Együtt maradnátok egy ilyen emberrel?

A kapcsolatunk első évében egyáltalán nem íg viselkedett. Még mindig reménykedem, hogy vissza tér az a régi "én" akibe szerelmes lettem. Semmi másra nem vágyom csak, arra hogy törődjön velem. Az utolsó válaszolónak üzenem, hogy nem vesztünk össze. A kérdést azért tettem, fel mert mikor meg akartam beszélni a problémáimat párommal ő azt mondta én túlzom el a dolgot és "buta vagyok" hogy felveszem ezeket.

26 vagyok és ő 41 éves. Volt már egy házassága és onnan két fia van. 17 és 19 évesek. Én kint éltem Londonban és onnan jöttem haza miatta. Minden nap hívott órákig beszéltünk, sorba vette a jegyeket haza 4-5 hetente hétvégére hazarepültem, hogy vele legyek. Mindig kis meglepetésekkel készült. Pl.: szivecskés posztitok ráírva szebbnél szebb üzikkel, vagy mindenhol mécseseket rakott le az egész lakásba. Úgy éreztem tényleg szeret. Miatta jöttem haza Londonból, még kint megkérte a kezem. Ő volt az aki egyfolytában erőltette a gyereket én még az elején húzóckodtam tőlle, de aztán bele mentem a dologba. Miután terhes lettem, mint aki kifordult Önmagából, úgy megváltozott. (Mint aki már bebiztosította magát, hogy már nem hagyhatom el, legalábbis nehezebben). Állandóan dolga volt, ha hazajött fáradt ezt kb. úgy értsd, hogy lefekszik és alszik éjszaka majd felkel eszik és visszafekszik mondjuk 9-től alszik 3-ig felébred. Eszik és tévézik, de egy óra után közli, hogy na most kéne aludnom még egy kicsit és akkor jobban leszek. Életem egyik legrosszabb élménye volt, mikor elmentünk a wellnes száloddába ahol ő a négy napot a szálloda szobájában töltötte tévézéssel és alvással, (én akkor már terhes voltam)és minden nap egyedül sétáltam le Hévíz központjába és ültem be étterembe enni és sétálni. Már előtte is voltunk itt akkor még a régi "énjével". Kint napoztunk majd együtt lubickoltunk és együtt mentünk le az étterembe.