

Apukád és/vagy testvéred van? Ők hogyan állnak ezzel? Azt írod, a családban mindenki neked ad igazat, akkor?

Ha rákezdi a monológot, közöld, hogy tanulnod kell, ne tartson fel!

Ha el akarsz otthonról menni, vedd a kabátodat és közöld, hogy jövök ekkor vagy akkor vagy majd....

Lehet, hogy érzi már az idők és a Te függetlenedésed szelét és bizony minden fiús anya egy kicsit az ideális férjét akarja látni a fiában.

Ha nem lépsz határozottan, ne lépj sehogy! Várd ki amíg elköltözhetsz.

Mi a fene! Én 48 éves vagyok, a lányom most 17.

Az életemben, bármilyen pipa is voltam/vagyok/leszek rá, nem jutna eszembe olyat mondani neki, hogy minek szültem őt! Ja, ez azért lehet, mert a fejemben sincs még csak az árnyéka sem ilyen gondolatnak.

Egyébként a gyerek nevelése maga a személyes példamutatás és 5 (!) éves korra gyakorlatilag befejeződik az alapokat leraktuk. Utána a különböző környezeti hatás és kortárs csoport hatása is közreműködik. Én azért nem féltem a kamaszkor eljövetelétől (bár még nem kiabálom el), mert hittem abban, hogy jók az alapok, bizalmas a viszonyunk. Ezt a vihart átéljük, mint egy közös kalandot. Ezért nincsenek sűrűn olyan helyzeteink, amiben dühből kicsúszhat a szájon olyasmi, ami nem is igaz, meg bántó is.

Kedves Kérdező! Te is légy vele kritikus! Bátran! Meglátjuk hogy bírja.